2015. július 20., hétfő

a teljességben (ha az egészet nézzük) türelem, a pillanatokbanmindennapokban türelmetlenség van bennem....
...a helyzetem, amiben vagyok (hogy nem tudom, mi lesz, hogy történjen aminek történnie kell...engedem-ez  a mindenmindegy állapot, amicsak  az  ősbizalom állapotában lehetséges) teljes nyugodtsággal tölt el...a pillanatokban, azonban van bennem valami  siettetésrohanástürelmetlenség...mintha nem tudnék várni. ..mitöbb ...még mindig bosszantanak... alig tudom elviselni, ha valami nem működik, bagatell apróságok, nem működik a szivattyú, és nem tudom megcsinálni, vagy hetek óta kérem a csajokat, hogy töltsenek le a telómra új zenét csengőhangnak...

...nos egyre többször érzékelem, hogy fontos meghallgatni idősebb nőket, kedves "öreg" (úgy él, néz ki, mint egy kamasz, csodás nő, aki begurult hozzam a kis chopperével) barátném meglátogatott...
...sokat mesélt, de meg többe tanított női szerepről, átengedésről...és kivételesen hagytam...köszönöm

...eddig is tudtam, hogy nem viselem el a direkt tanításokat, marha nehezen hajtom a fejem olyan  dolgokba, ami tanulásszagú...ezt éreztem a lovas képzésen is, de ez  teljességgel z én hibám, hozott szarságom, ez most csak egy felismerés, és egyszerűen és szépen igazolja, hogy miért lettem azzá aki vagyok a hazai tapasztalatitanulás palettáján...és csak tegnap értettem meg a kapcsolódást régmúltkicsibihez...
...a programon az első megszólalásomat a vezető, úgy söpörte le, hogy levegőt sem kaptam (az már az ő dolga, hogy miért)... nekem nagyon nehézfájó volt, a működésem erre a hallgatás és visszahúzódás volt válaszként...
...tegnap ebéd közben meséltem Sárának a kicsiibi első évéről az iskolában...és akkor jöttem rá a párhuzamra...

ibi viszonyára a tanuláshoz, és a jólbegyakorolt mintára, hogy mit kell tenni a kis eddigi programom szerint, ha megbántanakvagymegbántódom , mert ez sokszor csak vélt dolog (és még a tanulás közben is stimmel)....
amikor elsős voltam azelemiben (ezt olyan jó kimondanileírni) és a tanítónénim egy mogorvaarcú őskövület volt, aki nem haladt a korral és mérhetetlenül zavarta a balkezességem (amit én imádok) addig szekált...míg egész éven át nem beszéltem, gyakorlatilag megnémultam az órák  idejére....hihihi jólkibaltáztam vele...
...dehát szegény nem olvashatta, akkor még Feldmár András: Szégyen és szeretet c. könyvét


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése