rendeződés

...amikor mint valami többezer darabos puzzle elkészül, és helyére kerülnek a dolgok...úgy érzem magam....és talán mint emléket be is keretezem...ma végre elkészült a villanypásztor (a legelőm kerete )...a lovaim 4 lábon ugrálnak a boldogságtól...én nézem őket és könnyezem...elengedem a saját szarságom és boldog vagyok.

boldogságérzés van...nem más valakitől, helyzettől...vagy tárgyi dolgoktól...hanem harmóniától, egyensúlytól....megértéstől...emelkedéstől...és valami szar működéssel való szakítástól.

...megértettem a saját önsajnálatomat, félelmemet, fájdalmamat...és hogy hogyan vetítettem ki  másokra...

...és nem csak megértem a Nebánts'virágságomat, aki azonos volt a fájdalommal (félek attól, hogy bántanak- mitöbb átérzem mindenki fájdalmát) hanem le is teszem...

...vagyok csak egyszerűen Ibolya a Nebáncsvirág helyett, aki nem fél- hanem él, aki nem fájdalom, hanem egészséges boldogság.

könnyű vagyok, szabad, boldog....

így is lehet...