ellenben van tudatosság.
Úttörőnek lenni jó...ha nem is a pirosnyakkendős értelemben. Voltam az Amerikai doki előadásán, és utána is Nyalkán még vele töltöttem egy napot, mert annyira kell az az inspiráció amit Ő tud adni...
tisztántermészetesennyugodtan.
Inspiráló, köszönöm...megerősít, hogy jó úton járok.
foszlányok...
...még mindig képes vagyok idióta működésekre, ha hülyének érzem magam...és akár félelmetes bölcsességre is, ha épp zsigerből létezem.
A hétvégét a hegyen töltöttem, szeretem az őszt, nagyon jól éreztem magam, tudtam figyelni, magamramásokra...jókorjóhelyen volt minden. A tavasszal találkoztunk a NŐvel-aki tudja és teszi a dolgát, most pedig a tanító FÉRFI-vel..valahogy a hegyen nagy találkozások vannak.
A tanulásom: ha együtt szeretnél valakivel úton lenni, akkor, ha olykor előre is szaladsz, mint egy kíváncsi kisgyerek, vissza kell térni, vagy be, kell várni, hogy közös lehessen az útonlevés, és amint ezt felismerem elillan a türelmetlenség...és marad csak a szeretet.
Amikor hazaértem az előszoba padlóján egy darab puzzle-t találtam...senki nem tudja, hogy hogy került oda...ha nem is az utolsó darab...de egyre inkább összeáll a kép, ahogy azt már nem olyan régen is írtam...
Zoli nálunk él 2 hete...hm meglepő, de úgy tűnik tudok együttélni...igaz még sosem próbáltam (na jó tudom voltam néhány évig házas, de az más)...ja és alsónadrágokat is mostam, meg feladatokat megosztottam, meg este együtt...beszélgetés...párbeszédben...merthogy azt a kritikát kaptam, hogy monologizálok..pl. blog...igen ez új felismerés, hogy jó valakivel megosztani gondolatot életet...a próba már megvolt...pipa...
valahogy a következő gondolat is több képből állt össze bennem...akár egy puzzle.
...hanyattfekve fekszem a régi kedvesemmel és csendben gurul le a könnyem...látom amint az önértékeléssel küzdő barátom telefonon mesél arról, hogy épp nem sikerült neki valami, a BíróZoli nálunk lakik 2 hete és csak vígjátékokat néz, és limonádé (ne haragudj meg a jelzőért Zoli) zenéket hallgat...olvasok egy Legyél a saját életed rendezője című cikket, és átgondolom, hogy milyen jövőt is rajzolok magamnak...
felismertem, hogy a dolgok körülöttem általam lesznek pont olyanok mint amilyenek, és milyenek is?
...ha csak a párkapcsolataimat nézzük, akkor pont olyanok, mit a kedvenc filmjeim (Az angol beteg, Távol Afrikától) csupa csupa keserédes dráma- csupa szenvedés, valahogyan ezt a szenvedést rajzoltam magamnak elő (rendeztem) eddig minden kapcsolatomban, fasza mély érzelmek, megcsalatás, vagy szeretői létezés vagy távolság miatti várakozásban.
Elég a drámából...csak egyszerűen szeretetbenszerelemben fogok együtt élni, mer' ez van a fejembengondolataimban, ez a jövőkép.
