csodás tavaszi kamasztábor, önműködősemmidolgunknyaralunk... szeretem ezeket a kölyköket, új környék... Lauval nagyon jó közös munka.
a z Olmód feletti határrész varázslatos, van valami különös energiája...szeretnék egyszer ott aludni...és persze mindenképpen megmutatni azoknak, akiket szeretek.
...valahogy most kevesebb a figyelmem...nem veszem a jeleket, de mindig jön valaki aki segít, ha épp nem érteném...
(azt hiszem ilyenkor segítséget kell kérnem...)
nos..."öreg vagyok", de egész jól bírom... mint minden, a nagyobb fizikai teljesítmények is "fejben dőlnek el"... az utolsó három órát kifejezetten élveztem... jó volt végig figyelni magamat...milyen gondolataim vannak, merre tartok testben és lélekben...az elején játszósan bandázósan...kirándulósan, amíg az első Í meg nem volt, a két Í között untam, és gondolkodtam, hogy minek ez nekem, meg hogy én nem is erre akarok menni... és a 2. Í után meg már fáradtan, időnyomásban, fájdalmakkal, de telve adrenalinnak...érdekes volt figyelni, hogy az adrenalin hogyan csillapítja a fájdalmat, érdekes játék volt, hogy hogyan hatunk a csajokkal egymásra, amikor már mindenki nyűgös...klassz csapat, jó játék, szépsportteljesítmény...
13 óra, kb. 60 km, kb. 2000 m szintkülönbség
