vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2014. szeptember 26., péntek

lassan rendeződnek a heteink...beindul egyfajta téli vérkeringés...x hét után kikerült a faliújságra a csajok nem kevéssé bonyolult délutáni hetirendje'...hm
úgy alakult, hogy heti egy estétreggelt Eszterrel kettesben töltünk...

ma reggel Eszter a kocsiban: ..ilyenkor nagy hallgatások szoktak lenni...még mindenki ébredezik...és még úgyiscsend, hogykicsiújkocsibanvanzeneeszköz...hallgatjuk is a HobómegaDoors'kazettákat...hihi
...nagy sóhaj után megtöri a csendet..."nem akarok elmenni otthonról, mármint tanulni...olyan kerek most...
huh...csoda egyszerűen megfogalmazta amit én is érzek..és ez nekem nagy boldogság, hogy érzi ezt a melegséget, burkot ami körülveszi Őket...
...a napokban pont ezen gondolkodtam, hogy talán túl zárt is ez a burok több okból, mert keveset vagyunk ottohon és ha van idő  nagyboldogságotthonlennisemmittenniközösen nem  megyünknynitunk kifelé, vagy, hogy elmaradtak a spontán vendégek, látogatások...és, hogy ez hiányzik...valahogy ezt szeretném vissza...embereket


jajj...sokat tanulok mások hibáiból...nem akarok én megfelelni senkinek...


61 éves Erzsi néni úgy élte le az életét ,hogy jujj mit gondolnak...zokogott már a réten, annyira kimerült, de nem engedte, hogy a buszt odahozassam, mer' akkor jajj mit gondolnak...mondtam neki, hogy ha van  eszük így is úgy is megtapsolják (én  meg úgy nézek ki  mint egy jóllakott napközis aki szökdel  a réten)



néhány napja ez  a zene szól bennem...




elkezdődött valami...


2014. szeptember 18., csütörtök

úton...

vannak találkozások, pillanatok, emberek akik különös módon melegséget hoznak a lelkünkben...nem kell ezen gondolkodni mivégre...csodás ajándék, hálával tartozom érte...

...végre néhány nekemvalómunka...élvezem is...

ezerrel földelek...gumicsizmássárdagasztós,tenyérkérgesítőnemesenegyszerűkertivalóság...bár sem hangya sem tücsök nem vagyok...ilyenkor mielőtt jön a tél mégis mindig úgy érzem, hogy tennem kell...talán nem gondolkodom közben annyit mint előző években...inkább olyan gondolataim vannak amik által elfogadom ami van...

ésazegyszerűnapi:....újautónkvandejó...sárazeneikarierbekezd..mindenvizekáradásnakindultakvala.....napigondoklovakvízbenállnaktrágyábanfürdenek..én tehetetlenül nézem...

napok teltek el a héten ezzel a tehetlenségérzéssel..szar.

..érdekes felfedezés...már rég gondoltam, hogy talán kész vagyok... próbát tenni, hogy tudok -e együtt élniléteznilélegezni valakifontossal a csajokon kívül...én igazán életem emberéreszeretetemközéppontjábanélőférfiáragondoltam...de élet fintora...mitöbb kedves ajándéka, hogy egyből nem éles helyzetbe tesz bele...Eszter "kispasija"-talán nem haragszik meg ezért a jelzőért...jelenléte nőtt meg az utóbbi időben...elsőszusszanatra azt gondoltam, hogy mit képzel ez a kölyök...hogy jövök itt haza fáradtan már nem... csak majdnemnemhősamazonnőként...és akkor ő ott van...mitöbb épp  pihen az Én :) kanapémon, minden megtesz ha kérem, de azért még vendég...nem ígértem, hogy gondoskodom róla (állítólag a férfiakra főzni kell :) ), hogy figyelek rá...de...a jelenlét is fura, hogy van egy hímnemű a lehető legjobb értelemben az otthonomban...azt hittem, hogy nem engedhetem el magam...hogy majd meg kell felelnem, nem lehetek kócos, vagy nyűgös, vagy bármi...mert ott van...noh nem...gondoltam.....élek, ahogy szoktam...úgy látom a csajoknak is jót tesz...még néhány kispasi..és olyanok leszünk mint egy nagy'olasz  család...bár jóezanyüzsidekellazelvonulásis.
szóval mókás...próbálkozom...néha még élvezem is...úgytűnik meg tudom osztani az otthonom...bár tudom, hogy e lak szinte mindenkinek kedves...de majd szeretnék újatközöset.


ahogy kilépek reggel ez tárul elém...imádom...ilyenkor átölelném az egész világot







2014. szeptember 8., hétfő

valami változik...

persze eddig sem vállalt fel semmit...dehát előbb utóbb minden kiderül..
...már múlt héten Ivett mondta, hogyagyerekeimapjátláttakézenfogvaegynővel...mindig is volt barátnője...ebben nekem semmi újdonság nincs, maximum annyi, hogy mutatkozik vele...juhéjj...
de...tegnap Eszter furán jött haza...a Korrektbe akart menni a barátaival ebédelni, de meglátta az apját egy nővel ebédelni...és hanyatthomlokelmenekült...próbáltam mondani Neki, hogy ez teljesen normális...mitöbbéletszerű...

család




2014. szeptember 2., kedd

becsöngettek...beköszöntött az esős évszak...átálltuk őszi nyitvatartásra...én a feltöltődésre...
..én szokásos téliálomelőtti rendrakás magamkörül című fejezetet írom...hülyeség, hogy bántják a nőket, mert sokat takarítanak...pótcselekvés meg efféle szarságokkal...Uraim..egyik legjobb meditáció...amíg szép rend lesz a kisteritóriumunk környékén, addig a fejemben is lesz némi rend...
sok alkalmas téma van amit futtathatok...pl...várakozás, magány, átengedés...

az iskola...hát...valahogy én kimerülök a logisztikában és a gondoskodás részében...valamiért nagyon nehezemre esik a csajokkal  tanulni...azt mondogatom nem kell...pedig Sárával jó lenne...bár mai tapasztalat, hogy egy puszta beszélgetésből többet tanul...
...sírt az évnyitó után...új osztályba kerül..elveszítette a barátait...magányos...iszonyú mennyire tükröz engem...hiába mondtam neki, hogy ő maga mondta a táborban, hogy nem baj, ha nem ismer senki, legalább lesznek új barátai...(ésaztmárnemsimertemmondanihogymindigegyedülvagy)

...nagy felfedezés, hogy a szezon leterheltsége és felelőssége sem hoz bennem annyi feszültséget, mint a szülői  felelősségvagynemtudoménmi...egész nyáron nyoma sem volt az éjszakai szorongásaimnak...most viszont az elmúlt 2 nap már fogszorítva aludtam....brrr...

rég fordultam ennyire energikusan az  őszbe a munkámban és az életemben is terveim vannak :)
a munkát most talán félre....
...kis otthonomat előző évben belsőleg már kifestettem...igaz kb. majd belehaltam...ugyan élveztem...most kisanyukám, aki tegnap válságstábként megérkezett...mert állítólag meg kell engem menteni..nagymamámról  mesélve bevillant, hogy minden évbe kimeszelte a házat kívül belül...évek óta áll a házunk alapvakolattal...és várja, hogy majdleszvalami...
...festeni  fogok...vagyis meszelni...a házat kívülről...kell állvány, festék,  és tökélyre kell  fejlesztenem a glettelést.......kicsit nehezebb késő ősszel  kívülmintbelül...de...

voltam Zoééknál...néha elbizonytalanodom, hogy már megtaláltam-e a saját utam...
érdekes változások vannak a gondolataimban...talán egy éve még azt mondogattam  fenenagykevéjkunsággal...hogy nem térek ki a nehézségek elől....most azt gondolom, hogy csak csak lássamérezzem tisztán, ami nekem szól...és érezzem értsem a jeleket...találkozásokat...lehetőségeket...olyan ez kicsit mintha vakon tapogatóznál az erőben éjjel...kiutat keresve...vagy mint JancsiésJuliska amint a földön  az elszórt kenyérdarabokat keresik, amik alig megkülönböztethetőek  a kavicsoktól...



ha arra gondolok, hogy őszhajúmosolygósöregasszony leszek mindig ugyanaz a  kép ugrik be...mezitlább a réten egy fehérhálóingszerűruhában gyógynövényket szedek......csillog a szemem...hm...elkezdtem egy gyógynövényes tanfolyamra járni..hát nem tudom...unatkoztampedigérdekel...nem érzem otthon magam...talán csak ki kellene feküdnöm a rétre és...azért adnék még egy esélyt...




annyimindentörténik...utóbbiidőbengondolomtisztábbanvágyom...mert gondolok valamire és valóra válik...roppant óvatosan merek már gondolni...
gondoltam, hogy kellene egy kiskutya...Sára nyár elején veszített el  Zsömit...végre többet vagyunk itthon...és lám megérkezett ez a kismégnevesincsgombóc...