vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2015. december 24., csütörtök

A szívek szabója






A szívek szabója


Élt egy szabómester, szíveket foltozott.
Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.
Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.
Nagyon unta pedig e monoton munkát.
Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád!
Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?
Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Miért változik meg mesés dobbanása,
s amikor kiürül, a csend koppanása
mért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,
ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?
Egy napon úgy döntött, utána jár végre,
miért fáj a sok szív, miért hullik vére.
Letette a munkát, bezárta a boltot,
s indult, hogy megnézze, a szív mért nem boldog.
Álruhában járta végig a világot,
feljegyezte sorban, amit útján látott.
Sok magányos szívvel hozta össze sorsa,
amiből hiányzott a szeretetmorzsa.
A hit, a bizalom elfogyott belőlük,
szeretetlenséget láthatott csak tőlük.
Haraggal és dühvel, méreggel bélelték,
nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték.
Irigység és önzés, félsz uralta őket,
látott férfiakat, hitet vesztett nőket,
a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott,
szomorúság, bánat mételye virágzott.
Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,
bezárták szívüket, s mind maguknak éltek.
Kedves ölelésben sohasem volt részük,
elromlott motorjuk, legfontosabb részük.
És a szabó tudta, szükségük van másra,
nem csak szívcserére, vagy kijavításra:
a sok embert inkább tanítani kéne,
a szeretet tudása mindükre ráférne.
Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?
Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel.
Árva kis lelkeket fogadott magához,
és ekképpen kezdett újra a dolgához.
Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek,
aki akkor boldog, ha reá figyelnek.
Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni,
képes-e gazdája a gyermektől tanulni.
Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,
szeretetet adnak, ölelést cserélnek,
mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,
tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.
És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!
Otthonban, és szívben meleget csinálnak.
Örömmel lelkedet szép fehérre festik,
s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.
Mert, ha az emberek megtanulnak adni,
és begyógyult szívük képes befogadni,
mikor egész évben van öröm-ajándék,
s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,
akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,
szeretettel telve a szép szívek büszkék.
Végre, a jósággal telik meg világunk,
mikor egész évben csupa jót kívánunk!





2015. december 19., szombat



...látom magam, amint ülök a kis szekerem előtt színes kötött plédben, pipával a számban, és...


.

2015. december 5., szombat

felismerés- amikor gátolod saját magad

..valami nagy áldás, hogy a tél nem fogcsikorgatva jött el...

...ilyenkor a befeléfordulás...adventi várakozás...rendezés valamiért elszigetelt az előző években, úgy éreztem magam, a túlhajszolt munkaév után mint... és ne haragudjatok a jelzőért...valami elhasznált kurva, aki már mozdulni sem tud valami olcsó kis hotelecske félhomályában és félálomban ereje sincsen a tevéshez, még a levéshez is alig...aki el akar menekülni a világ elől...

- ezidáig semmiben nem voltam jelen teljesen, mindig rohantam, és a figyelmem ezer felé volt, most annyira más...és ez jó...értékelem...van időm másokra....és ami új magamra is...bár ez nem idő, hanem megengedés kérdése.

és hoppá...megvan  a felfedezés, hogy magamra is kell, és hogy eddig mekkora önelnyomásban éltem... és pl. ez a gátja a szerelemnek is az életemben...egyre több mindenben élem a saját életem, de ez még mind kevés...a gondolat, hogy én is fontos lehetek'vagyok csak most kezd kibomlani...és itt jön a megértésem...hogy a kapcsolataim eddig miért így működtek...

- ez a mérhetetlen befeléfordulás most nincs bennem...csendesség az van...és néha a félelem is eluralkodik rajtam...mi lesz, ha az évek óta nemjó kazán ....de szerencsére csak a bojler adta be a kulcsot...merthát valami elromlik" hibát azért bevonzottam...merthogy a x'art magunknak csináljuk....
erre mindig rájövök...hogy csak óvatosan gondoljon az ember lánya....mert bekövetkezik...(valami félelmetes a parám az elromlástól")

...számomra fontos férfivel is így találkoztam a káptalantóti piacon....csak viccesen mondtam Jucinak, hogy milyen mókás lenne, ha ott véletlenül találkoznánk...éshát...valahogy erre most nem vagyok felkészülve...időre van szükségem...



...most látom csak az élet mennyire ismétli önmagát, vagyis, még ha nem is akarunk, de a működéseink, még ha tudjuk is, hogy változtatni szeretnénk, nagyon nehezen változnak...a felismerés, hogy megint ugyanúgy működöm...nagyon szar érzés...


dolgoztam kicsit....szeretem...ésmegynekem.

...és végre ebben megtaláltam a társam...aki érti miről beszélek, aki félszavakkal is, akivel inspiráljuk és kiegészítjük egymást. Köszönöm.



...a napokban kicsit áttekintettem az életem...közeledek ahhoz a ponthoz, amikor el tudom fogadni a sorsomutamelrendelésem...nem akarnokoskodokerőszakolok munkátszerelmetcélokat, hanem megengedem magamnak azt, hogy az történjen velem, aminek történnie kell...azt hiszem ez a hit...


....új dolgok kerültek felszínre...biztosan tudom, hogy megtaláltuk egymást az ikerlángommal, eddig azt sem tudtam, hogy mi ez és, hogy van ilyen...és már a megtalálásvagylétezés ténye is boldogsággal tölt el...

ne ijedjetek meg, nem megbolondulok épp, bár egy pillanatra én is elgondolkodtam rajta...és sosem gondoltam, hogy érdekelni fognak az anyagi (és nem anyagias) dolgokon túli dolgok, de be kell látnom, hogy ez nem döntés kérdése...

...jah..és ezerrel próbálok túladni a mérhetetlen felhalmozásainkon, eladom a cuccainkat...lassan készülve az elköltözésre...

ma kicsit zanza vagyok....ölelés