élek...

Lovas betyár barátaim erre járnak, és én boldogan támogatom az útjukat...miközben én is is egy nagy utazásra indulok....

nagyon jó volt részese lenni, szállást keresni, várni Őket, vacsorával készülni, gondoskodni Róluk....és csodás egyszerre odaérni....viszont meglepő volt, hogy a hősamazon mindent éncsinálok lét már az első pillanatban  'csorbult' ... roppant meglepő volt, hogy valamit nem én irányítok (pl. útvonal...kellett néhány 10 perc mire megértettem magammal, hogy ez nem az én utam, szóval maradjak a kishelyemenszerepemnél), ...mitőbb nekem meg van a dolgom, más dolgom van...ami nem több mint csak' NŐ - valahogy ezt ott olyan kevésnek éreztem, de a néhány nap alatt megértetteméreztem hogy mi is ez, és az eddigi férfinő szerepemből szép lassan a Nőies hazavárás, főzés, a férfi ügyének támogatása, gondoskodása szépen kiteljesedett bennem és körülöttem...

...a barátaimismerőseim közül több embert is felkerestem segítségért...meglepődve tapasztaltam, hogy nemtudakar mindenki magától érthetődően egyből kapásból SEGÍTENI...

...akinek  magának is alig van...mindenét odaadná...és aki...eddig is gondoltam ezt, de most csontighatolóan tapasztaltam.

Két estét nálam töltöttek a fiúk, ha nem is lóval érkeztek, de mégiscsak megérkezett a FÉRFI a házba...

Eszter már rég mondogatja, hogy hozzak már' haza egy férfit ( bár én úgy gondolom, hogy a férfi  majd megérkezik egyszercsak)...nohát én most négyet is hoztam...megtelt a ház élettel, nevetéssel, együttéléssel, no jó kicsi horkolással is, volt értelme várni, vacsorát főzni...élet költözött a házba.

A munkám ezalatt háttérbe szorult, a szükséges elégséges szintjén mozogtam a táborban... minden működik nélkülem.

idill

azért még kell az adrenalin

továbbra is csak  a megérkezést tudom fotózni

és vannak csodás emberek,  a kovács is az