..............ne higgy el semmit, amit mondok magamról...






.

...NŐnek lenni jó...

...úgy tűnik egyre többször lépek ki mostanság a nyakatekertnemmműködőképes irányító szerepből...vezetve lenni jó....megnyugtatókörülölelbiztonságotad.
Talán kicsit félek elveszíteni a hősamazonlétem különlegességét....és csendesen csak tisztán ám szabadonegyszerűen szeretetteltelimegértőbefogadó nőként lenni...

...ezek csak nekem fontosak...átadni a kocsim vezetését, becsukott szemmel táncba menni, nem tenni, csak támogatni, ügyet, férfit, helyzetet, megengedni, és nem  megsértődni, ha megkérnek valamire...valamiért eddig azt hittem, hogy nekem be kell előznöm, hogy mindent észre kell vennem még mielőtt megkérnek...hülyeség (megengedni magamnak, hogy ha valami  nem megy, átengedni feladatot férfinek, vagy esetleg segítséget kérni) mérhetetlen energiák szabadulnak fel bennem ezekben az új helyzetekben...közben persze elveszítek valamit...de általa pedig kapok valami egészen újat, más nőies minőséget...érzem, ahogyan emel...

persze kapok kritikákat, többnyire jogosak...mert talán én is kritikus vagyok, de még mindig több előnyét látom az elemző létezésnek sajnos, nem  megy még mindig... a csak  mosolygom szeretettel mások egyegy megnyilvánulásán...de amikor igen, az mérhetetlenül szép bennem...mint érzés...hogy nem fogalmazok meg kritikát...akár még nagyon óvatosan sem, hanem csak szeretettel nézem az adott embert...elfogadom.

...új  közegben kezdetekben mindig tartanak tőlem az emberek..ezt már sokszor sokhelyen megéltem.
...és sokszor sok (sokkk) vagyok, továbbra is sokat beszélek...bár elmúlt napokban, ha egyszeregyszeris...de  tudtam csendben maradni...ilyenkor befelé mosolygom...és még kicsit megisdicsérem magam...amit bár nem kellene, de jólesik...de mindenképpen boldogsággal tölt el.


...köszönöm a figyelmet, ölelést...igyekszem elraktározni, mint egy kisgyerek......mint karácsonykor a csokipapírt.
..úgy teszem el az emlékeim közé...érintést, illatot, érzést...ha kell nem fürdöm, hogy még kicsit érezzem magamon...azt hiszem ebben is változom...az eddigi türelmetlenség helyett...az ide nekem még helyett...csendesen várakozom a kiselrakottszeretetbefőttjeimet dédelgetve.

hát igen...Bíró Zoli...rég nem írtam...

...már majdnem megint a visszaszámlálással kezdtem, hogy mióta is nem Ligetezek...de ahogy Sára mondaná ideje lekattanni erről a témáról...mit mondjak...nehezen megy...lassan halványodik minden, és néhány dolog még fáj is.

Utolsó Juniorcamp zúzós volt...soksok egyensúlyozással... teljes elfogadással...
...de végre közben jól tudtunk rátekinteni a működésünkre Lauval, persze ez nem jelenti azt, hogy nem volt marha nehéz....két dolog hangos...szeretek Veled dolgozni Lau- csodavicces volt látni Majában a kicsi Laut, és az is biztos, hogy ez a játszóterek éve (ennyit nem aludtam játszótereken még soha).
Na és akkor egy harmadik, egész más szemüvegen át néztem a természetet, és fedeztem fel újra, megannyi nekemszóló üzenetét. Minden megvan benne ami nekem kell....hála az új ismeretlen útnak...nah és mostmár végkép eltalálunk mindenhova úttalan utakon ez  bizonyos.

...voltunkkis szüleimnél...és Ősök napján...Eszter eközben dolgozott, köszönet a munkalehetőségért "Sánti".

Hát valami velünk lehetett, de nem varázsolódtunk el Bugacon...talán  a legnagyobb szám a dohányültetvény volt, és a kedves selyemszövőlány, no és persze a barátainkkal való beszélgetés...

De azt is lehet, hogy inkább a gondolat -hogy nagyapám ide költözött ki a birkáival...adta a hely misztikumát...mintsem a programok, nah jóh..az  aranyszőrűló (akhal teke) nekem is tetszett nagyon. 

Otthon csendesen, lassan puhatolóztunk egymástól (én  szüleimet, ők engem figyeltekkérdeztek) a hogyantovábbról..

...valahogy a fejükben jövőképként még mindig  a küzdelmes munka van...
 hosszú napok alatt jutottunk el odáig, hogy apu végre eljön velem a Káli medencébe.

díjnyertes növények KOVÁCS kertészet :)

noh és a Hírös város...

...egyenlőre amit belőlem látnak, hogy viccelek elköltözéssel, meg önfentartással...miközben szerintük legalább tanítanom kellene, vagy átvennem az  ország topkertészetét a maga nemében és léptékében...hát...

...már napok óta van bennem valami boldogságérzés...nem tudom, hogy honnan van..talán mert jó itthon és ezer terem van,  vagy mert lassan de araszolok a kis kerti munkáimmal, vagy magától a földeléstől" nem tudom, de jó nagyon...

napok óta ez  megy a fejemben...

...ha élek Veled élek...ha égek-égek égjek el érted...

Hát így.

...a mindigvárokvalamire jövőbetekintése még nem múlt el belőlem...most a hétköznapok csúcspontjai a nyalkai lovaskurzus pillanatai...türelmetlenül várom...éltető....

...több oka is van...mert otthon vagyok, a helyen a társaságban...ami  zseniális...most kezd működni...élvezettel nézem a dinamikáját...és hogy emel mindenkit külön külön, és együtt...ami  fontos és új érzésmegtapasztalás nekem vezetve lenni...mérhetetlen bizalom kell hozzá tőlem...  és talán nem is mint lovasnak, hanem mint, nőnek (ez gondolom mások számára észrevétlen, de nekem a legnagyobb utazás ) talán ebben fáradok el a legjobban, persze boldogsággal és bizalommal is tölt el...és néha már nem csak a Zolitól is elfogadom..

...ami fáraszt ebben az az  utazás...bár, ha azt megnézem, hogy nemsokmindenért mozdulok ki....

...kezdem otthonosan érezni magam környezetbenközegbenés az egyes emberekkel...bizalmi helyzet...

Tamással beszélgetés nem csak indiánnak volt átütő, bár neki  nagyon...

...én ügyetlenül tétován próbáltam megfogalmazni neki, hogy mire is van itt szükségem...kell egy támaszegyinspiráló...akiengedpróbálkozni, de ad visszajelzést, akimintátad, magabiztos- esetleg már járt azon az úton, de hagyja nekem is megjárni (ez  nekem különösen fontos)...és amikor én tétován lépkedek megsegíti a lépteimet...merthogy a tanulásom az enyém...azt csak ezekkel támogatni tudja...

sokszor nagyon tudatosan akarunk tanulni (vagytanítani) és nem vesszük észre a csakakkorcsakottcsaknekeked tanításokat...

...nos nyilván van nagyon sok dolog amit meg kell  tanulnom, mert harmóniában társként szeretnék  együtt élni a lovaimmal...és mivel a vágy és a kép is megvan erről a fejemben...ez  így lesz...

azonban vannak olyan téves programok, magatartásformák, amik ezt nehezítikgátolják, mint egy fal, gát ebben a pillanatban nem engedik bennem megtanulnimegélni...amint ezek a falak lehullnak nem lesz gátja a tanulásomnak...addig viszont egyhelyben toporgás van...

nőként már 2000 óta egyhelyben toporgok...a felismerés, hogy mi van a nőiességemmel már megvan, de még nem érkezett meg a férfi, aki ezt a falat mintegyelfújná vagy figyelmen kívül hagyná (persze én is kellenek hozzá, félre ne értsétek) mert mindig kapcsolatokban vártam, azt hittem, hogy csak úgy lehet, de nem, mert úgy túl közel van...

tegnap ebben nagyon sokat kaptam...köszönöm Zoli

Jajj NagyUram...igen a tanulás fájdalmas...én is érzem a bordáim alatt a patanyomot, de ettől még szükségszerű.

Mától Juniorcamp, új  szerepben...de egyhét önfeledt csavargás kamaszokkal...próbálok átállni...annyiingertörténés...