...karácsony van...

de talán egy kicsit előbb kezdeném időben, és kapcsolódnék az előző bejegyzésemhez...

...az üstökös óta mintha felgyorsult spirálban léteznék és élnék meg... rá kellett jönnöm, hogy igen is megélek, sőtmitöbbszélsőségesnagyamplítúdóval...

az elmúlt hetekben a körülöttem lévő rend volt fókuszban...érdekes, hogy nekem még mindig előbbkintaztánbent van ...

a tisztaszoba tisztasága

..a házban lassan a helyére kerülnek a dolgok...valahogy most a kazánt leszámítva...minden olyan könnyedén megy....a kis pénzecském sem fogyott el idő előtt, nem hajtottam magam eszeveszett ajándékvásárlásokba, és felesleges energiákat emésztő dolgokba (mérhetetlen sütik sütése, ami  egyrészt hizlal, mert rajtam kívül senkinek nem kell...és értékes időt és energiát is vesz el... felesleges körök futása a dekorációban-csak annyit tettem amihezkedvemszeretetemvolt...)
...akár még hiányérzetem is volt, hogy bár mindenidőben tettem a "dolgom", de nem őrültem bele a karácsonyba- lehet, hogy öregszem...mintha nyugodtabban tenném...
...talán a barátaimra is maradt elég időm...bár még rengeteg találkozót szeretnék...

kazán függőben- egyenlőre hozzá vagyok kötve...szerelő  szerint jó szerintem nem...szerelő  szerint foglalkozzak mással...pl...nestresszeljekhanemsexeljek...

túl vagyunk Anagyprogramon...biztos kell nekem  a redezvényszervezés?
igaz én alig vettem ki a részem, épp  annyira, hogy a kollégáim ellenszenvét ne borzoljam,  de nekm  valahogy ez  nehezen ment...még jó, hogy Ivettel volt min elszöszölni a dekorációban, mert a teddideteddoda szerepkör nehezen ment...asszem nem csak nekem...hm...
a nagyrendezvényrerohanásban...az őrült tömegben bolyai parkolóban elegem lett és beálltam középre, vállalva mindent...persze rohantam...ésakocsiajtótólkaptamegybalegyenest...monoklim van...talán  magamra kellene figyelnem.

monoklival

remek, hogy vagyonokat költöttem mobilpásztorra, meg új  kapura, és a 2. napon  a szomszéd bérlője kellemetes lebaszásban részesített...hogy képzelem, hogy ő bérli  és én meg ott legeltetek...hát elhebegtem  neki, hogy amikor megkérdeztem, még nem ő volt a bérlő...és a legeltetés pedig most realizálódott...pedig vettem  anyagokat, pistabácsiboldoganheggesztettkaput...én fagyban sötétben festegettem is...és a végén 2 napot legeltünk ott...sebaj...csakazértse...ha lovak  nem mehetnek...most kecskéimet odakötöm...hmbrrr

..csajok bár nem akartak  velem  díszíteni karácsonyfát...megnőttek...elfogadóak voltak, kedvesek...és figyelmesek...az ajándékozásban és egész karácsonykor....
Sárának nehéz ajándékot venni...azt mondja meg van mindene...nehéz is volt...nagyon szépen köszönte meg a végén...Eszter, hogy beteg fényderült milyen  is amikor nem  stresszel,vagyis a suli kinyírja...elviselhetetlen iskolaidőben...most, hogy lassan  2 hete itthon...csodás vele, boldog, örül az ajándékának, és szomorúan  beszél, arról, hogy elnyomásban van...Franci  szilveszteri  romkertesbulis ötletétől dob egy hátast...ezerrel  kedvesen aggódva, de próbálja lebeszélni...én  csak  pislogtam  ebben  a beszélgetésben...

a szokásos, magányos karácsony van (csajok 23-25-ig gyakorlatilag nemvelem)...valahol élvezem...nem csinálok semmit, süttetem magam az ablakon beszűrődő nappal, és pihenek. pont.

amiket mostanában fontosnak gondolok:

• kapcsolatban lenni magammal
• ebből adódóan észrevenni, hogy a sablonokban, hogy mi jó és mi nem nekem
• figyelek  magamra (legalább annyira mint másokra)

elmúlt napok ajándéka a horizonton...fény

...off

...öreg indián barátom szerint ...az élet mindig megoldja magát...

csendre békére, az otthon melegére vágytam...
(kis anyukám tegnap mondta is, hogy minek mondogattam  a csajoknak, hogy ne menjenek suliba...mert lám betegek lettek...
...Fanci  iskolai rosszulléte...majd tiszavirág életű kórházi látogatásunk után itthon...lassan erőre kap...közben Eszter is itthon, egyik reggel  iskola helyett a dokihoz mentünk, mert rosszul érezte magát...tüdőgyulladása van...erős fájdalmakkal...ha levegőt vesz az is fáj...és persze minden mozdulat...
...csak Sára tartja a frontot.

Szóval itthon...én  csendben  takarítom, csinosítom az otthonunkat közben...lassan tényleg nagyon lassan...ez  a karácsony valahogy más...bár ezernyi  ,talán  már megint túlzó tervet szőttem, hogy miket kell  majd megcsinálni...de eddig minden évben  elkészültem  a legelképzelhetetlenebbel  is...most ez nem így tűnik...
...gyakorlatilag még semmilyen  ajándékot nem vettem...gáz...és mintha nem is tudnék mit...sára pl...napok óta gondolkodik. hogy mit kérjen  a Jézuskától...és mindig amikor megkérdezem, azt válaszolja...hogy megvan mindene...angyal :)

takarítás, vagy bármi  manuális dolog alatt az  agyam  mintha valami más üzemmódba kapcsolna és ezerrel hozná  a megértéseket..most pl.  hogy mennyi  mindent csináltam már, és hogy végig kellene venni  a nagy történéseket az életemben...amik "sorsfordítóak voltak...vagy hogy egész jól értek  a növények  nyelvén,  a családi  kertészet ezt jól alapozta, majd a saját kert építés és a kertészeti munka...a lovaimtól "állatul  tanulok...éshaegyszernagyleszek...emberül is megtanulok...

...kazánmégmindigszar...az  alkatrészt várjuk..kezdem már megszokni...most épp olyan vagyok, mint a szüleim, hogy sem  a kazán, sem  a lovak miatt nem tudom hosszabb időre itthagyni  az  otthonom....

otthon...

a mindig átalakulóban

.....................nahazthiszemkészvagyok.....

kikapcsüzemmódbafogomtennimagam...a napokban fényévnyi  megélésben volt részem, és teljesen kész vagyok...

...voltam az egyetemen tanítani...minimális értelmét láttam...főleg hogy utána javítanom kellett még a tanárnő szövegét i,s amit a faszbukra kiírt a programról...kértem, hogy minél előbb törölje , hogy megéltük a pánikzónát...micsoda faszság...külön kiemeltem, hogy az  nem lehet cél...ő  vajon hol volt?...

utolsó napok zizi hajtás a ligetben...levelek, minden rendben legyen...lahjjésmégelkellmondani, hogy én 21-én  már nem tudok dolgozni -feszültsége, hogy mi lesz.....minden négyzetpillanatom be van táblázva és a végletekig ki van használva és még azon is túl...

évvégi záróvacsi herszőnyénél...eleve nem volt semmi  karácsonyi áhitat  bennem, nagy nehezen  találtam egy szöveget, amit gondoltam felolvasok, jobb híjján  ezzel érkeztem...de nem kellett... illetve nem volt értelme...Matyi (gondnok) már egész délután melegített az estére,....azt hiszem  az elmúlt 20 év összes munkahelyének legfelemelőbb gondolatait mind végigmondta...rajtam kívül mindenki ivott, így szinte csak nekem volt elviselhetetlen eme gondolatdömping ...ésalegismertebbapttyafaszát" még el sem hangzott...szóval klassz volt...ugye épp alig értem oda, mert előtte várvavárt szerelő  megérkezett...elmondta azokat a leba..sokat amikre számítottam és még néhány nem vártat, amik abból adódtak, hogy az éjjeli  akciómban továbbképeztem magam mint szakszervíz...és egy elszállt biztonsági szelepű kazánt használtunk...
noh mindegy...megúsztuk...egész örültem mert úgy tűnt éjjel, hogy remek jól működik...reggelre azonban szinte zéróra csökkent a nyomás...némi para...majd gondoltam, hogy hát előre megmondta, hogy kb, 150000 pénzzel készüljek...szóval folyt köv...

...még jóh hogy kaptam némi jutalmat...még kicsit ki kell egészítenem és kazánprojekt pipa

tudom kicsit meglepődtök, hogy most milyen  rendszeresen és hosszanrészletesen írok, de valahogy úgy érzem hogy az elmúlt 1 hétben fényévnyi történések vannak az életemben...


a mai nap remélem már a finish ebben az "élményáradatban"...merthogy mindegyik történetet mélyen megélek...megérint...vagyépp felidéz...

a mai  is ilyen, és még csak kora délután van...

Franci rosszul lett szerdán, ma vittem el a kedvenc gyerekorvosunkhoz...aki gyanúsnak találta a fáradtságát, és hogy nehezen tudja tartani a fejét...így kérte hogy menjünk be a kórházba vérvételre...

hát...rég éreztem ennyire szarul magam...
Franci már a gyerekorvosnál nagyon feszült volt, pisit kellett produkálnia...összeroppantotta a műanyag poharat...és elsírta magát...majd a kórházban beadtuk a beutalót...jól ismert folyosó sokat voltunk itt a karambol után...azóta nincs bizalmam az orvosokban...
mindegy asszisztens bevitte a papírt mire egy nő, akkor még nem tudtuk, hogy ő  az orvos, anyázni kezdett, hogy mit képzel ő...nah ekkor már gondoltam, hogy klassz lesz...
...sokan voltak  bent gyakornokok, akik  közben kérdőíveztek velünk, 3 nővér és az említett nő...
lekezelő és bunkó volt...franci  oda is súgta nekem,  a kommunikációja kritikán aluli...Franci ekkor már csendben zokogott, látva ezt, próbáltam kedvesen,  majd később erélyesebben de továbbra is intelligensen jelezni neki, hogy nem így kellene, majd a végén  már kellett mondanom, hogy nézze meg, hogy mit tesz  a gyerekemmel...hát nem vívtam ki a rokonszenvét......már emlegettem neki  a Feldmár Szégyen és szeretet könyvét...de minden lepattant róla...ekkor az  asszisztens épp fel akarta tenni Franci csuklójára a kórházi szalagot, zéró tájékoztatás és végtelen  bunkóságot követve, mondtam, hogy nem kérjük a kórházi  felvételt, hisz épp azért jöttünk... írta le részletesen az orvosunk melyik vizsgálat kell (ami persze 1. pontban verte a biztosítékot)...ez  már nem  csak ellenszenvet (pedig mondtam a dokinak, ha a beutalóval nem ért egyet nem rajtunk töltcse) hanem megvetést is hozott velünk szemben......
...a végén  minden támogatás nélkül eljöttünk...még tartottam  magam a kocsiig...bezzeg pont ilyenkor nem volt apróm...szóval  a halál...n álltunk meg...és amint beszálltunk kitört mindkettőnkön  a zokogás....

szar...

Franci nem  akar róla beszélni...én leírom...
még a kocsiból  felhívtam a gyerekorvosunkat, aki mélységesen elnézést kért (nah ezért is szeretem)
és nagyon finoman, de arra terelt minket hogy holnap  menjünk be az  sztk-ba vérvételre....még meglátjuk...aggódik...nemértiésgyanus neki Franci  fejtartásigyengesége...

itt ülünk a kanapén...mérhetetlenül elfáradva...
megbeszéltük, hogy itthon maradunk....

antikolgatok, az a baj, hogy a betont is :)

...éjfél elmúlt...és én ülök a kanapén és kétségbe vagyok esve...kb. bőgök mint, egy rossz gyerek...

minden télen parám, hogy tönkre megy a kazán, amit évente, jobb esetben kétévente meg is tesz...
szóval évek óta mániásan nézem a kazán nyomásmérőjét...és van bennem egy szorongás, hogy már nem lehet megszerelni, mert már az utóbbi 3 alkalommal  ezt mondta a szerelő...és én mindig könyörögtem neki, hogy még légyszi...addig könyörögtem, hogy eltelt az idő, változtak  a szabályok, már nem csak  egy 300.000 forintos kazánt kell venni, hanem új gázterv, azzal együtt kémény meg a minden...szóval  600.000 Ft körül van amibe minimum kerül, de inkább több...és hogy ez télen...

ma épp fúj  a szél ettől eleve félek...épp  boldogan jöttünk hazafelé amikor láttunk egy meteort...gyönyörű mitöbb csodás...ekkor úgy éreztem semmi gondom...kiscsajok is velem voltak-ők is látták...olyan kerek volt minden...

hazaértünk... Eszter lázas...megint... már hetek óta beteg...vacsik...tanulás... én épp a holnapi egyetemi előadásra készülök (ami egy....ság, olyanról beszélni amiről nem lehet),,,Franci mondta ugyan, hogy a mosógép (ami mindig megy) előtt víz áll, de nem nagyon foglalkoztam vele, kb. fél 11 lehetett, amikor már eléggé fáztam, és arra tévedtem, épp bugyogott ki a kazán alján a forró víz, és az őrláng meg pont elaludt...
huha,,,ennyire beteg még sosem volt...persze meg akartam csinálni a szokásos tél előtti  szervízt, de valahogy olyan korán jött a tél...meg amúgy is minek, minden évben  szerelni kell, nem fizetek kétszer...brrr...
pánikszerű kétségbeesés...épp nemrég mondtam a Francinak, hogy teljesen lefagyok, ha valami technikai kütyü elromlik...olyan embernek írtam éjjel  fas'buuukon, akit alig ismerek, hogy segítsen, és kétségbeesetten nézegettem  az oldalakat, amin csávók osztják  meg a tapasztalataikat erről  a kazánról...vazze...remeg a gyomrom...gyorsan megoldást akarok...nem ég a láng...írják, hogy sokáig tartsam...de meddig? próbálkozom...sokszor nagyon sokszor, végre majd elfordítom, de épp rosszfele...újra...jóh...eddigre lever a hideg verejték...már épp futtatom a lehetőségeket fejben hogy hogyan lesz  karácsonyra fűtés...töltök vizet a rendszerre, de nehéz...nem tudnom, hogy milyen meleg víznél mekkora nyomás lesz, főleg ha rátöltök hideget...a fa...om tudja ezt, nem kedveltem a fizikát...mindegy próbálgatom...közben  a gyomorgörcs nem múlik, álomnak nyoma sincs a szememben...arra gondolok, hogy egy kis nyugalmat szeretnék...és, hogy valaki segítsen...
persze túltöltöttem 80 foknál,de azért nem extrém 2,2 -es nyomásnál ismét dőlni kezd a kazánból a víz...szar...kétségbeesés..míg az előbb még reméltem, hogy megkímélhetem magam  a szerelő kihívásától...majd anyagrendelés, újra jön, megint le...sz, hogy ezt már nem lehet javítani, és ez az utolsó. és persze nem vettem  szénmonoxid mérőt, ménem?...és nem hívtam tél előtti szervizre...meg különben is vegyek már egy újat...és a végén legombol rólam  60.000 ft-ot így karácsony előtt-
..és ezt csak  remélni  tudom...hogy megcsinálja és jó lesz...
közben fél egy lett mosógép mosogatógép lejárt...már semmihez sincs kedvem....a délután még csajokkal eltervezett, ruhavásárlás elmarad...és bízzunk benne, hogy lesz fűtés...

el vagyok keseredve...évek óta először gyenge vagyok valamihez...mi van?

hát vége a borosandrás programnak....a végére olyan melegségesen éreztem magam. közlekedtem szabadon a közösségben...voltam önmagam...hogy... jól éreztem magam

csodás hat nap...kell nekem még ebből...másként látom a világot, és más embereket, magamat és magamat a világban...talán jobban értem, hogy miért van magány érzésem (mármint, hogy hogyan hatok az emberekre)

olyan sok inger ért, hogy még hosszan a hatása alatt leszekvagyok...csak néhányszófoszlány, ami megmarad...jóboszorkány, először féltem Tőled...tűéles látás és megfogalmazás, erő és szilajság...

...

emberek...egyszerre szeretem őket...és utálom az embereket,,,jó  lenne csak  szeretni....már néha egész jól megy...mindez a vonatútról jut eszembe...csodás amikor Te még épp fotózod a gyönyörű napfelkeltét...és Győrben mérhetetlen embertömeg lepi el  a vonatot...az eddigi békességnek  rögvest nyoma veszett...szorítanak  az emberi fizikai közelségek...érthetetlenség...hogy kinek hova is szól  a jegye...végre nyugvópont...mindenki  belehelyezkedik  a helyzetbe...én  elsősorban  a szemlélőébe...

szemben 50-es vidéki munkás házaspár...viseltes ruhában (de azt is mondhatjuk, hogy a kedvencükben) ...sorra csomagolják ki és fogyasztják a szendvicseiket, amikről anyjuk rendre levágta a kenyérhéját...majd mi  ha mi sem lenne természetesebb mint reggel borsodit inni, előveszik a kis kék műanyag poharukat, (a kettő között szalvétával-ennek még jelentősége lesz) és én észre sem veszem és már meg is itták  a sörüket...igen...észre sem veszem...mert épp  el  vagyok foglalva a szomszéd férfi páros témáin amit ha nem akarok akkor is hallom...és az előbb említett pár egymásnak  Bors-ból és Hot-ból felolvasott rövid kis celebhíreiről...itt teljesen kész voltam...magamban egyszerre röhögtem  és sírtam...kedves volt a házaspár tudtam őket szeretni...

a férfiak épp  meg akarták váltani  Győr az ország és a világ politikáját...ami mérhetetlenül dühített...már épp szólni akartam, hogy ez sértő...
kis nyikhaj nyálashangú öltönyös sosekívánnám meg 40 -es okostojás...és a szerényebb és nem is értem miért beszélgetésbe beszálló 70 éves ( ezt többször hangoztatta a mondatai között) egyetemi  tanár....

szóval szocializálódóm...

a kiscsaládom-borosandrácscsapat csupa menedék volt ezek után...a kelenföldi pu. környéke a tenyeremben...

amiket tanultam és csak most hirtelen felindulásból....András mérhetetlen lágysága az emberekkel, hogy nagyon nagy türelem kell...
hogy van az a tréning ami értelmetlen...hogy engem milyennek látnak mások...és hogy felismerés lehet de változás nem érzelmek újramegélése nélkül...folyamatosan kapcsolatba lenni magammal- érzések és fizikai sík szintjén...

Eminél aludtam-unokatesóm...csodás vacsi (ő főzte -saláta volt- a nőiesedés jegyében), kellemes beszélgetések, érdekes másvilág...olyan voltam mint egy turista...kedves gondoskodás...pl. csodásan éreztem magam a Dzsango nevű helyen a Csángó utcában...csodás...nagyon tetszett...

Eminél Pesten közelebb kerültem a családomhoz...milyen érdekes, hogy közben meg kis anyukám meg éppen hozzánk jött...(olyan ez mint a vonulásáramlás A másik oldalon c. filmben...http://www.port.hu/a_masik_oldalon_auf_der_anderen_seite/pls/w/films.film_page?i_film_id=89261 .....

utóbbi időben számomra fontos ember közeledéstávolodás görbéjét láttatta velem jól amint egymás után kétszer is keringtünk nem megbeszélten egy egy körforgalomban...

ilyen Pataki kerámia http://www.patakitiles.com/ kell nekem...még nem tudom, hogy a hova...de kell :)

...hogy kisanyukámmal zökkenőmentes legyen az együttlét...kicsit kiugrottunk a zsibire...hm...elég nehezen ment má' éreztem, hogy akár nem is kellene menni, mert valamiminden visszatartelleneszól...és igen egy öregcsávóbelémtolatott míg vártam Lauékéat...mintha előre megéreztem volna...olyan vagyok mint a patkányok földrengés előtt?... majd mire kiértünk  a tőbbszázas árusseregnek híre hamva se volt...3-4 -en pakoltak még éppen...hmbrr..némi csalódás...majd áhított shooooppppingolás...állítólag minnygy'á karácsony

furcsán folynak a napok...van bennem valami kedvetlenség...akár még szomorúságnak is mondhatnám...próbálok nem ellenállni neki...és a kis morgásokat, ellenszegüléseket visszafordítani, legalább a semmilyenbe...

feldühít...és tehetetlenségérzés tölt el, ha valaki nagyon beteg, és nem történik semmi....valami mérhetetlen türelmetlenség fog el...

...csak maximum szólhatok....és tényleg maximum...

jah...és az egérhajsza is befejeződött, kedves egerünk az elsőéjszakaiköreután ragasztóban lelte a lakásunkbeli pályafutásának végét...
a helyzet fintora, hogy nem tudok elég hangsúlyosan figyelmeztetni, sajna láttam  magam előtt a mazsola nevű törpe ebet talpig ragasztóban, ezekután végkép elmondtam, hogy ezt hogy lehet elkerülni...de mégis megtörtént....
hiába...kell a saját tapasztalás.

még jó, hogy Eszter pasija ennyire lelkes...lesi a gyerekem minden gondolatát...és az említett ebet rögvest el is vitte kozmetikushoz...hogy erre annyira erősen már ne emlékezzünk...jah és rendre tol bálákat...beszélget velem, amíg kint teszek-veszek...

...már mindenem a munka végét akarja, ezerrel írom a leveleket...szép, főnökömnek teccccccő exxxxeltáblákat...csak hogy már vége legyen, pedig a héten még pestre megyek okosodni, ami  nagyon megvisel, elfáradok minden szinten...jövő héten pedig előadás az egyetemen...kertklubbbbb, záróbuli, kötelező megjelenés egy partnercéges évzárón...és baráti meghívás...ettől már most kész vagyok...ez nekem sokkkkk..

.egyenlőre leköt a mocsárban élés...alig merek arra gondolni, hogy az állataim derékig vízben állnak, mérhetetlenül szar a jeges vízben létezni,  megint trágyáznom kell és ez a mocsárlétben nem olyan könnyű......ezt érzem akistestemen... mitöbb én épp elutazom...jöhetne már valami...

reggeli indulás, kecskemustra, hogy vajon már vízben áll-e az árokban