2017. május 13., szombat

az élet tisztelete...avagy az élet él, és élni akar...

hát...

...nagyutat jártam be, talán azt mondhatom, hogy december óta...és még mindig, mint mindenkor "úttörő" vagyok.

januárban megjött a felismerés, hogy a párkapcsolataim kimenetele, miszerint, vagy szerető vagyok, vagy megcsalnak...az én melankólikus képem hatására van...így lesz olyanná, amilyen...
...vagyis ha az életben kétszer történik veled valami, (olyan, vagy hasonló bármilyen területen, ne a történetet nézd, csak a működést) az már gyanus...ha háromszor, akkor biztos lehetsz benne, hogy általad van, Te generálod, vagyis a benned kialakult kép... amit egy gondolat, vagy félelem...amit pedig a generációkon átívelő program határoz meg.

szóval ezzel, hogy én már ezt többé nem...ezt abbahagyom gondolattal és még...

azzal a nem túl energikus életérzéssel, amit ez elmúlt lassan két itthon (nem munkával) töltött év hozott, miszerint már csak kevés dolognak van értelme, és én csak értelmes, mitöbb hasznos dolgot szeretnék csinálni...vártam  a CSODÁRA, engedtem, hogy történjen ami történik velem, igyekeztem nem döntéseket hozni (persze ma már tudom, hogy a nem döntés is döntés).

...már csak néhány alapelv maradt,ami mozgat:
... mint, csak szeretettel érdemes...
...ne állj a saját utadba...
...van valami "védelmező háló" ami a kellő pillanatban felfog, ha hagyod...
...minden körbe ér...
...élni a pillanatban, az öröm felé tartani és ami lelkesít...
...nincs választás...sosem kell választani jó és rossz között...
...mindig csak az tud történni ott és akkor, ami történik, és az mindig a lehető legjobb, ami történhet veled (max. túl közelről nézed, és még nem látod)...
...közösség kell, és másoknak adni, segíteni...
...csak tapasztalással lehet tanulni

...ilyenek.

ekkor kértem a Mindenhatót, hogy most már történjen valami...és megérkezett a CSODÁK TANÍTÁSÁVAL

a szentendrei kör, ami egy teljes hónapra beszippantot, nem volt ezen kívül élet, életem...és mintha bennem sem lett volna sem érzékelés, sem élet...mint egy leszedált ember...
...talán erről ennyi elég, mert csak belűröl lehet érteni.

Hálás vagyok ezért a tapasztalatért, a felébredésért, persze ez most nem olyan, mint a haldoklásból megébredésem, az is egy új élet volt új érzékeléssel, de ez most más...

olyan ez mint egy örvény...ami lehúz....és engem szerencsére kidobott, azzal  a gondolattal, hogy hálás vagyok azért az életemért, ami van.
A gyerekeimért a barátaimért, azért az énért, aki vagyok, mindenért ami körülvesz, a természetért, az otthonomért, a kertben növő retekért, az emberekért, akik segítséget kérnek tőlem, a bodzaszörpért, egy ölelésért, a gyertya fényéért a teraszon, a lovaim nyihogásáért, mindenért.

köszönöm


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése