vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2017. május 20., szombat

Félelem a gyógyulástól - aki még nem gyógyult meg, nem képes a megbocsátásra

"1. Vajon félelmetes-e a gyógyulás? Túl sokan vannak, akik számára igen. Mert a szemrehányás mindig akadályozza a szeretetet, a sérült testek pedig valódiak. Határozottan elállják a béke és a bizalom útját, azt állítva, hogy aki múlandó, az nem bízhat senkiben, és aki megsérült, annak semmi alapja sincs a békére. Hiszen hogyan is szerethetnéd testvéredet, hogyan bízhatnál benne, amikor bántott téged? Támadást intézett ellened, és újra meg fog támadni. Ne oltalmazd hát őt, hiszen meggyötört tested is azt mutatja, hogy magadat kell megoltalmaznod tőle.
A megbocsátás talán kegyes tett lenne, de nem ezt érdemli. Talán bánja a bűnét, de ez még nem mentesíti semmi alól. És ha megbocsátod a vétkét, azzal csak tovább fokozod a bűntudatot, amit már most is megérdemel.
2. Aki még nem gyógyult meg, nem képes a megbocsájtásra. Hiszen számos tanubizonyságát látja annak, hogy a bűnbocsánat igaztalan dolog. Az ilyen ember meg akarja őrizni emlékezetében a bűn következményeit. Ugyanakkor senki  nem  bocsáthat meg egy olyan bűnt, amit valósnak tart. Márpedig aminek következményei vannak, az bizonyosan valós, hiszen látni  a hatásait. A megbocsátás nem sajnálkozás, amely csak azt akarja megbocsátani amit igaznak tart.  A jót egyszerűen nem lehet rosszra viszonozni- a megbocsátás nem úgy működik, hogy elösször megszilárdítja , majd megbocsátja a bűnt. Ugyan ki  jelenthetné ki komolyan azt, hogy: "Bántottál testvérem, mégis megbocsátok neked, mivel én vagyok a jobb kettőnk közül?"
Az illető megbocsátása és az általad okozott fájdalom nem létezhet egyidejűleg. E két dolog kölcsönösen tagadja hamissá teszi egymást."

(Csodák tanítása 27. fejezet, Az álom gyógyulása)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése