hát vége a borosandrás programnak....a végére olyan melegségesen éreztem magam. közlekedtem szabadon a közösségben...voltam önmagam...hogy... jól éreztem magam
csodás hat nap...kell nekem még ebből...másként látom a világot, és más embereket, magamat és magamat a világban...talán jobban értem, hogy miért van magány érzésem (mármint, hogy hogyan hatok az emberekre)
olyan sok inger ért, hogy még hosszan a hatása alatt leszekvagyok...csak néhányszófoszlány, ami megmarad...jóboszorkány, először féltem Tőled...tűéles látás és megfogalmazás, erő és szilajság...
...
emberek...egyszerre szeretem őket...és utálom az embereket,,,jó lenne csak szeretni....már néha egész jól megy...mindez a vonatútról jut eszembe...csodás amikor Te még épp fotózod a gyönyörű napfelkeltét...és Győrben mérhetetlen embertömeg lepi el a vonatot...az eddigi békességnek rögvest nyoma veszett...szorítanak az emberi fizikai közelségek...érthetetlenség...hogy kinek hova is szól a jegye...végre nyugvópont...mindenki belehelyezkedik a helyzetbe...én elsősorban a szemlélőébe...
szemben 50-es vidéki munkás házaspár...viseltes ruhában (de azt is mondhatjuk, hogy a kedvencükben) ...sorra csomagolják ki és fogyasztják a szendvicseiket, amikről anyjuk rendre levágta a kenyérhéját...majd mi ha mi sem lenne természetesebb mint reggel borsodit inni, előveszik a kis kék műanyag poharukat, (a kettő között szalvétával-ennek még jelentősége lesz) és én észre sem veszem és már meg is itták a sörüket...igen...észre sem veszem...mert épp el vagyok foglalva a szomszéd férfi páros témáin amit ha nem akarok akkor is hallom...és az előbb említett pár egymásnak Bors-ból és Hot-ból felolvasott rövid kis celebhíreiről...itt teljesen kész voltam...magamban egyszerre röhögtem és sírtam...kedves volt a házaspár tudtam őket szeretni...
a férfiak épp meg akarták váltani Győr az ország és a világ politikáját...ami mérhetetlenül dühített...már épp szólni akartam, hogy ez sértő...
kis nyikhaj nyálashangú öltönyös sosekívánnám meg 40 -es okostojás...és a szerényebb és nem is értem miért beszélgetésbe beszálló 70 éves ( ezt többször hangoztatta a mondatai között) egyetemi tanár....
szóval szocializálódóm...
a kiscsaládom-borosandrácscsapat csupa menedék volt ezek után...a kelenföldi pu. környéke a tenyeremben...
amiket tanultam és csak most hirtelen felindulásból....András mérhetetlen lágysága az emberekkel, hogy nagyon nagy türelem kell...
hogy van az a tréning ami értelmetlen...hogy engem milyennek látnak mások...és hogy felismerés lehet de változás nem érzelmek újramegélése nélkül...folyamatosan kapcsolatba lenni magammal- érzések és fizikai sík szintjén...
Eminél aludtam-unokatesóm...csodás vacsi (ő főzte -saláta volt- a nőiesedés jegyében), kellemes beszélgetések, érdekes másvilág...olyan voltam mint egy turista...kedves gondoskodás...pl. csodásan éreztem magam a Dzsango nevű helyen a Csángó utcában...csodás...nagyon tetszett...
Eminél Pesten közelebb kerültem a családomhoz...milyen érdekes, hogy közben meg kis anyukám meg éppen hozzánk jött...(olyan ez mint a vonulásáramlás A másik oldalon c. filmben...http://www.port.hu/a_masik_oldalon_auf_der_anderen_seite/pls/w/films.film_page?i_film_id=89261 .....
utóbbi időben számomra fontos ember közeledéstávolodás görbéjét láttatta velem jól amint egymás után kétszer is keringtünk nem megbeszélten egy egy körforgalomban...
ilyen Pataki kerámia http://www.patakitiles.com/ kell nekem...még nem tudom, hogy a hova...de kell :) |
...hogy kisanyukámmal zökkenőmentes legyen az együttlét...kicsit kiugrottunk a zsibire...hm...elég nehezen ment má' éreztem, hogy akár nem is kellene menni, mert valamiminden visszatartelleneszól...és igen egy öregcsávóbelémtolatott míg vártam Lauékéat...mintha előre megéreztem volna...olyan vagyok mint a patkányok földrengés előtt?... majd mire kiértünk a tőbbszázas árusseregnek híre hamva se volt...3-4 -en pakoltak még éppen...hmbrr..némi csalódás...majd áhított shooooppppingolás...állítólag minnygy'á karácsony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése