vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2017. március 16., csütörtök

hidegzuhany...bízom az érzéseimben



az első napsugarakkal én is útra keltem, az utóbbi időben sokat voltam a Káli-medencében, Istvánnál, ahol újra találkoztam a szabadság szent madarával, olyan érzés volt, mint amikor először találkoztam a Soluna cirkusszal. szárnyaló felszabadító, végtelenül szabad vagyok és könnyű...





...a második ottlétem egy közösségi programmal indul, az utóbbi időben egyre jobban érzem, hogy igazán jól 5 fő alatt érzem magam...
...itt új volt a közeg, és a program is ismeretlen volt a számomra, nem mentem egyedül, Éva volt az utitársam, aki egy csodás nő, imádom.
...ilyenkor eltervezem, hogy háttérben leszek, megfigyelek (abból baj nem lehet)...már felfelé haladva kikívánkoztam ebből a megfigyelő szerepből, mert egy nő, Erika, segítségre szorult, és én pont ott voltam véletlenségből, valahogy ez könnyedén megy nekem, akár egy lovat is fel tudnék vinni a hátamon a hegyre, de erre nem volt szükség. A LÉLEKzés elég, segít...
...felértünk, mert nincs lehetetlen.
a program jó volt, de igazán akkor éreztem magam, amikor már csak kevesen maradtunk, ide most fényképeket kellene tennem, de nem csináltam, próbáltam mindent magamban elraktározni,
a naplementét a kilátóban, a hűvös kezek érzését a körben, vagy a lemenő nap előtti leheletteket a hűvösödő estében, a közös zenélésben a dobok szívemig elérő rezgését, ami egyszerre csodás és félelmetes is még nekem, az esti beszélgetést, vagy a reggeli magányos napfelkeltenézést újra a kilátóból, a reggeli meditációt (igen, kb 3-4 évvel ezelőtt már volt erre próbálkozásom, de akkor még nem voltam készen rá), vagy a meghitt, békés kirándulást a Kornyi-tó számomra eddig ismeretlen részén...







úgy jöttem haza, mint, aki repül, 10 centivel a föld felett jár... szabad vagyok, tudom mi a dolgom, mit szeretnék és hogyan...

ki szeretnék költözni a természetbe, na nem most, de már készülök rá, csak annyit elvenni belőle, amit feltétlenül fontos, segíteni másoknak, másokat, önzetlenül, szeretetből, szabadságot és a boldogságot hirdetni mutatni másoknak, ha lehet közösségben.

más...
Sára kb 2 hete nem volt nagyformában, elvittem az új körzeti gyerekorvoshoz, ezzel elkövettem azt a hibát, hogy bekerültünk az egészségügy hálójába, volt egy kemény másfél órám a kórházban kb 2 hete, amikor Sára előtt kb. elmondták, hogy ő milyen nagyon beteg és mi lesz a következménye, és én pedig milyen felelőtlen szülő vagyok, hogy nem akarok neki szteroidokatésmindenmást... ebből valahogyan kimásztunk, igaz örök nyomott hagyott bennem legalábbis, majd lázas kutatásba kezdtem, hogy nem hiszem el, hogy erre nincs megoldás, és hát ahol a nehézség ott a segítség, leveleztem debreceni természetgyógyásszal, kutattam az interneten, és az ember itt van a városban, aki segíteni tud. Dr Tarnay Ete, de ő nekünk csak Ete bácsi, mérhetetlen nagy tudással és tapasztalattal, fél percen belül megmondta, hogy mi a megoldás, ami persze ellene megy a mai orvoslásnak, így újjabb 5 órás várakozós megalázós, kellemetlen egészségügyis sztorin vagyok túl...

a hitem ettől függetlenül töretlen, bízom az érzéseimben, még akkor is, ha az teljesen az árral szemben megy... Ete bácsi mondta a Sárának, hogy tudja-e, hogy ezt miért kapta? - mert ez egy feladat, amivel dolga van, meg kell értenie, ki kell találnia, hogy mi a megoldás... ez van most.


ma azonban hidegzuhanyként ért a reggeli történés, most délután 5 lesz lassan, és most tudok erről írni...
suliba indultunk reggel, csajok hátul, csend, még ébredezés...még az utcában az egyik hídról, egy fiú kihajtott ránk, nem lehetett kivédeni...nagyütközés...hátranéztem, csajok jól vannak, a lendület még vitt, megálltam, kiszáltam, megnéztem a kocsit eléggé össze van törve, odamentem a sráchoz, aki még a kocsiban ült, megkérdeztem, hogy mit csinált, miért nem figyelt...ecetera, hosszú nem untatnálak vele, elismerte, hogy ő hibázott, és vállalja a kárt, megbeszéltük nem hívunk rendőrt, mert az neki, mint vétkesnek plussz költség, majd elindultam...közben kerestek telefonon, hogy menjek vissza ott a rendőr...hosszas tényfeltárás, a srác teljes családja, fenyegetve, vagdalkozva...engem hibáztatva...a vége...nem ismeri el a felelősségét, szóval rendőrségre megyünk...én nem csináltam semmi rosszat, nem vgyok hibás, felelős, még kedves voltam, és komprommisszumkész...

mit kellene ebből tanulnom, miért történik ez?

nem akarom ebből azt leszűrni, hogy az emberekben ne bízzak, ma nem mentem sehova...nyugton vagyok, eddig sem siettem...hm?

...valahogy úgy érzem, hogy belelóg a kezem a bilibe, már tiszta képem volt a szabad életről...és tessék...felelősség, nehézség
...hogy Ete bácsit idézzem, ez egy feladat...segít a megértésben...

csaj egy játéka a Nagyrendezőnek, egy vizsgavagylecke, hogy biztos elég erős a hited, vagy most hogy jönnek a nehézségek visszalépsz? meghátrálsz?

...nem hátrálok meg, elbizonytalanodtam,de eddig tartott a bizonytalanságom.
...bízom az érzéseimben.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése