vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2016. szeptember 20., kedd

...mi van akkor, ha csend van

...hát, akkor vagy naaagyon jó, vagy épp nagyon rossz... most épp jóóó.

jó...mert békét tudok kötni a helyzetemmel..és csak létezem...
Az augusztus legnagyobb eseménye, hogy a lovaim nyaralni voltak Zalában, így az időm egy jelentős részét ott töltöttem, úgy is mondhatom, hogy amióta megjött Csenge Amerikából (május) nem ismertem se istent se embert...nem volt más... egy intenzív lovas önismereti kurzuson vettem részt.

...a legmeghatározóbb pont a lószállítás volt, 12 óra kitartó figyelem...minden körülmények között...erről külön egy regényt tudnék írni...de a történet mindegy is talán az eszenciája a lényeg, hogy minden résztvevő, értsd lovak és emberek mind meghaladták önmagukat...és ez olyan jóóóó.

ménesegyesítés


"boci" szeretem


Nagyon sokat tanultam a lovakról, és önmagamról, a saját működésemről, és a tanulásról, és mindenek előtt Csengével, ezt a nyarat úgy töltöttük (kamaszkorom legszebb nyara), mint két kamasz...nagyon sok időt töltöttünk együtt és elmélyültünk abban, amit nagyon szeretünk, miközben észrevétlenül tanultunk. Kiderült, hogy most tanulok tanulni...és hogy a tanulás j...mitöbb ha ezt meg tudom tanulni, akkor bármit meg tudok tanulni...

Csenge


Voltunk a szüleimnél, ami ugyan rövid volt, de mégis tartalmas, apuval sokat beszéltünk...látja, hogy mit szeretnék, de nem feltétlenül ért velem egyet...megértem...az én fejemmel csak én tudok gondolkodni...
jah...és persze nem véletlenül ismét a Kurultáj idején voltunk az Alföldön...épp nem voltam a Kurultájtól elragadtatva...de az életem története szempontjából mindennek jelentősége van (ÉLET MARHA NAGY RENDEZŐ), így annak is, hogy ott voltunk. Találkoztam néhány kedves baráttal. Az első akit megpillantottam Krekács Zoli volt, meg is hívtam a Karnevál idejére őket, hogy amíg itt lesznek, lakjanak nálunk.

Kurultáj

Kovács kertészet-ahogy kell

de persze a hónap a lovakról szólt...





Az elmúlt hónapok mindegyikére jutott egy egy túra, a gusztushuszi tűzijáték helyett a Vas-hegyre mentünk, tanulságos hasznos, szakmailag előrevivő munka, egyre inkább érzem, hogy sokkal jobban dolgozom, mint a ligetben, még nem tudom, hogy az alacsonyabb stressz, kevesebb "szétszórtság", vagy a lovas intenzív személyiségfejlesztő önkurzus hozza....de jó érzés pontosan és mélyen dolgozni, és pont arra reagálni, ami van.