juhéjj március van...Franci -akinek épp tüdőgyulladása van, és semmilyen szagot nem érez..szerint.....tavaszillat van a levegőben...valóban nyílnak a hóvirágok és a kankalinok... éniskimerészkedtem a kertbe...legalábbis felmérni a károkat -kisanyukám nemrég itt volt...kinézett...ésaztmondta...régen itt milyen szééép kert volt...
van hozzá kedvem...mármint kertet rendberakni...a lóbeállót is felmértük....azt is kipofozzuk kicsit...
10 napja itthon vagyok...az utolsó néhány munkanap már szenvedős voltfogfájásilag...csak kapkodtam a gyógyszereket...de az influenza, ami azután jött se jobb...amikor mindened fáj, legfőképp a fejed ezerrel...fel se bírsz kelni...majd ha már néhány nap után igen ..akkor először mászol el a zuhanyig stb... még jó, hogy a gyerekeimmel felváltva nyomtuk, így ők ápoltak engem, meg is lett az eredménye, mert most Franci és Eszter is elég durván beteg...ráadásul nem értik mi ez...mindig egy náthához hasonlítják...pedig ez nem az...hanem influenza...ledönt...gyenge vagy...alattomos...már azt hiszed jól leszel mindjárt... és nem...szóval olyan az életünk... mint valami menő elfekvő...mindenki a kis odujában...nyöggg
...a gyógyszerész már előre köszön...főzni nem nagyon kell...senkinek nincs étvágya, illetve csak kívánságok vannak...csak a tea meg a papírzsepi fogy rendületlenül...
...valahogy ez nem elégít ki...igazán remekül megvagyok ebben a karanténban...de már hiányoznak az emberek és a munkával járó nyüzsi...igaz abból pont annyi amennyit én akarok...ezt itthon is gyakoroltam...most kb. úgy élünk...mint amikor 10 évig itthon voltam a csajokkal...ez mérhetetlenül teljes embert kíván...nem is értem, hogy egyéb iránt hogy van időm dolgozni, mert ez teljesen kitölti a napjaimat...ibibaba sütfőzmostakarít, és amikor végzel kezded újra...most hogy mindenki itthon van szinteeztöltikiazéletem ...anyaezerrel...
sokat beszélgetünk...idióta mesefilmeket nézünk...szóval teljes a családi idill...
...tegnap beszélgettünk szokásoscsajoscsevej...arról, hogy nehéz betegség után pótolni, de van aki nem is szokott, de nem baj, mert ők gazdagok...majd vesznek egy diplomát...kb. ez volt a felvezetés...igazából Francival beszéltünk erről...mire Eszter felnéz a tányérjából és azt mondja...szerintem nekem néhány tanárom is úgy vette a diplomáját...
brrr...mindig mondom, hogycsakakanizsaibane...
régebben ezeket a kedves gyermekmondatokat a FB-on osztottam meg, de ma már nem merem, egyrészt főleg Franci önérzete miatt...másrész utóbbi napokban valahogy megtaláltak szülők, akik arról is beszámoltak, hogy a gondolataik, nevelési elveik miatt a gyerekeik mit szenvednek el a suliban...brrrr.hányás, ezt nem akarom.
...nos...hát ki kell kelnem az ágyból...már vasárnap lévén misére harangoznak...mennyi minden változott azóta amikor még itthon voltam a csajokkal (1997-2006) itt a faluban is...mára már alig van itt a "tanyán "- ezt a helyet a helyiek így hívják...olyan öreglány aki elmegy misére...jószerint pap sincs...de megváltozott a falu értékrendje is...sajnálom, hogy elmúlt...és én is ...mi is mérhetetlenül sokat változtunk...akkor még azt gondoltam, hogy itt fogok megöregedni...lassan látom...hogy ez a ház kezdi kiszolgálni ami rá van szabva a mi életünkben...kezdek elvágyódni...tervezgetni...már a lóbeálló beruházáson is elgondolkodtam...de az mindenképpen szükségszerű...és ha kell majd költöztetjük...
...egyre többet nézegetek saját kezűleg készített házakat...hmmm...tervezgetek...csajoknak mondtam, hogy még hét évre vagyok szerződve velükhozzájuk ....igaz az sok idő, a sejtjeink is lecserélődnek addigra...és mint előbb írtam...annyit változik a világ...most a betegség miatt kicsit belekóstoltam abba, hogy hogyan éltünk is a csajokkal (mert akkor is többnyire csak velük) amikor kicsik voltak, és én főállású anya voltam...és elkezdtem tervezgetni álmodozni...hogy hogyan is lesz...