2015. március 1., vasárnap

juhéjj március van...Franci -akinek épp tüdőgyulladása van, és semmilyen szagot nem érez..szerint.....tavaszillat van a levegőben...valóban nyílnak a hóvirágok és a kankalinok... éniskimerészkedtem a kertbe...legalábbis felmérni a károkat -kisanyukám nemrég itt volt...kinézett...ésaztmondta...régen itt milyen szééép kert volt...

van hozzá kedvem...mármint kertet rendberakni...a lóbeállót is felmértük....azt is kipofozzuk kicsit...

10 napja itthon vagyok...az utolsó  néhány munkanap már szenvedős voltfogfájásilag...csak  kapkodtam a gyógyszereket...de az influenza, ami azután jött se jobb...amikor mindened fáj, legfőképp a fejed ezerrel...fel se bírsz kelni...majd ha már néhány nap után igen ..akkor először mászol el a zuhanyig stb... még jó, hogy a gyerekeimmel felváltva nyomtuk, így ők ápoltak engem,  meg is lett az eredménye, mert most Franci és Eszter is elég durván beteg...ráadásul nem értik mi  ez...mindig egy náthához hasonlítják...pedig ez nem az...hanem influenza...ledönt...gyenge vagy...alattomos...már azt hiszed jól leszel mindjárt... és nem...szóval olyan az életünk... mint valami  menő elfekvő...mindenki a kis odujában...nyöggg
...a gyógyszerész már előre köszön...főzni nem nagyon kell...senkinek nincs étvágya, illetve csak  kívánságok vannak...csak a tea meg a papírzsepi fogy rendületlenül...

...valahogy ez nem elégít ki...igazán remekül megvagyok ebben a karanténban...de már hiányoznak az  emberek és a munkával járó nyüzsi...igaz abból pont annyi amennyit én akarok...ezt itthon  is gyakoroltam...most kb. úgy élünk...mint amikor 10 évig itthon voltam a csajokkal...ez mérhetetlenül teljes embert kíván...nem is értem, hogy egyéb iránt hogy van időm dolgozni, mert ez teljesen kitölti a napjaimat...ibibaba sütfőzmostakarít, és amikor végzel kezded újra...most hogy mindenki itthon van  szinteeztöltikiazéletem ...anyaezerrel...

sokat beszélgetünk...idióta mesefilmeket nézünk...szóval teljes a családi idill...

...tegnap beszélgettünk szokásoscsajoscsevej...arról,  hogy nehéz betegség után pótolni, de van aki nem is szokott, de nem baj, mert ők gazdagok...majd vesznek egy diplomát...kb. ez volt a felvezetés...igazából Francival beszéltünk erről...mire Eszter felnéz a tányérjából és azt mondja...szerintem nekem néhány tanárom is úgy vette a diplomáját...
brrr...mindig mondom, hogycsakakanizsaibane...

régebben ezeket a kedves gyermekmondatokat a FB-on osztottam  meg, de ma már nem merem,  egyrészt főleg Franci önérzete miatt...másrész utóbbi napokban valahogy megtaláltak szülők, akik  arról is beszámoltak, hogy a gondolataik, nevelési elveik miatt a gyerekeik  mit szenvednek el a suliban...brrrr.hányás, ezt nem  akarom.

...nos...hát ki kell kelnem az ágyból...már vasárnap lévén misére harangoznak...mennyi minden  változott azóta amikor még itthon voltam a csajokkal (1997-2006) itt a faluban is...mára már alig van  itt a "tanyán "-  ezt a helyet  a helyiek így hívják...olyan öreglány aki elmegy misére...jószerint pap sincs...de megváltozott a falu értékrendje is...sajnálom, hogy elmúlt...és én is ...mi is mérhetetlenül  sokat változtunk...akkor még azt gondoltam, hogy itt fogok  megöregedni...lassan látom...hogy ez  a ház kezdi kiszolgálni  ami  rá van  szabva a mi életünkben...kezdek elvágyódni...tervezgetni...már a lóbeálló beruházáson  is elgondolkodtam...de az mindenképpen szükségszerű...és ha kell majd költöztetjük...
...egyre többet nézegetek  saját kezűleg készített házakat...hmmm...tervezgetek...csajoknak mondtam, hogy még hét évre vagyok szerződve velükhozzájuk ....igaz az sok idő, a sejtjeink is lecserélődnek  addigra...és mint előbb írtam...annyit változik a világ...most a betegség miatt kicsit belekóstoltam  abba, hogy hogyan éltünk is a csajokkal (mert akkor is többnyire csak  velük) amikor kicsik voltak, és én főállású anya voltam...és elkezdtem  tervezgetni álmodozni...hogy hogyan  is lesz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése