vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2015. november 14., szombat

igen vagy nem...talán nincs- a tudás kevés



....tegnap üstököst láttam...ebben az évben már másodszor...




A csend és a nyugalmasabb élet a magamra figyelés sok új felfedezést hoz, ezzel vagyok elfoglalva.

Az életem utolsó időszakában a talánok a lehetek a bizonytalanságok uralkodtak ( a szeretői létezésben)...végre megértettem, hogy ezek nem engedik a nemeket és az igeneket (foglalják a helyet) az igaztól a valóditól.
Szakítok a talán létezéssel.

A tréneri munka a felfedezést felismerést magambanmagamról sokmindenben meghozta, de a tudás kevés...a változáshoz elengedés kell, az elengedéssel pedig lehetőség van az adott dolog más minőségű visszavételére...csodás utazásokat teszek.

A szabadság kérdése foglalkoztat...nagy lépés a saját és lovaim életében, hogy nyitva hagytam a kaput (milyen szép kép, ki is lehet menni, és be is lehet jönni) vagyis a lovaim éjjel is szabadon jöhetnek mehetnek a legelőre, ami természetesebb életszerűbb és egészségesebb.
Nem kellett hozzá más, csak gondolatbátorságbizalom.

...mint ahhoz is, hogy elkezdjek dolgozni a lovakkal...Kerkára és a kölyökre is felkerült a kötőfék...juhéjj





...lassan az út, utam is körvonalazódik...