vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2012. december 28., péntek

...gyökerek...

ülünk a karácsonyfa alatt 4 generáció női...nagyanyácskám hosszan mesél... földről, erdőtelepítésről, sok újrakezdésről, nyomorról, nehézségről...nagyapámról, lovakrul... hogy majdnem megölt valakit amiért fát lopott az erdejéből...
...még most is viaskodik...bár igazán csak magában...hogy a földek...hogyan is vannak...az jár...azé kislányom mi dolgoztunk mög (ízes szép ő-vel...,Sára kicsit mókázott is, és utánozta Őt és anyut, ahogyan beszélnek...)... nagyanyácskám mesélt arról, hogy az apja csak 26 évesen engedte el a háztól Őt és lánytestvéreit...mert kellett a dolgos kéz, nagyapámat az apja rendre elhajtotta a háztól..de Ő szívós volt, nem tágított...így lett a nagyanyácskám a felesége...semmijük nem volt ingbengatyában kezdtek új életet, a ház amit vettek összedőlt, a földeket azévben nagy belvíz sújtotta...nem volt semmi termés és hát a bérleti  díj...
...azután  arról, hogy hogyan telepítettek erdőt a homokon, a tanyán kínkeservvelsoknehézséggel...és hogy amikor idősebb korukra épp élvezhetnék, hogy van egy formás kis erdejük...amiből ugyan nem vághatnak  ki csak úgy maguk...egyre fogyni kezdett...nagyapám éjjeleken át kint aludt subáján...és egy éjjel amikor a tolvajt elfogta és ő láncot tett a nyakába...nem volt mit tenni  ütni kellett...napokig aggódtak..élevagyhale...
..és hogy nagyapám  tanyát vett távol...400 birkát bár csak 380 körül volt,valaki  ellopta...előző évben jól  lehetett leadni a gyapjút...mire megnyírtak, már nem vették át...nagyapám férfiúi magánya vállalkozókedve ekkor alábbhagyott...ezt megelőzően lovas fuvaros volt...a ló volt a kenyere...fontosabb volt mint önnönmaga...abból éltek,  az  adta a kenyeret...hát nem csoda, hogy én...
jó közelebb kerülni a gyökereimhez...jobban érteni ki is vagyok...honnan jövök..és mivégreejellemésevonzódások...

A képet Baghet Iskander, apám barátja fényképezte

1 megjegyzés: