2012. december 3., hétfő

...női  sors...

...már kicsinyke gyermekként néztem nagymamácskámat, és anyukámat, hogy mennyire sokat kell  aggódniuk..élet kisebb nagyobb dolgaiért, hol életértholhalálárt...más nem fontos...

...ma reggel szokatlan csend volt hajnalban a karám környékén...Ruli feküdt...felette Árpás ácsorgott...furcsa volt, de csak gyors simogatás és vízszénafutástovább..csajokkal suliba indulva Franci mondja, hogy Ruli  kint fekszik..ez már felettébb gyanus..annyira hogy nem hagyott nyugodni... csajokat elvittem suliba és munka helyett hazajöttem...Ruli  ismét fekszik...ez kólika..villant be..de mitől?
nagy gáz van... valami  iszonyú görcs a gyomromban.. és csak azt mondogatom magamban...hogy volt egy kósza gondolatom erről..és hogy egyre többször vonzok be szar dolgokat, csak mert rosszra gondolok, ami hamarosan be is következik...ba***a meg...
annyit tudtam, hogy nem veszíthetem el... lázas telefonok, szárért futás még sosem gázoltam át sáron..mindenen ilyen gyorsan... aztán séta.. felsleórákonát..amint kicsit bejöttem lefeküdt..jaj nagyon nem lesz ez  így jó...íszonyú érzések kavarogtak bennem, hogy Ő csak egy állat (mindenki mondja, hogy csak  egy gond nekem...de szeretem), nem tehetek róla..én igyekszem a gondját viselni...dehát...nem  hallhat  meg...
régen  nagyon régen éreztem magam ennyire tehetetlennek...amikor Esztert tartottam a karomban (miközben Francit hordtam a szívem alatt ekkor már ) egy karambol után eszméletlen, semmilyen életjelet nem mutatott...azt hittem meghalt...fényévek teltek el  míg nem ért ki  a mentő...és én csak gondolta...gondoltam...hogy nem történik semmi baj...Eszter azóta csodaszép NŐ,  de ez  az élmény megváltoztatta az  életem...
...Ruli is még sokáig fog velem  makacskodni :) :(
...így lesz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése