...amikor a jótpozitívat kell látni...

...mélyen bennem van a tegnapi beszélgetésem a kedvenc kölykök apjával...ahol el kellett mondanom, hogy a kölykök teljesen rendben vannak...mitöbb túl jók...csak a keret szar...szóval az iskolának nem érdeke, hogy ők okosak, energikusak szemfülesek szabadok legyenek tettben és gondolatban...így nehéz... vagy olykor ellehetetlenül  a helyzetük...

a mai  hajnalon ezt talán még jobban megértettem...

amikor a kiskutyát kiengedtem az idősebb kanca hangosan nyerített...ez hívást jelent lóul...el  is gondolkodtam, hogy mi van a szénával...bár nagyon selymes ez a bála...nincs akkora tápértéke?, hogy ennyire éhes...gondoltam magamban...még reggeli komótosságban  felöltöztem...szentjánosbogárnak...fejlámpával...hogy lássam mit csinálok...és amint kiértem a lovakhoz látom, hogy a csikó  a szomszéd réten legel... kijött a karámból..amint látom   szénatárolónál...pedig csak a legalsó szalagot "játszotta le" - ami nem könnyű...mert össze van kötve egy másik  kapuval  ami  50 m-re van...a ház mögött én is alig férek el, de ő ott jött ki, átbújt mégegyszalagon, és a bedrótozott kaput kinyitotta...és vígan legelészett a deres réten...

igazán haragudnom kellene...mert meglógott..és ugye ha most meglógott akkor máskor is megtud...de igazán csak azonparáztam, hogy az épp  most elkezdett kapcsolódásunkatbarátságunkat mennyire tudom használni, és hányadik órára érünk be a csajokkal a suliba,  ha reggel  a csikóval játszom...

viszonylag könnyen bejött, kicsit hívtam kicsit tereltem...

...de nem is ez a lényeg...igazán hálás vagyok, hogy a lovam...akit a vételkor csak formára tudtam  megvizsgálni, hogy jó az  alkata, elég kicsi a feje, széles a válla,,,,szép és könnyed a mozgása...de semmit nem tudtam róla...csak  annyit, hogy kicsit félős...most azonban  már tudom,...hogy roppant okos, és kitartó, és hogy mindent megold,  a jég hátán is megél...szóval  nekem  való...igaz  sok  figyelmet kíván...szeretem

varacskos disznónak álcázva

...nos hogy ne csak az agrárhírekben  legyetek otthon némi kultúra....népes nősereggel megnéztük  a sokatemlegetett Szürke 50 árnyalatát...nem  mennék  hosszas fejtegetésekbe bele...nincs türelmem leírni...deh...azon gondolkodom, hogy elviszem a két nagyobb lányomat...Eszter eleve olvasta, Franci  meg nagylányésokos...a film  nemjó...de nem is tabu...sőt nem árt tudni...hogy van ilyen és pont.

...vannak bajaim...pl. kb. november óta fáj a talpam...kezdetben azt hittem, hogy ez már ilyen  öregséginyavalya...aztán meg, hogy a sok gumicsizmázástól van...nah és végül is igen...de nem direkt...hanem a sok felfázástól begyulladt...nemcsoda...kb. két hetente fogyasztok elé egy csizmát ebben a kutya vendégmarasztalómocsárlétben...
...szóval nem múlik el tél nyavalya nélkül...most, hogy a talpfájás (degázmá") lassan a feledés homályába vész... - mert rájöttem, hogy amióta átrendeztem a szobám az ágyamból a kis "paraszttalpam" pont a radiátoron tudom melengetni... egy ideje fáj a fejem...kezdetben csak éjjel vala...nem jöttem  rá, hogy miért...most már egy hete fáj az összes fogam a jobb oldalon...maró mélyretörőfájdalommal mintha egy mázsa kő húzódna le az idegemen...szóval  lehetne épp konkrét fogfájás az oka...de ez a szokásos pihenős téli...fájás...most épp a fogaimra húzódva...
...ti  szoktatok azzal játszani, hogy koncentráltok egy fájdalomra? fogfájásra különösen lehet, mert kis helyen  összpontosul...szóval fájjj...el  fog múlni...a szokásos idióta módon kapkodom  a gyógyszereket, énakiamúgytökgyógyszerésorvosellenesvagyok ..

nem írtam a téli túráról...más fórumon sok fotóval és mindennel hírt adtam...most csak említés szintjén mesélem...hogy lassan de biztosan tudatosan készülök a nemtudoménmire...vagyis gondolom, hogy egyszer még hasznát veszem, hogy faszán' le tudtam jönni éjjel egyedül az erdőn át a hegyről 15 km-en keresztül...kezdetben féltem...majd csodásan élveztem magam...jó volt látni távol  a város fényeit...látni  a célt...de mégis kívül  távol lenni  mérhetetlen békében csendben nyugalomban...szerettem...nem vagyok hős...inkábbcsakegyálat'

vannak napok amikor azt hisszük, hogy nem történik semmi...így semmi változás sem...holott sokszor rengeteg minden történikváltozikafejünkbengondolatainkban

..és aztán meg vannak  napok amikor meg mint valami óriási hullám  jön minden...ma egy régi  barátnőmmel váltottunk néhány sort...olyan jó tudni, hogy vannak fontos emberek, akiknek  fontosak  vagyunk...vagy vannak olyan emberek, akik fontosnak gondolják, amit mondunk mondokgondolok...

...reggel  telefon, ismeretlen  szám...egy ismerős kölyök apja hív és kér segítségettanácsot...délután  egy kávé mellett meg is tudom nyugtatni...és látja, hogy mit kell tenni, annyira szép  volt látni egy meglett férfit,  aki izgul, zizi,  nemalszik,  csak  mert bántja valami, és tehetetlen, és mert megoldást keres magának és a gyerekének, hogy mennyire érző, gondoskodó, szépengondolkodó...köszönöm

JELEK:
..no és az életérzést is amit ma éreztem...  a talán első tavasziasnak tűnő napsütésben száguldva kocsival az új PIROSHAJAMMAL (én nem is tudtam, hogy ilyen lesz, hát így bízz meg vakon a fodrászodba :)) hallgatva az alábbi számot...és tisztán érezve a szeretetet...ami  egyrészrőlmegölelt, másrészről pedig nagyon mélyen éreztem, hogy bennem van

Jelek még...van a gondoskodás...és a szeretet alapból...és van az a helyzet amikor még több figyelem  kell...Sára már nem először adja' a helyzetet mármint a rasztát...nem más ez mint extra figyelemésturkászáskérés...igaz a nem túl fájdalommentes formában...a tegnap esti meditáció 1 kg hajbalzsammal, egy teljes fésű és hajkefe arzenállal és egy nagy adag türelemmel

...hallgatás van...

a munka elkezdődött, mint az év is... ezer meg ezer új dolgot hozva...ebből nekem az következik, hogy összegzésszámvetéskell...már fejben többnyire megvan kb. sokmunkaórámvanbenne...írom is lassacskán...

most néhány morzsa...

az elmúlt évek téliálmosodásaiban megfigyeltem magamon és másokon is a" teljes elmackósodást"...
...bármackóalsómnincs, de néha legszívesebben azt hordanám...a melltartókról nem is beszélve...(kiaszartaláltaaztki... héjjj férfiak? Ti nem szeretnétek jobban a csendesen ringó kebleinket?...meglepődve tapasztalom, hogy én, aki még gimnazista korszakomban is max. trikóban jártam, mennyire gázésódivatú vagyok...vagy csak egyszerűen hippy... a keblekmellekcicik szabad ringatását illetően...)
...szóval látva magamat, magunkat csendes nőmozgalomba kezdtünk Ivettel...mindenki örömére...és még csatlakozó is akadt az  Egyszoknyaegnadrágprogramhoz...amelyben kitétel, hogy nem veheted fel ugyanazt, és egyik nap szoknyában másik  nap nadrágban kell érkeznünk, extra smink már magától megy mindenkinek...

csajoscsevejt át kell helyeznem ide a fasz'bukról...Franci  gáznak gondolja, ha róluk posztolok valamit, nem nekem mondja, hanem csak úgy mellesleg megjegyzi, hogy mennyire gázmá' az az  anyuka akinek nincs élete, hanem a gyerekeit posztolgatja :)

szóval...az  említett egyszoknyaegynadrág projekt egyik szoknyája az  "anyukás" jelzőt kapta a kicsi munkahelymen...amiről  esti vacsicsevejben beszéltem a csajoknak...erre a Franci rámnéz...és a szokott laza majdnemflegma stílusával csak  annyit mondott, hogy ez  a szoknya az anyukásanyukása...ez egy nagymamás szoknya...

...igazán mérhetetlenül  el lehetnék  keseredve, gyakorlatilag augusztus óta belvíz van a kertemben,  ami hol  apad, ez a ritkább...hol árad olykor jegesárként...Franci szerint jól mutatna egy híd a kertben...
...én néha azon gondolkodom, hogy lassan nevet kellene adni és bejegyeztetnitérképrevarázsolni a kertemet hosszában átszelő két vízfolyamnak...van a tarsolyban egy számomra fontos ember...igaz Ő most más vizeket terel...így ezek a vizek nekem maradnak...olykor metsző hideg északi szélben  szelemátkelekát a túlparta, vagy épp korizni is tudnék rajta....a kecskék...vagyis már csak kecske....a nőnemű rejtélyes módon (szomszédok ismét elemükben vannak, és nem csak e-téren) elhalálozott...a túlparton él...
...ha már az agrárhíreknél tartunk...tudom nem mindenki érti ezt..de sosem lehet tudni kinek mikor támad kedve állattartásba kezdeni...szóval  csak  télen kezdjétek el, mert ha akkor megy, akkor mindig megy...illetve nyáron  gyerekjáték lesz a bálán heverészve nézni ahogy legelnek  a lovak...nemúgymintmost...a lovaim élettere a birtokom vízrajzi helyzetének köszönhetően minimálra csökkent, voltak hetek, hogy alig tudtam kiengedni Őket...és mint tudjuk, a ló  nagymozgásigényű  állat, a kifutó 50 cm-re felázott sár...maguktól oda ki sem mennek, de még kihajtani is alig lehet őket, a legelőre ugye azon át vezet az út, amit ugyan ki lehet kerülni, de a jégpályára az istennek nem mennek rá...így maradt a kert,  amit már nem neveznék annak...(pedig mennyire nagy becsben volt egykoron)
megtapasztaltuk, milyen a vendégmarasztaló sár...

     ...hát minden szempontból érdekes mozgalmas energikus az élet körülöttem...mintha néha kívülről  szemlélném...néha furán érzem magam ebben, de tudatában vagyok, hogy teljességgel én teremtem  magam köré...igen.....tudom....hogy nagyon erős energiákkal hatok emberekre (néha sok vagyok-talán már néha ezt érzem és...) és mérhetetlen erőkkel tudok elindítani új dolgokat, vagyok  közösségteremtő...nah...és persze ami furcsa de sokszor én  magam hátrálok ki ezekből...és szemlélem csendesen...

ideitervcél...kicsit bennemaradnimindebben ...ebbenabban...családbankapcsolatbanközösségbenbarátságban...

folyt.köv.

most nagy fotóválogatásban vagyok munkahelyi  igen  komoly feladatommmm...néhány magamról...most barátkozunk