2014. december 12., péntek

.....................nahazthiszemkészvagyok.....

kikapcsüzemmódbafogomtennimagam...a napokban fényévnyi  megélésben volt részem, és teljesen kész vagyok...

...voltam az egyetemen tanítani...minimális értelmét láttam...főleg hogy utána javítanom kellett még a tanárnő szövegét i,s amit a faszbukra kiírt a programról...kértem, hogy minél előbb törölje , hogy megéltük a pánikzónát...micsoda faszság...külön kiemeltem, hogy az  nem lehet cél...ő  vajon hol volt?...

utolsó napok zizi hajtás a ligetben...levelek, minden rendben legyen...lahjjésmégelkellmondani, hogy én 21-én  már nem tudok dolgozni -feszültsége, hogy mi lesz.....minden négyzetpillanatom be van táblázva és a végletekig ki van használva és még azon is túl...

évvégi záróvacsi herszőnyénél...eleve nem volt semmi  karácsonyi áhitat  bennem, nagy nehezen  találtam egy szöveget, amit gondoltam felolvasok, jobb híjján  ezzel érkeztem...de nem kellett... illetve nem volt értelme...Matyi (gondnok) már egész délután melegített az estére,....azt hiszem  az elmúlt 20 év összes munkahelyének legfelemelőbb gondolatait mind végigmondta...rajtam kívül mindenki ivott, így szinte csak nekem volt elviselhetetlen eme gondolatdömping ...ésalegismertebbapttyafaszát" még el sem hangzott...szóval klassz volt...ugye épp alig értem oda, mert előtte várvavárt szerelő  megérkezett...elmondta azokat a leba..sokat amikre számítottam és még néhány nem vártat, amik abból adódtak, hogy az éjjeli  akciómban továbbképeztem magam mint szakszervíz...és egy elszállt biztonsági szelepű kazánt használtunk...
noh mindegy...megúsztuk...egész örültem mert úgy tűnt éjjel, hogy remek jól működik...reggelre azonban szinte zéróra csökkent a nyomás...némi para...majd gondoltam, hogy hát előre megmondta, hogy kb, 150000 pénzzel készüljek...szóval folyt köv...

...még jóh hogy kaptam némi jutalmat...még kicsit ki kell egészítenem és kazánprojekt pipa



tudom kicsit meglepődtök, hogy most milyen  rendszeresen és hosszanrészletesen írok, de valahogy úgy érzem hogy az elmúlt 1 hétben fényévnyi történések vannak az életemben...


a mai nap remélem már a finish ebben az "élményáradatban"...merthogy mindegyik történetet mélyen megélek...megérint...vagyépp felidéz...

a mai  is ilyen, és még csak kora délután van...

Franci rosszul lett szerdán, ma vittem el a kedvenc gyerekorvosunkhoz...aki gyanúsnak találta a fáradtságát, és hogy nehezen tudja tartani a fejét...így kérte hogy menjünk be a kórházba vérvételre...

hát...rég éreztem ennyire szarul magam...
Franci már a gyerekorvosnál nagyon feszült volt, pisit kellett produkálnia...összeroppantotta a műanyag poharat...és elsírta magát...majd a kórházban beadtuk a beutalót...jól ismert folyosó sokat voltunk itt a karambol után...azóta nincs bizalmam az orvosokban...
mindegy asszisztens bevitte a papírt mire egy nő, akkor még nem tudtuk, hogy ő  az orvos, anyázni kezdett, hogy mit képzel ő...nah ekkor már gondoltam, hogy klassz lesz...
...sokan voltak  bent gyakornokok, akik  közben kérdőíveztek velünk, 3 nővér és az említett nő...
lekezelő és bunkó volt...franci  oda is súgta nekem,  a kommunikációja kritikán aluli...Franci ekkor már csendben zokogott, látva ezt, próbáltam kedvesen,  majd később erélyesebben de továbbra is intelligensen jelezni neki, hogy nem így kellene, majd a végén  már kellett mondanom, hogy nézze meg, hogy mit tesz  a gyerekemmel...hát nem vívtam ki a rokonszenvét......már emlegettem neki  a Feldmár Szégyen és szeretet könyvét...de minden lepattant róla...ekkor az  asszisztens épp fel akarta tenni Franci csuklójára a kórházi szalagot, zéró tájékoztatás és végtelen  bunkóságot követve, mondtam, hogy nem kérjük a kórházi  felvételt, hisz épp azért jöttünk... írta le részletesen az orvosunk melyik vizsgálat kell (ami persze 1. pontban verte a biztosítékot)...ez  már nem  csak ellenszenvet (pedig mondtam a dokinak, ha a beutalóval nem ért egyet nem rajtunk töltcse) hanem megvetést is hozott velünk szemben......
...a végén  minden támogatás nélkül eljöttünk...még tartottam  magam a kocsiig...bezzeg pont ilyenkor nem volt apróm...szóval  a halál...n álltunk meg...és amint beszálltunk kitört mindkettőnkön  a zokogás....

szar...

Franci nem  akar róla beszélni...én leírom...
még a kocsiból  felhívtam a gyerekorvosunkat, aki mélységesen elnézést kért (nah ezért is szeretem)
és nagyon finoman, de arra terelt minket hogy holnap  menjünk be az  sztk-ba vérvételre....még meglátjuk...aggódik...nemértiésgyanus neki Franci  fejtartásigyengesége...

itt ülünk a kanapén...mérhetetlenül elfáradva...
megbeszéltük, hogy itthon maradunk....

antikolgatok, az a baj, hogy a betont is :)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése