furcsán folynak a napok...van bennem valami kedvetlenség...akár még szomorúságnak is mondhatnám...próbálok nem ellenállni neki...és a kis morgásokat, ellenszegüléseket visszafordítani, legalább a semmilyenbe...

feldühít...és tehetetlenségérzés tölt el, ha valaki nagyon beteg, és nem történik semmi....valami mérhetetlen türelmetlenség fog el...

...csak maximum szólhatok....és tényleg maximum...

jah...és az egérhajsza is befejeződött, kedves egerünk az elsőéjszakaiköreután ragasztóban lelte a lakásunkbeli pályafutásának végét...
a helyzet fintora, hogy nem tudok elég hangsúlyosan figyelmeztetni, sajna láttam  magam előtt a mazsola nevű törpe ebet talpig ragasztóban, ezekután végkép elmondtam, hogy ezt hogy lehet elkerülni...de mégis megtörtént....
hiába...kell a saját tapasztalás.

még jó, hogy Eszter pasija ennyire lelkes...lesi a gyerekem minden gondolatát...és az említett ebet rögvest el is vitte kozmetikushoz...hogy erre annyira erősen már ne emlékezzünk...jah és rendre tol bálákat...beszélget velem, amíg kint teszek-veszek...

...már mindenem a munka végét akarja, ezerrel írom a leveleket...szép, főnökömnek teccccccő exxxxeltáblákat...csak hogy már vége legyen, pedig a héten még pestre megyek okosodni, ami  nagyon megvisel, elfáradok minden szinten...jövő héten pedig előadás az egyetemen...kertklubbbbb, záróbuli, kötelező megjelenés egy partnercéges évzárón...és baráti meghívás...ettől már most kész vagyok...ez nekem sokkkkk..

.egyenlőre leköt a mocsárban élés...alig merek arra gondolni, hogy az állataim derékig vízben állnak, mérhetetlenül szar a jeges vízben létezni,  megint trágyáznom kell és ez a mocsárlétben nem olyan könnyű......ezt érzem akistestemen... mitöbb én épp elutazom...jöhetne már valami...

reggeli indulás, kecskemustra, hogy vajon már vízben áll-e az árokban