2016. február 15., hétfő

retrospektív

retrospektív....

...Eszter 18...nagykorú....részben már évekótaaz...részben nekem mindiggyerek





...volt virág, ajándék, élmény, torta...minden, ahogy kell...közben meg napok óta zombyhelyi lakásokatházakat nézegetünk, hogy hova is költöznénk...
...ennek a két dolognak okán néztünk régi fotókat a vasasszonyfai (mennyire meghatározó a hely neve? :) ) házról, amiből kiindulva nincs a reménytelen ház, amiből ne lehetne valami csodát csinálni.
....és videót kicsi Eszterről meg a kiscsajokról, no és persze magamról is...


ilyen  volt

ilyen lett




...szóval képekben visszamentünk az időben...sokat gondolkodtam, hogy hogyan jutottam el idáig...mint ember, mint nő, mint anya, mint gondolkodóérző, mik voltak nagy hatással rám, és mik befolyásolták az életemet, mik voltak meghatározó élmények....

...olykor csak  xar múltbéli dolgokon agyalunk/ok...talán kicsit meg is akad a lemezjátszó tűje...újraésújraátgondolodmegértedfelidézedazérzéstelengededhálátadszvisszaveszedmásminőségbenelfogadod....és elfelejtkezel a szép pillanatokról...merthogy azok is voltak....

pl...imádok alkotni...építeni házat, nagy dolgokba kezdeni...amik erőn felülinek tűnnek, szeretek elfáradni egy célért, kreatív lenni...szeretek gondoskodni, anya lenni, magam helyett gyerekekért/nek élni...örömmel látni a változásukat fejlődésüket, segíteni észrevétlen....tudni kik ők ismerni...szeretni önmagukért...

...valahogy az utóbbi időben ez kicsit elkopott a múltból....és más fontosnak vélt dolgok kerültek fókuszba...pl a nagy mátrix megértése, mi a dolgom...ki vagyok...
...pedig ez is én vagyok, aki mindig vagy várandós, vagy szoptat, aki  3 gyerekkel buszozik, aki  mindig egyedüldeszépennevelgyereket, aki gondoskodik sütfőzetetaltat...házatálmototthont épít, aki  mindig fáradhatatlan...

a videók képek  kb  2005 ig vannak ...ez az a korszak amire eddig alig emlékeztem...ez  a tervezőkitartóerősnőanyakorszakelőrenézőépítkező

...ezt követte az, amivel az utóbbi időben oly sokat foglalkoztam, hogy megértsem önmagam, pedig csak  egy szelete az életemnek... a haldoklóösszetörtfájdalomfélelem

...amiből jött a dolgosépítkezőönmegismerő korszak...kb. 2007-től...ami azt hiszem előző nyáron lezárult...

és akkor most mi van? annyira nem is érdekes.... előbb utóbb minden körbe ér :)







1 megjegyzés: