vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2014. július 30., szerda

...most csendesség van...

...nem tudtam mi a hiányérzet...a gépem hetek óta hallgat...nem játszik le zenéket...

...hiányzik a zene, film...és még olvashatnékom is van...olyan dolgok, amik érzéseket váltanak ki belőlem...
bár érzékenyítő pillanatokból nem volt hiány mostanában...de erről legutóbb írtam...talán ma elöször tudtam  a napokban őszintén közeledni emberekhez...

zene: elég eklektikus...








és írások...örök Feldmár

JUDIT: Az én kérdésem az, hogy amennyiben olyan ember bánt bennünket, aki idegen, nem ismerjük, és többet találkozni se fogunk vele valószínűleg, akkor hogyan lehet ezt feldolgozni? Mit lehet kezdeni a dühvel és szégyenérzettel, értetlenséggel, ami egy ilyen után benne marad az emberben? Köszönöm szépen előre is, ha válaszolsz!

ANDRÁS: Nehéz, néha lehetetlen, „feldolgozni” azt, hogy valaki engem bánt, vagy bántott. Jean Améry, született Hanns Chaim Mayer, Ausztriában, a második világháború alatt Franciaországban az ellenállási mozgalomban harcolt. A francia nácik letartóztatták és fogságba ejtették. Többször is megverték, megkínozták, de túlélte. A háború után írta meg On Suicide: A Discourse on Voluntary Death c. könyvét. Miután befejezte és postázta a kiadónak, öngyilkos lett. A könyvben logikusan és meggyőzően kifejti, hogy számára a halált választani nem elmebetegség, nem őrület, hanem racionális elhatározás és tapasztalatai eredménye. Amikor belenézett annak a nyilasnak az arcába, aki először gyomorba bokszolta, míg két másik nyilas őt lefogta, nem látott semmi jelet, ami megkülönböztette volna támadóját egy szelíd, jóindulatú embertől. Attól a pillanattól kezdve nem bízott meg senkiben, félt mindenkitől, hiszen egy ártatlan ábrázat mögül, adott pillanatban előléphet a gyilkos. A háború utáni első hónapokban, amikor éppen elsétált egy párizsi kávéház előtt, megismerte kínzóit, akik egy asztal körül ültek és ettek, ittak, mulattak. Akkor értette meg, hogy ebben a világban nem létezik igazságosság, ennek a három embernek nem kell elviselnie gonoszságuk büntetését, nem kell felelniük tetteikért. Így jutott Améry oda, hogy belássa: nem akar élni egy ilyen világban, nem akar részt venni ilyen játszmákban, kilép. Bizalom és igazságosság nélkül nem tud nyugodni, állandó félelemben nem érdemes élni.

Jean AméryJean Améry
Nem egyszer tettem fel magamnak a kérdést, hogy ha ő leült volna velem beszélgetni, vajon tudtam volna mondani bármit, ami miatt meggondolta volna magát. Nem is arról van szó, hogy meg akarnám győzni őt, hogy ne ölje meg magát, hanem inkább arról, hogy én miért szeretnék mégis élni?

Lina Wertmüller Seven Beauties c. filmjében a hős mindenáron túl akarja élni a koncentrációs tábor retteneteit, mert elképzeli, hogy mindez el fog múlni és gyönyörű nők, finom ételek, élvezetekkel dús, boldog napok várnak rá. Ilyen vagyok én is. A legrosszabb közepette, a legdurvább élmények után, élénk képekben látom, elképzelem a kellemes, élvezetes, boldog jövőt. Améry elveszítette a képzelet, a fantázia fakultását. Ő optimista volt és a csalódások fájdalma tűrhetetlenné vált. Én pesszimista vagyok, fel vagyok készülve a legrosszabbra, így állandóan örülök és kellemes meglepetés számomra, ha simán, jól, könnyedén mennek a dolgok.

Talán még arról is szóltam volna Améry-nek, hogy a harcművészetek, meditáció, zene és pszichoterápia segítségével meg lehet tanulni, hogy mikor kell és lehet hatékonyan harcolni, menekülni, vagy segítséget kérni, honnan lehet tudni, hogy ki a barátom, ki az ellenségem, és hogy hogyan lehet élvezni azt a harcot, hogy kihozzam a rosszból a lehető legjobbat, vagy örüljek annak a gyémántnak, amit a szarban találok.


és még egy...

Pierre Franckh :A boldog szerelem aranyszabályai
"Egy kapcsolat folyvást újjászületik.
Napról napra, hétről hétre.
Ha akarod, egy életen át.
Akár ma is.
Az én történetem
Tizenegy éves voltam, amikor érthetetlen dolog történt: elváltak a szüleim. Családunk
kettészakadt, s mi édesanyámmal esseni nénikémhez költöztünk. Édesapámat ettől kezdve
csak hébe-hóba láttam, így éppen kamaszkoromra maradtam férfi példakép nélkül.
Nem tudtam, nem is akartam megérteni, miért ad fel egyszerre minden reményt, miért
nem akar tovább együtt élni két ember, akik valaha szerették egymást, örök hűséget fogadtak
és sokáig közös jövőben bíztak. Pedig van két gyermekük, akik másra sem vágynak, mint
hogy szüleik együtt maradjanak.
Az én szememben a szüleim összetartoztak. Ők azonban másként gondolták. Mi
történt, hogy az egykori szeretet így megváltozott, s mostanra képtelenek akár egyetlen nappal
tovább is együtt maradni?
Ez a kérdés nem hagyott többé nyugodni. Máig sem hagy. Miért olyan nehéz az
embernek megőriznie a szerelmet?
Bennem nem alakult ki a családiasság érzése, ezért nagyon korán elköltöztem
otthonról, és még az érettségim előtt megházasodtam. Végre családot akartam. Álmaim
családját. De valódi példakép nélkül, kiegyensúlyozott családi viszonyok és használható
minták híján nem voltam képes valódi, mély szeretetre. Ezt a szomorú tényt saját válásom is
alátámasztotta. Biztonságra és meghittségre vágyva végül idegen karokban kerestem
menedéket. A szex nyújtott ugyan némi vigaszt, de utána minden addiginál magányosabbnak
és elveszettebbnek éreztem magam. Nem akartam elfogadni az egyedüllétet, így hát egyre
gyakrabban és vadabbul kerestem a mélységet és
11
az odaadást, noha magam képtelen voltam rá - kivéve talán azokat a röpke pillanatokat,
amikor úgy hittem, szerelmes vagyok.
Gyűlöltem a reggelt, a vonatot, a repülőgépet, ami folyton új utakra vitt, közben a bús,
magányos hőst játszottam. Szeretőnek elsőrangú voltam, társnak csapnivaló. Azok a
képességek, amelyeket a nőktől eltanultam, nem vittek közelebb a valódi szeretethez. A szex,
vagyis a testi egyesülés furcsamód még inkább eltávolított célomtól, a boldogságtól. Az igazi,
őszinte szeretet elérhetetlen távolságba került tőlem.
Rengeteg kapcsolatom volt, de éppen emiatt vált szinte mindegyik forró és zűrzavaros,
futó kalanddá. Maradandónak csupán a mély szeretet iránti vágyam bizonyult.
Ez a vágy már fiatalkoromban arra sarkallt, hogy mindent elolvassak, aminek a
kapcsolatokhoz a legcsekélyebb köze is van: Freud, C. G. Jung, pszichológusok, terapeuták,
tanácsadók és magatartás-kutatók írásait. Pénzem nem lévén, néhanap még kisegítőként is
dolgoztam a Deutsches Museum rendezvényein, csak hogy az engem érdeklő kongresszusok
előadásait meghallgathassam.
Úgy terveztem, hogy az iskolát majd pszichológiai és orvostudományi tanulmányokkal
folytatom. Szemem előtt színészi sikereim ellenére is csak ez a céllebegett. A sors azonban
más útra terelt.
Érettségi után színészi sikereim annyira elkápráztattak, hogy nem hagyhattam veszni
ezt a tehetséget, nem cserélhettem fel a színpadot az egyetemmel. Titokban azonban mindig
arra vágytam, hogy egyszer a szívemet kövessem. Színészi pályafutásom mellett lassanként
rákaptam egy másik, párhuzamos életre, amelyet egyre gyakrabban és következetesebben
éltem.
Kis híján tizenöt esztendeig tanulmányoztam a reinkarnációs terápiát, és részt vettem
különféle terápiás képzéseken. Behatóan
12
foglalkoztam a Hellinger-féle családfelállítással, megismertem számtalan alternatív
gyógymódot, érdeklődtem az egyensúlyi állapot visszaállításának technikái, a Rolfingmasszázs,
valamint a transzcendentális meditáció és a jóga iránt. Mély és tartós hatással
voltak rám Buddha, Alice Bailey, a Dalai Láma, Sri Nisargadatta, Ron Smothermon, Ken
Keyes művei és keleti mesterek tanításai. A könyvek mindig a legjobbkor kerültek a kezembe,
és rányitották szemem az igazi értékekre. Egy indiai utazás hatására végül vegetáriánus
lettem, és végre megértettem a mindennapos meditáció értelmét.
A valódi fordulatot azonban egy válságos helyzet hozta meg.
Szakmai sikereim közepette ráébredtem, hogy hiába minden szexuális kapcsolat, hatalom és
hírnév, pénz és elismerés - az igazi boldogságtól mindez végtelenül messze van.
Az egyetlen reménysugarat ebben a helyzetben azt jelentette, hogy végre világosan
felismertem ezt a tényt, és többé nem engedtem a siker csábításának. Megértettem, hogy nincs
értelme küzdeni és ellenszegülni. Megadtam magam. Megadtam magam a sorsomnak, és azért
könyörögtem, hogy végre megismerhessem a benne rejlő igazságot, amit az élet számomra
tartogat. A lelkem mélyén biztosan tudtam, hogy az élet a dicsőségen és az önelégültségen
kívül egyebet is nyújt még nekem. Meggyőződésem volt, hogy vár még rám ennél nagyobb
feladat - az életemnek mélyebb értelmet kell nyernie. Világrajövetelemnek nem lehetett
csupán annyi célja, hogy egy ideig elszórakozzam, azután meghaljak. Bármi legyen is ez a
mélyebb értelem, kész voltam átélni. Kész voltam vállalni az igazi feladatomat.
Aztán megtörtént a csoda. Egy teljes odaadással elmondott imádság után hirtelen egy
másik világ tárult fel előttem."

újra terveim vannak...bár napok óta csak szentlebegésben vagyok...

Gabi Szegedre költözik...szép találkozás...rohanós elválás...zéró búcsú..majd jön...

...kevés a figyelmem otthon...Sára sírt...olyan nehéz ez nekem...szomorú...gondjai vannak...mindig olyan nehezen mondja ki, hogy mi bántja...annyit kell kérlelni...szeretem....annyira tiszta és ártatlan, azét sírt, mert Kecskemétre kell mennie a szüleimhez, és nem  mehet másodszor is a táborba hozzám...csodás...

még előző táborban


2014. július 28., hétfő

...éves csúcsesemény...juniorcamp...útonlevés...
idén meglepően fiatal kölykökkel...tanulás-->bárkivel jól tudom érezni magam...türelem, elfogadásbeleélés

kamaszok...furán működnek...azt gondoltam tudom milyenek...hát még annál is olyanabbak...amikor kell energia...nincsnekik, amikor azt hiszed meghaltak...2 perc alatt regenerálódnak...sokat beszélnek...vagy épp sokat hallgatnak... meglepően sokmindent értenek a világból..és alap dolgokkal nincsenek tisztában...viszont nagyonnagyon meglepően tisztán érintenek...sokatsokat...bátran..gondolkodásnélkül....csodás...talán épp ezt kellett tőlük tanulnom...
azsszisztensemmeloszth"csőő

 ...lehet, hogy vándorlásra születtem...annyira fájdalmas volt a visszatérés...az útonlevésben minden sima..nincs lehetetlen...tele inspirálással, tapasztalással...
...amint visszaértem idegennek, magányosnakárvának....outsidernek éreztem magam...mintha valami másik bolygóról érkeztem volna...furák voltak az emberek, telve lett az életem rögvest konfliktusokkal...elsősorban a kollégáimmal...
...nem  kell respekt...azt megkapom a kölyköktől százszorosan...csak egy pillanatra abban ringattam  magam, hogy más is annyi figyelemmel fordul felém mint én felé..

...mindig gondolom, hogy a megéléseimmel baj van....az agyammal tudom...hogy épp csoda..ajándék a pillanat ami van... az amiben vagyok...csillaghullós éj a domboldalban közösszuszogás...Bálint érzékenyítő sztorisestje a menedékszálláson a viharos estén...reggeli kedvesgondoskodó sms-ek számomra fontos embertől, Indiánnal és a kölykökkel esti beszélgetés...de mintha elég lenne a tudat...és nem kell a megélés...mintha csak  kívülről nézném az életemet...
pedig kell...csak valahogy...nem  merem beleengedni magam...és az érzés csak a fejemből lesz... a gondolataimból lesz,és nem a lelkembőlszívemből...ez olyan, mint amikor nagyon vágysz valamire, és addig boldogság míg nincs meg,  amíg vágy...és amint megkapod elillan minden...és már nem is érdekes...szóval az útonlevés az a cél, és nem a cél az  ami boldogság...

talán bemásolom a programot, ahogy Bálint láttaélte...

"1nap

Megérkeztünk a Ligetbe. Mondanom se kell,hogy mindenkii be volt zsongva,hogy újra talizhat régnemlátott spanjaival. Egy kis puszilkodás után a szabadidőben én fociztam az Egonnal az Erikkel az Ozorai ikrekkel a Lacival meg a Horival. Kicsivel később az Ibibaba szólt,hogy vacsi szal készülődjünk. Nekünk a Horival az a feladat jutott,hogy az asztalt vigyük a teraszra,ami egy "kisebb" kerülővel sikerült:) Vacsi után egy kis ismerkedéssel fűszereztük a napot. Miután mindenki megismert mindenkit úticsomagot gyártottunk megbeszéltük a haditervet és 11óra környékén vitorlát bontottunk és szépen dzsanáztunk Velembe:)



2nap

Felébreedtünk Velem legnagyobb kálingyótelepén ahol lemosva magamról az undorító kálingyónedvet 45percen keresztüül szitkozódtam szóismétlés nélkül. Kimostam a hálózsákom aztan indult is az osztag fel a hegyre ahol tartottunk egy rövid pihenőt a Pütyör forrásnál. A pihenő végeztével fokozott tempóban nyargaltunk a Széleskőhó ahol mindenki ereszkedett és chillolt egy pöppet. Miután mindenki kiereszkedte magat megfékezhetetlen tempóban Rohonc felé vettük utuunkat:) After the fürdés vacsiztunk meg dumcsiztunk,de minket nem lehet lenyugtatni szóval a Lackóval meg a Barnussal még egy picit belevettük magunkat a koromsötét tavacskába.
Megijedtünk,mert mindenki azt hitte,hogy jönnek a dementorok tehát megtörölköztünk oszt sleep:)







3nap

Felébredtünk Rohoncon(durva:O). Lezavartunk gyorsan egy reggeli fürdést meg jumpingot oszt reggeliztünk. Miután mindenki jóllakta magát elhagytuk Rohoncot és a Pinka-folyót vettük Zielpunkt-nak de előtte megálltunk a Zielpunkt-nál és bevásároltunk:) Egy rövidke evészet után húztuk tovább a csíkot,de az út felénél kábe Narda közelében elkapott minket egy akkora zuhé,hogy ihajjacsuhajja. Még az a szerencsénk,hogy pont útba esett egy házikó aminek az erkélyén csaptunk egy spontán heringpartit 20 négyzetméteren:D Még jó,hogy Ibibaba megint ott volt felyben és három telefonbeszélgetéssel fullos szállást is szerzett nekünk:) A Gábor vitt el minket a Nardai Községházba vagy hova. Mivel sokat kellet fordulnia,így lehetősége adódott csiszolgatnia a már így is tökéletes tolatási technikáit:) A szállás bevétele után egy kisebb szindarabbal és egy történetes játékkal ütöttük el az időt,aminek én lehettem a szenvedő alanya:) After the game szunyultunk.









4nap

Nagyon meglepett, hogy már harmadszorra ébredtünk ott ahol elaludtunk. Gyors breakfast és kajcsigyártás után goingoltunk to the Pinka és kenuztunk:)
Én az Esztivel meg az Egonnal voltam egy jacht-ban. Voltak burulások dögivel de végül csak-csak partot értünk szóval Aranycsapat-Titanic 1-0:D
Amíg azt vártuk,hogy Gabesz cimboránk meghozza a táskákat ismét chilloltuunk es gengültünk a szalmabálákon ahol a Noaomi istenkirálycsászár képeket lőtt rólunk. De hát az idő szalad ugyebár szóval gyorsba visszacammogtunk a kiindulóponthoz és útnak meresztettünk origamikishajókat amibe kívánságokat írtunk:3 Minden jó dolog egyszer véget ér,tartja az ősi Szuhaéli mondás, tehát sétálnuunk kellet weiter  a Pali platzára. Útközben kiütött az alkoholista vénánk úgyhogy kunyiztunk 2 liter bort amit közösen el is fogyasztottunk. Vacsi után még dumcsiztunk az Egonnal a Palival az Ibive a Noaomival aztán vissza mentünk az ágyikónkba és bevágtuk a vízilóbőrt:)







5nap

Ma már sajnos nem sikerült betartanunk az "ahol elalszom,ott ébredek" manővert ugyan is Dorisz barátunk Egon mellett aludt el de furcsa módon az Encsi MELLett ébredt (kihagyhatatlan szóviccc volt bocsi:D) NembíromWwwwwwwwwwwww. Összedobtunk egy Frühschtück-tot aztán Burgot vettük célkeresztbe de előtte egy kisboltba  annyi Traccsparti-t vetten,hogy huh. És persze beugrottunk megkukkantani a Pali lovacskáit is:3 Naszóval,rohoncon annyit szaltóztunk a Levivel,hogy most is szédülök,röpiztünk ahol Eszter barátunk megcsillogtatta hatalmas helyben állás képességét. Kb 4-kor elkezdtünk dzsalni Dozmatra mindenki arcán 3kiló tussal:) Az út keservesen hosszú volt de végül is csak odaértünk ami meg zsír volt mert a Zsuzsi farmján voltak kecskék lovak kutyák meg egy szamár aki vészjóslóan merengette tarka-barka falloszát. És persze a Laura palija a Harcikköl Dancsó is befutott szóval király volt az este:) Megvártuk a 0.00-t mert az Ozorai fivéreknek Birtdayük vót:) Egy kis zenehalli után ismét nyugovóra tértünk a holdfényes ég alatt:)




6(LETZTE) Nap

Mára már Dorisz is be tudta tartani a fent említettt manővert szóval mindenkinek jól indult a reggele,főleg a Zsuzsi kutyájának,akit volt szerencsém szétsimogatni:) Reggeli,uticsomaggyártás fotózkodás és a Zsuzsitól valo elbúcsúzás után megindultunk Búcsú felé ahol a körforgalomnál egy kiskutya szegődött mellénk akit hamar elneveztem Abraham Britneyspears-nek. Egy  nagyon fájdalmas és kínokkal tarkított séta után egyre jobban közeledtünk a Ligethez:) Egy kocsmánál ahol megálltunk megint bespelyzoltam Traccspartiből annyirra,hogy már nem is kívánom. Tovaszárnyaltunk. Felmentünk egy hegyre ahol a hű vezetőnk nevezetesen az Ibibaba azt mondta,hogy ráfordultunk a célegyenesre...Ennek ellenére az egész brigád azt tapasztalta,hogy a célegyenes több mint az aznap délelőtti túra. Széffolt Ibi majd várunk a vizsgán. Mikor befutottunk a Ligetbe az összes ott dolgozó rózsaszirmokat dobálva fogadta a kifáradt, leharcolt csapatot. Na jó nem, viccc volt. Kaptunk egy gyerekadagot megszégyenítő levest meg húst rízzsel, szal mehettünk le éhezni. Lent leültünk egy körbe és egyszer csak egy torta bukkant fel a láthatáron az Ozorai bratyóknak címezve:) Hamar szétkentük az arcunkon mert mi ilyen kultúr lények vagyunk;)
Egy sírós zárókör után mindenki nagyon könnyes búcsút vett mindenkitől és hazavágtattunk:) Nekem nagyon tetszett ez a tábor és a csapat is és remélem,hogy jövőre ilyen lesz,vagy talán jobb:)




                                                                 LOVE YA ALL :)

                                     
    

ha helyesírási hiba van bent bocsi este 10-kor írtam azért nézzétek át panasz esetén engem kell zaklatni a féjszen xoxo:Bálintbaba"


2014. július 19., szombat

fura éjszakák...

a hegyen aludtam egy tábornyi kamasszal a Széleskőnél...olyan kevés kell a kapcsolódáshoz...amikor este megérkeztem, még lázadóanyázó kamasz, amikor eljöttem már dörgölőzőkövetőbeszélhetnékkel megáldott ifjú...
...igen én találtam ki,hogy ennyit menjenek, így aludjanak...
Lacival Lauval bivakoltam..Lau kidőlt...ami  nagyon meglepő...és egyben csodás... Lacival  hanyattfekve beszélgettünk tiszteletről...szeretetről...elfogadásról...útról...
..nem  sokat aludtam talán 2x2 órácskát...erős szél fújt épp a gerincen  bivakoltunk...ahol  átbukik a szél a hegyen...szóval  fújt...engem először kutyaugatás ébresztett,  néhány kölyök  is felébredt rá, kiabáltak, ha nem  is hangosan, de mint nem reagáltunk rá...abbahagyta és elment (vagyis csak gondoljuk, hogy kutya volt) Laci is szólt félálomban, hogy az nem lehet az csak egy illúzió, itt nem lehetnek kutyák...
...szóval  nem tudtam aludni... nézegettem...ahogy a lombot fújja a szél és azon a hold árnyékai milyen  mintákat rajzolnak...azon gondolkodtam, hogy félek-e, és ha félek akkor mitől...talán a meleg de erős szél  hoztafelszínrebennem, hogy kb. 10-12 éves lehettem,  amikor otthon a ház előtt álló koros akácfákat tövestül kifordította egy nagy vihar...ekkor én sírógörcsöt kaptam...féltem a széltől mint természeti  erőtől...mint tehetetlen kicsiny ember...a szél a fákat az üvegházunkra fújta...ami minden megélhetése volt a családunknak...talán ebben a helyzetben a legrosszabb, hogy a szüleim nem értettek, és nem  vettek  komolyan...úgy csináltak mintha semmi nem történt volna...erre hajlamosak...sajnos...néha magamon  is felfedezem...
szóval...zavar ha valamit nem tudok befolyásolni nem tudom kézben tartani.. még mindig...pedig átgondoltam, hogy mi  az a legrosszabb dolog ami  történhet.....talán ezért is szervezek táborokat kamaszoknak...hogy én úton lehessek velük...és próbálgathassam magam...


előző juniorban ugyanitt, akkor épp  esett...zsemleképűén


sokat élek kifelé...adok  figyelmetszeretetetérintéstteret...töltődni kell...ezek a lovak és a kert (földelek)...
...egyre jobban erősödik bennem az  őszi két elvonulós tervem...2-3 nap a Pinkán Burgtól a Rábáig...Lővő alatt még sosem voltam...
és szeretnék pénz és telefon nélkül  "egyszállgatyában"elmenni  az Őrségbe 3 napra...csak lenni...

...és hát 2011-ben  mér indultam lovas túrára...csak  ugye eltörtem a medencémet a nagy felkészülésben...most ,hogy nap mint nap látom a csikót fejlődni...itt a cél, mennem kell,  2-3 évem van  rá...hogy foglalkozzam  vele...magammal...
ilyenkor amikor nagy a pörgés...sok az adrenalin...akkor csak úgy jönnek a célok csőstül...évek óta szeretném a házat kívülről lefesteni, alapvakolat van rajta. igaz le kell glettelni...valahogy amilyen békét harmóniát teremtettem bent azt a finomságot szeretném kint is.......nem lehet nehéz...nagyanyám minden évben kívül belül lemeszelte a házat...még egykétéve is...tisztaságbékeharmónia kint mint bent...

csodás helyeken jártam a junior bejáráson a Vashegyen...nem is gondolnátok...itt van egy kőhajításnyira és maga a csoda...csak közel kell  menni hozzá...







2014. július 16., szerda

...egyensúly...ozom

munka...élet
család...másik családom
hős amazon...nő
és még sorolhatnám, hogy mi között...

mostsokmunka...ezen a héten 3 tábor és napközi... jövő héten kettő és én végre úton, úgy néz ki 22 kölyök lesz-közülük csak 5 volt eddig juniorban...szóval új generáció...élet...hát voltam nyár elején YINGO-n ahol végre kimondtam, hogy az én életemben "a munka maga az élet, és az élet küzdelemkínlódás"...sokan vagyunk ezzel így...otthonról hoztam...talán idén először érzem ebben az egyensúly felé tartást...persze el is kell gondolkodnom, hogy mit kezdjek az életemmel...talán semmit nem kell, majd az élet kezd velem valamit...

fáradtan

család...hát most inkább a Liget a családom...csajok úton vannak...épp nyaralnak...fáradnak...és hiányzom nekik...már mondják is... szóval...még néhány hét türelmet kértem...
..apám volt látogatóban...szokásoséves...max. félórás (Kecskemétről)...előre tudom a mondatokat...talán most végre megnyugszik...elvileg elváltam...igaz Ő még beszélni akar a gyerekeim másik  nagyszüleivel...semmi értelme...remélem le tudom beszélni...apám kis hallgatás után azt mondja: azt mondták, hogy kell neked egy kocsi...és elkezdte mondani a részleteket...igen kell, mert ez már életveszélyes, de sem időm sem hozzáértésem, sem türelmem sincs kocsit venni...bogarat akarnék újat...hát nekem senki  nem mondta, hogy az új bogár sem 5 ajtós...

említett elhíresült gépjárműben

néha nő...nagyon ritkán...ebben csak végletek vannak...többnyire még mindig mindent irányítok...ez szar...
valahogy ebben jegelve vagyok...vannakélményeimdenincsmegélésem

szóval, öreg indián barátomat kell, hogy idézem...majd az élet megoldja magát

...sokat köszönhetek neki...apropó lovak...hát még megy a rangsorállítás befogadás...néha életveszélyes a kert...vágtázó kisménesem...

már minden fa vakarófa

Árpás pózol



2014. július 7., hétfő


itthon...képes beszámoló


kikötve érkezéskor-tisztelet


első közeledés


a ménes egy része... gyökerek


akárhol lehetne...


megvárlak


utazunk

2014. július 5., szombat

hm..nah' az van, hogy izgulok...
Holnap lószállítás...hazaköltözik a lovam
Éppen mostanában 1 éves, kései csikó.  Kanca, született 2013.07....-no  majd az  öregtől megkérdezem    
( kocsis volt már a TSZ-ben is) hogy pontosan mikor is született a csikó....Ő etéren mindent tud.
No és nevet kell adni...ez nehezebb...már gondolkodtam, de nem vagyok jó indián lónevekbe...
merthogy Ő egy appalosa...indián ló. 

A spanyol hódítók lovait a XVIII. század közepén az amerikai Nez Percé indiánok elhurcolták és faluikban tenyésztették tovább. Napjainkban az Appaloosa tenyésztését a cree indiánok végzik az Egyesült Államok és Kanada nyugati részén. Albertában a fajtának nagy hagyományai vannak.
JellemzéseMivel félvér és kiterjedten keresztezik a quarter lóval, ezért tulajdonságai vegyesek, tág határok között mozognak. A legjobb lovakat az arányos testfelépítés és a hibátlan lábszerkezet jellemzi. Marmagassága bottal mérve 147–157 cm között mozog, övmérete 180–195 cm, szárkörmérete 19,5 és 21,5 cm közt változik. Súlya 450–530 kg körül van. Tipikus ismertetőjele a szemein fehér ínhártya van, (fehér szín a szemben, mint az embereknél), rózsaszín bőrpigmentáció az orrlyukak és a lágyrészek körül valamint, függőlegesen csíkozott paták.
A legfontosabb tulajdonsága a színe: öt elismert szőrszínt tartanak nyilván a fajtánál.
  • Párductarka: ebben az esetben a túlnyomóan fehér szőrszínű ló egész testén sötét, ovális kisebb kiterjedésű színes foltok vannak. Fekete, pej vagy sárga színű párductarkák léteznek.
  • Hófedte tarka: az egész testet beborítják a foltok, főképpen a far körül (sabraktarka).
  • Deres: Sötét alapszín, nagyobb fehér foltok, vagy pettyes takaró.
  • Márványtarka:nagyobb színes foltok a jellemzőek, amelyek tűzötté válhatnak, az egész testen elszórva.
  • Agáttarka: fehér és színes szőrök keverednek a testen.

Hasznosítása : Könnyen kezelhető, masszív, strapabíró ló. Barátságos természete miatt nagyon jó hátasló. Tanulékony, jó munkakészségű, ezért hobbilóként éppúgy hasznosítják, mint sportlóként. A díjlovaglásban, távlovaglásban elterjedt, egyre népszerűbb a westernlovaglásban.



a pöttyös az  apuka

noh..igaz már a 3., de az  első igazán saját,  és még sosem nevelhettem  fel  lovat...szóval ezért izgulok,  ha szépen bánok vele elkísér egészen  az  öregkoromig...vele szeretnék hosszabb lovastúrákra menni, sokattanulnitőleéstanítani...már'szeretem

2014. július 3., csütörtök

reggel hosszú 2,5 órás beszélgetés az egyik legfontosabb tréningezett cég igazgatónőjével...kb 2 hete voltunk egy 2 napos programon, amin mindenki boldogságosan érezte magát..kivéve Ő...ezt próbátuk megbeszélni...fájdalmas volt neki a program,  fájdalmas felfedezéseket tett magával kapcsolatban, bár kaptam néhány kritikát (ezekről  majd beszéljünk Lau) de alapból akkor és most még inkább gondolom, hogy jól dolgoztam...kicsit féltem menni a mai  találkozóra (de gondoltam tisztán figyelemmel teljes szívvel  magamat felvállalva leszek jelen), mert tisztán éreztem, hogy ő rosszul érezte magát, de sem az esti 2 órás beszélgetés, sem a reggeli közös akli piacozás nem segített...-->a felismerés fájdalmas sokszor...és változáshoz rögös út vezet (nem nyaralás)...

napközben munka...lassan kezdem megszokni a 12 órás napokat...
a hétvége sok programos...elvileg végre zsibi...1 éve szeretnék...és Kerekes band koncert ---végül is szeretem...
jah és a legfontosabb talán... vasárnap hazahozom az 1. igazán saját lovam...még nincs neve...nem tudom ki Ő...demárisszeretem.

márrégifotóállítolagmegsemismerem


vérfürdőamiutcánkban...
éktelen madárzajra értem haza...benyitok...bodza a szájában madárral és még néhány tetemmel  körülötte...és 3, meg is lepődtem  hogyhogy...felnőtt Seregély ezerrel köröz és hangosan kiabál...egyetlen  madarat találtam életben a földön...


akinek még nem voltak faroktollai..kb fél órát kerestem a fészket...
de nem találtam meg...szar...

szembesítés...
december elején eszméltem az első pöttyökre...karácsonykor anyuéknak még a festékre meg hidegzsíroldóra gyanakodtam...hogy biztos attól van...
az év első 4 hónapját erős...nagyonerős fájdalmakkal éltem meg...nem érhetett semmi hozzám...

senkiéssemminemérhetetthozzám...lassan múlik...doki szerint másfél év!!!
vicces
kb 2 hete elhagytam minden terápiát...


elvilegszépénszégyellemazideinyarathosszúújjúbantöltöm