2015. július 16., csütörtök

"Minden zseni ügyetlen, Félős nyuszi csak a kalapban"


ez a 3. nemmunkával töltött nap reggele...vannak elvonási tüneteim....hiányzik a telefonáradat, keresem a megválaszolatlan emailjeimet, de a legnagyobb űr abban van, hogy nincsenek dolgok amiért felelősséget kellene vállalnom....

...vannak tárgyakeszközök is amik hiányoznak....már az utolsó napokban is minden felületet kihasználtam, hogy íjazhassak (minden utcai elém tévedő helyen)...de ami legjobban hiányzik az a kenuzás..elhatározásra jutottam...vennem kell egy kenut és egy íjat!!!!...


...többször álmodtam már, hogy megszöknek a lovaim...talán ez a legnagyobb félelmem....rendszeresen visszatér az álmaimban (vajon ez mit jelenthet?)   
....hát tegnap este, amikor mentem etetni már épp szürkület volt, és olyan távolinak láttam a lovaimat....merthogy távol is voltak...
...volt már ilyen, de akkor nem egyedül...
...kergettem, vágtam szét villanypásztort - hogy legyen hely vágtában visszajönni, kergettemelszaladt..., kértem ottmaradtdenemjött....vittem zabot, futottam félhomályban a tarlón (meglepő, egész jól futok ha van miért), az ég is leszakadt...volt egy pillanat, amikor elég elkeserítőnek éreztem a helyzetem...mindjárt sötét, a lovak amint odaérek elfutnak...és én én sosem érem utól őket....

...már egy ideje tudom, hogy nem erővel...hogy a kergetés nem ér semmit....sőt...de sokszor félelemből kergetünk...tegnap végre higgadt tudtam maradni, (vagyis átbillentem a kezdeti pánik után)...és nem kergettem..
..látom magam, ahogyan Kerkát fogom szakadó esőben... ésmögöttünk a többiek... hazatér a kis csapat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése