gyorsan pörögnek az események...kedden megszületett a döntésem, csütörtökön bejelentettem, és tegnap hétfőn volt az utolsó napom a Ligetben.
Továbbra is a leginkább nekem való feladatnak gondolom, és sokmindennelegyütt még mindig a világ legjobb munkahelye...szeretem.
...érdekes volt, amikor lázasan dolgoztam már a bejelentés után, hogy mindent át tudjak adni...olyan volt mint mindig...a munka magávalragad....
és persze az is érdekes volt ki hogyan reagál...volt aki rögvest munkátkeresnekem...volt aki sírt....és persze volt aki elment a történtek mellett...
a reakciók mindig az egyénről szólnak, Ő lelkesedésük, esetleg parájuk...belőlük van...és én ezt értem.
...nem akarok én ezzel hatással lenni senkire (persze vagyok), elmúlt években először ( ezt a szót valamiért soha nem tudom helyesen leírni) a saját életemre voltam tekintettel és nem a Ligetére...
sétáltam erdőben, kongattam harangot...tartottam utolsó nyitóértekezletet...
igazán mégis a Battonyai SOS gyerekek jókívánsága, őszinteölelésetisztatekintete ért el hozzám....
....Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése