túl bejáráson, tavaszi Juniorcampen, és í-négyzeten...így leírva nem sok, egyébként viszont 130 km...

csodás tavaszi kamasztábor, önműködősemmidolgunknyaralunk... szeretem ezeket a kölyköket, új környék... Lauval nagyon jó  közös munka.

a z Olmód feletti határrész varázslatos, van valami különös energiája...szeretnék  egyszer ott aludni...és persze mindenképpen megmutatni azoknak, akiket szeretek.

...valahogy most kevesebb a figyelmem...nem veszem a jeleket, de mindig jön valaki aki segít, ha épp nem érteném...
(azt hiszem ilyenkor segítséget kell kérnem...)

nos..."öreg vagyok",  de egész jól bírom... mint minden, a nagyobb fizikai teljesítmények is "fejben dőlnek el"... az utolsó három órát kifejezetten élveztem... jó volt végig figyelni  magamat...milyen gondolataim vannak,  merre tartok testben és lélekben...az elején játszósan bandázósan...kirándulósan, amíg az első Í meg nem volt,  a két Í között untam, és gondolkodtam, hogy minek ez nekem, meg hogy én nem is erre akarok  menni... és a 2. Í után  meg már fáradtan, időnyomásban, fájdalmakkal, de telve adrenalinnak...érdekes volt figyelni, hogy az  adrenalin hogyan csillapítja a fájdalmat, érdekes játék volt, hogy hogyan hatunk a csajokkal egymásra, amikor már mindenki nyűgös...klassz  csapat, jó játék, szépsportteljesítmény...
13 óra, kb. 60 km, kb. 2000 m szintkülönbség

könnyű azt csinálni, amit szeretsz...

múlt hétvégén elkezdtük az érezdmagadotthonazŐrségbenis programot, csodás napot töltöttem Horvátnádalján, Csákánydoroszlóban, és Őriszentpéteren. Ivett és Dózer társaságában, az egész napot belengte valami nyugalom, nemsietésslowlife...ilyenkor már az utazás is csodás...
...igazán semmi közünk programilag Horvátnádaljához...de kiderült, hogy mégis....a mesebeli erdőt kár lett volna kihagyni.

igazán, ami még közös volt a napban, az az ,hogy a férfiak észrevették a ragyogást rajtunk...igen  szépek voltunk, kisimultakésvonzóak...mindenki mármint Ivi és én is magamhoz mérten. Az inszeminátorÚr nádalján, akitől útbaigazítást kértünk, egyből azzal indított, hogy szép a dekoltázsom, a rábai remete is rögvest ajánlkozott közös Pinka kenutúrára, már csak a milyen kenuval menjünk a kérdés, és a kedves ifjú a Pajta bisztróban is hosszas figyelmet szánt nekünk...csodás.

Rájöttem, hogy húz engem valami oda, és hogy a Pinka túrát Burgtól a Rábáig meg kell csinálnom...és meg is érkezett hozzá az útitárs...

ezt a házat megvenném  a Pityerszeren, csak  a sok ...a turista ne lenne

a hét is jól  alakult...alkotómunkaszimbiózisban...falak...festék, milyen szín?...na jó kék is lehet...ferde?...lecsöppent...kb ennyi stresszel....sok  nevetéssel...néha magunkon is...még messze a késztől, de már látható mit szeretnénk...

Szóval szép az élet Babolcsi néni!

teljes erővel  tavasz....állítólag ma van a boldogság napja,  jah és napfogyatkozás is....

...sokminden történik, mígnem írok...de főleg boldogsággal tölt el a szabadban lét, főleg lovakkal...és kedves emberekkel...

a már pánikszerű félelem, hogy elönt minket a trágya is megoldódott iszonyú energikus csapattal ripsz-ropsz a mintegy háromköbméterszar kigurult a trágyakupacra....köszönöm :)

Bende is itt volt, csajok is kivették a részüket a Bendefelvigyázásból...mindenki maga szerint Eszter kedvesenprecízen...igaz stopperral mérte az időt, Sára szépcsendesen, Franci meg a "jól van Te is itt lehetsz" stílusával....

...széna is van...egy szakonyi 70 éves Jóska bácsitól vettem...öröm volt a nála lét szénanézőben, és a szállítás is megoldódott, mitöbb az öregúr elhozta, vagyis fordítva, őt elhozta Laci bácsi, akinek kb 100 csikózása volt, szóval ültem a nappalimban a két öreggel, és megállt az idő...meséltek  meséltek...nagyon jó érzés volt hallgatni őket...úgy beszéltünk, mint régi jó barátok,  remélem még sokáig...

...nem mostani felfeldezés...de most is megéltem...és hát ugyan be kell látnom, hogy nem túl sexi...de a kedvencem a gumicsizma...imádom azt a létet...

...igyekszem olyan dolgokat csinálni, amit szeretek, és boldogsággal tölt el...és egyre kevesebb olyat ami...

szép boldogságnapot, és Ivettől kérdezzetek, hogy hogyan kell napfogyatkozást nézni...pussz...

juhéjj március van...Franci -akinek épp tüdőgyulladása van, és semmilyen szagot nem érez..szerint.....tavaszillat van a levegőben...valóban nyílnak a hóvirágok és a kankalinok... éniskimerészkedtem a kertbe...legalábbis felmérni a károkat -kisanyukám nemrég itt volt...kinézett...ésaztmondta...régen itt milyen szééép kert volt...

van hozzá kedvem...mármint kertet rendberakni...a lóbeállót is felmértük....azt is kipofozzuk kicsit...

10 napja itthon vagyok...az utolsó  néhány munkanap már szenvedős voltfogfájásilag...csak  kapkodtam a gyógyszereket...de az influenza, ami azután jött se jobb...amikor mindened fáj, legfőképp a fejed ezerrel...fel se bírsz kelni...majd ha már néhány nap után igen ..akkor először mászol el a zuhanyig stb... még jó, hogy a gyerekeimmel felváltva nyomtuk, így ők ápoltak engem,  meg is lett az eredménye, mert most Franci és Eszter is elég durván beteg...ráadásul nem értik mi  ez...mindig egy náthához hasonlítják...pedig ez nem az...hanem influenza...ledönt...gyenge vagy...alattomos...már azt hiszed jól leszel mindjárt... és nem...szóval olyan az életünk... mint valami  menő elfekvő...mindenki a kis odujában...nyöggg
...a gyógyszerész már előre köszön...főzni nem nagyon kell...senkinek nincs étvágya, illetve csak  kívánságok vannak...csak a tea meg a papírzsepi fogy rendületlenül...

...valahogy ez nem elégít ki...igazán remekül megvagyok ebben a karanténban...de már hiányoznak az  emberek és a munkával járó nyüzsi...igaz abból pont annyi amennyit én akarok...ezt itthon  is gyakoroltam...most kb. úgy élünk...mint amikor 10 évig itthon voltam a csajokkal...ez mérhetetlenül teljes embert kíván...nem is értem, hogy egyéb iránt hogy van időm dolgozni, mert ez teljesen kitölti a napjaimat...ibibaba sütfőzmostakarít, és amikor végzel kezded újra...most hogy mindenki itthon van  szinteeztöltikiazéletem ...anyaezerrel...

sokat beszélgetünk...idióta mesefilmeket nézünk...szóval teljes a családi idill...

...tegnap beszélgettünk szokásoscsajoscsevej...arról,  hogy nehéz betegség után pótolni, de van aki nem is szokott, de nem baj, mert ők gazdagok...majd vesznek egy diplomát...kb. ez volt a felvezetés...igazából Francival beszéltünk erről...mire Eszter felnéz a tányérjából és azt mondja...szerintem nekem néhány tanárom is úgy vette a diplomáját...
brrr...mindig mondom, hogycsakakanizsaibane...

régebben ezeket a kedves gyermekmondatokat a FB-on osztottam  meg, de ma már nem merem,  egyrészt főleg Franci önérzete miatt...másrész utóbbi napokban valahogy megtaláltak szülők, akik  arról is beszámoltak, hogy a gondolataik, nevelési elveik miatt a gyerekeik  mit szenvednek el a suliban...brrrr.hányás, ezt nem  akarom.

...nos...hát ki kell kelnem az ágyból...már vasárnap lévén misére harangoznak...mennyi minden  változott azóta amikor még itthon voltam a csajokkal (1997-2006) itt a faluban is...mára már alig van  itt a "tanyán "-  ezt a helyet  a helyiek így hívják...olyan öreglány aki elmegy misére...jószerint pap sincs...de megváltozott a falu értékrendje is...sajnálom, hogy elmúlt...és én is ...mi is mérhetetlenül  sokat változtunk...akkor még azt gondoltam, hogy itt fogok  megöregedni...lassan látom...hogy ez  a ház kezdi kiszolgálni  ami  rá van  szabva a mi életünkben...kezdek elvágyódni...tervezgetni...már a lóbeálló beruházáson  is elgondolkodtam...de az mindenképpen szükségszerű...és ha kell majd költöztetjük...
...egyre többet nézegetek  saját kezűleg készített házakat...hmmm...tervezgetek...csajoknak mondtam, hogy még hét évre vagyok szerződve velükhozzájuk ....igaz az sok idő, a sejtjeink is lecserélődnek  addigra...és mint előbb írtam...annyit változik a világ...most a betegség miatt kicsit belekóstoltam  abba, hogy hogyan éltünk is a csajokkal (mert akkor is többnyire csak  velük) amikor kicsik voltak, és én főállású anya voltam...és elkezdtem  tervezgetni álmodozni...hogy hogyan  is lesz...

...amikor a jótpozitívat kell látni...

...mélyen bennem van a tegnapi beszélgetésem a kedvenc kölykök apjával...ahol el kellett mondanom, hogy a kölykök teljesen rendben vannak...mitöbb túl jók...csak a keret szar...szóval az iskolának nem érdeke, hogy ők okosak, energikusak szemfülesek szabadok legyenek tettben és gondolatban...így nehéz... vagy olykor ellehetetlenül  a helyzetük...

a mai  hajnalon ezt talán még jobban megértettem...

amikor a kiskutyát kiengedtem az idősebb kanca hangosan nyerített...ez hívást jelent lóul...el  is gondolkodtam, hogy mi van a szénával...bár nagyon selymes ez a bála...nincs akkora tápértéke?, hogy ennyire éhes...gondoltam magamban...még reggeli komótosságban  felöltöztem...szentjánosbogárnak...fejlámpával...hogy lássam mit csinálok...és amint kiértem a lovakhoz látom, hogy a csikó  a szomszéd réten legel... kijött a karámból..amint látom   szénatárolónál...pedig csak a legalsó szalagot "játszotta le" - ami nem könnyű...mert össze van kötve egy másik  kapuval  ami  50 m-re van...a ház mögött én is alig férek el, de ő ott jött ki, átbújt mégegyszalagon, és a bedrótozott kaput kinyitotta...és vígan legelészett a deres réten...

igazán haragudnom kellene...mert meglógott..és ugye ha most meglógott akkor máskor is megtud...de igazán csak azonparáztam, hogy az épp  most elkezdett kapcsolódásunkatbarátságunkat mennyire tudom használni, és hányadik órára érünk be a csajokkal a suliba,  ha reggel  a csikóval játszom...

viszonylag könnyen bejött, kicsit hívtam kicsit tereltem...

...de nem is ez a lényeg...igazán hálás vagyok, hogy a lovam...akit a vételkor csak formára tudtam  megvizsgálni, hogy jó az  alkata, elég kicsi a feje, széles a válla,,,,szép és könnyed a mozgása...de semmit nem tudtam róla...csak  annyit, hogy kicsit félős...most azonban  már tudom,...hogy roppant okos, és kitartó, és hogy mindent megold,  a jég hátán is megél...szóval  nekem  való...igaz  sok  figyelmet kíván...szeretem

varacskos disznónak álcázva

...nos hogy ne csak az agrárhírekben  legyetek otthon némi kultúra....népes nősereggel megnéztük  a sokatemlegetett Szürke 50 árnyalatát...nem  mennék  hosszas fejtegetésekbe bele...nincs türelmem leírni...deh...azon gondolkodom, hogy elviszem a két nagyobb lányomat...Eszter eleve olvasta, Franci  meg nagylányésokos...a film  nemjó...de nem is tabu...sőt nem árt tudni...hogy van ilyen és pont.

...vannak bajaim...pl. kb. november óta fáj a talpam...kezdetben azt hittem, hogy ez már ilyen  öregséginyavalya...aztán meg, hogy a sok gumicsizmázástól van...nah és végül is igen...de nem direkt...hanem a sok felfázástól begyulladt...nemcsoda...kb. két hetente fogyasztok elé egy csizmát ebben a kutya vendégmarasztalómocsárlétben...
...szóval nem múlik el tél nyavalya nélkül...most, hogy a talpfájás (degázmá") lassan a feledés homályába vész... - mert rájöttem, hogy amióta átrendeztem a szobám az ágyamból a kis "paraszttalpam" pont a radiátoron tudom melengetni... egy ideje fáj a fejem...kezdetben csak éjjel vala...nem jöttem  rá, hogy miért...most már egy hete fáj az összes fogam a jobb oldalon...maró mélyretörőfájdalommal mintha egy mázsa kő húzódna le az idegemen...szóval  lehetne épp konkrét fogfájás az oka...de ez a szokásos pihenős téli...fájás...most épp a fogaimra húzódva...
...ti  szoktatok azzal játszani, hogy koncentráltok egy fájdalomra? fogfájásra különösen lehet, mert kis helyen  összpontosul...szóval fájjj...el  fog múlni...a szokásos idióta módon kapkodom  a gyógyszereket, énakiamúgytökgyógyszerésorvosellenesvagyok ..

nem írtam a téli túráról...más fórumon sok fotóval és mindennel hírt adtam...most csak említés szintjén mesélem...hogy lassan de biztosan tudatosan készülök a nemtudoménmire...vagyis gondolom, hogy egyszer még hasznát veszem, hogy faszán' le tudtam jönni éjjel egyedül az erdőn át a hegyről 15 km-en keresztül...kezdetben féltem...majd csodásan élveztem magam...jó volt látni távol  a város fényeit...látni  a célt...de mégis kívül  távol lenni  mérhetetlen békében csendben nyugalomban...szerettem...nem vagyok hős...inkábbcsakegyálat'

vannak napok amikor azt hisszük, hogy nem történik semmi...így semmi változás sem...holott sokszor rengeteg minden történikváltozikafejünkbengondolatainkban

..és aztán meg vannak  napok amikor meg mint valami óriási hullám  jön minden...ma egy régi  barátnőmmel váltottunk néhány sort...olyan jó tudni, hogy vannak fontos emberek, akiknek  fontosak  vagyunk...vagy vannak olyan emberek, akik fontosnak gondolják, amit mondunk mondokgondolok...

...reggel  telefon, ismeretlen  szám...egy ismerős kölyök apja hív és kér segítségettanácsot...délután  egy kávé mellett meg is tudom nyugtatni...és látja, hogy mit kell tenni, annyira szép  volt látni egy meglett férfit,  aki izgul, zizi,  nemalszik,  csak  mert bántja valami, és tehetetlen, és mert megoldást keres magának és a gyerekének, hogy mennyire érző, gondoskodó, szépengondolkodó...köszönöm

JELEK:
..no és az életérzést is amit ma éreztem...  a talán első tavasziasnak tűnő napsütésben száguldva kocsival az új PIROSHAJAMMAL (én nem is tudtam, hogy ilyen lesz, hát így bízz meg vakon a fodrászodba :)) hallgatva az alábbi számot...és tisztán érezve a szeretetet...ami  egyrészrőlmegölelt, másrészről pedig nagyon mélyen éreztem, hogy bennem van

Jelek még...van a gondoskodás...és a szeretet alapból...és van az a helyzet amikor még több figyelem  kell...Sára már nem először adja' a helyzetet mármint a rasztát...nem más ez mint extra figyelemésturkászáskérés...igaz a nem túl fájdalommentes formában...a tegnap esti meditáció 1 kg hajbalzsammal, egy teljes fésű és hajkefe arzenállal és egy nagy adag türelemmel

...hallgatás van...

a munka elkezdődött, mint az év is... ezer meg ezer új dolgot hozva...ebből nekem az következik, hogy összegzésszámvetéskell...már fejben többnyire megvan kb. sokmunkaórámvanbenne...írom is lassacskán...

most néhány morzsa...

az elmúlt évek téliálmosodásaiban megfigyeltem magamon és másokon is a" teljes elmackósodást"...
...bármackóalsómnincs, de néha legszívesebben azt hordanám...a melltartókról nem is beszélve...(kiaszartaláltaaztki... héjjj férfiak? Ti nem szeretnétek jobban a csendesen ringó kebleinket?...meglepődve tapasztalom, hogy én, aki még gimnazista korszakomban is max. trikóban jártam, mennyire gázésódivatú vagyok...vagy csak egyszerűen hippy... a keblekmellekcicik szabad ringatását illetően...)
...szóval látva magamat, magunkat csendes nőmozgalomba kezdtünk Ivettel...mindenki örömére...és még csatlakozó is akadt az  Egyszoknyaegnadrágprogramhoz...amelyben kitétel, hogy nem veheted fel ugyanazt, és egyik nap szoknyában másik  nap nadrágban kell érkeznünk, extra smink már magától megy mindenkinek...

csajoscsevejt át kell helyeznem ide a fasz'bukról...Franci  gáznak gondolja, ha róluk posztolok valamit, nem nekem mondja, hanem csak úgy mellesleg megjegyzi, hogy mennyire gázmá' az az  anyuka akinek nincs élete, hanem a gyerekeit posztolgatja :)

szóval...az  említett egyszoknyaegynadrág projekt egyik szoknyája az  "anyukás" jelzőt kapta a kicsi munkahelymen...amiről  esti vacsicsevejben beszéltem a csajoknak...erre a Franci rámnéz...és a szokott laza majdnemflegma stílusával csak  annyit mondott, hogy ez  a szoknya az anyukásanyukása...ez egy nagymamás szoknya...

...igazán mérhetetlenül  el lehetnék  keseredve, gyakorlatilag augusztus óta belvíz van a kertemben,  ami hol  apad, ez a ritkább...hol árad olykor jegesárként...Franci szerint jól mutatna egy híd a kertben...
...én néha azon gondolkodom, hogy lassan nevet kellene adni és bejegyeztetnitérképrevarázsolni a kertemet hosszában átszelő két vízfolyamnak...van a tarsolyban egy számomra fontos ember...igaz Ő most más vizeket terel...így ezek a vizek nekem maradnak...olykor metsző hideg északi szélben  szelemátkelekát a túlparta, vagy épp korizni is tudnék rajta....a kecskék...vagyis már csak kecske....a nőnemű rejtélyes módon (szomszédok ismét elemükben vannak, és nem csak e-téren) elhalálozott...a túlparton él...
...ha már az agrárhíreknél tartunk...tudom nem mindenki érti ezt..de sosem lehet tudni kinek mikor támad kedve állattartásba kezdeni...szóval  csak  télen kezdjétek el, mert ha akkor megy, akkor mindig megy...illetve nyáron  gyerekjáték lesz a bálán heverészve nézni ahogy legelnek  a lovak...nemúgymintmost...a lovaim élettere a birtokom vízrajzi helyzetének köszönhetően minimálra csökkent, voltak hetek, hogy alig tudtam kiengedni Őket...és mint tudjuk, a ló  nagymozgásigényű  állat, a kifutó 50 cm-re felázott sár...maguktól oda ki sem mennek, de még kihajtani is alig lehet őket, a legelőre ugye azon át vezet az út, amit ugyan ki lehet kerülni, de a jégpályára az istennek nem mennek rá...így maradt a kert,  amit már nem neveznék annak...(pedig mennyire nagy becsben volt egykoron)
megtapasztaltuk, milyen a vendégmarasztaló sár...

     ...hát minden szempontból érdekes mozgalmas energikus az élet körülöttem...mintha néha kívülről  szemlélném...néha furán érzem magam ebben, de tudatában vagyok, hogy teljességgel én teremtem  magam köré...igen.....tudom....hogy nagyon erős energiákkal hatok emberekre (néha sok vagyok-talán már néha ezt érzem és...) és mérhetetlen erőkkel tudok elindítani új dolgokat, vagyok  közösségteremtő...nah...és persze ami furcsa de sokszor én  magam hátrálok ki ezekből...és szemlélem csendesen...

ideitervcél...kicsit bennemaradnimindebben ...ebbenabban...családbankapcsolatbanközösségbenbarátságban...

folyt.köv.

most nagy fotóválogatásban vagyok munkahelyi  igen  komoly feladatommmm...néhány magamról...most barátkozunk