...hallgatás van...

a munka elkezdődött, mint az év is... ezer meg ezer új dolgot hozva...ebből nekem az következik, hogy összegzésszámvetéskell...már fejben többnyire megvan kb. sokmunkaórámvanbenne...írom is lassacskán...

most néhány morzsa...

az elmúlt évek téliálmosodásaiban megfigyeltem magamon és másokon is a" teljes elmackósodást"...
...bármackóalsómnincs, de néha legszívesebben azt hordanám...a melltartókról nem is beszélve...(kiaszartaláltaaztki... héjjj férfiak? Ti nem szeretnétek jobban a csendesen ringó kebleinket?...meglepődve tapasztalom, hogy én, aki még gimnazista korszakomban is max. trikóban jártam, mennyire gázésódivatú vagyok...vagy csak egyszerűen hippy... a keblekmellekcicik szabad ringatását illetően...)
...szóval látva magamat, magunkat csendes nőmozgalomba kezdtünk Ivettel...mindenki örömére...és még csatlakozó is akadt az  Egyszoknyaegnadrágprogramhoz...amelyben kitétel, hogy nem veheted fel ugyanazt, és egyik nap szoknyában másik  nap nadrágban kell érkeznünk, extra smink már magától megy mindenkinek...

csajoscsevejt át kell helyeznem ide a fasz'bukról...Franci  gáznak gondolja, ha róluk posztolok valamit, nem nekem mondja, hanem csak úgy mellesleg megjegyzi, hogy mennyire gázmá' az az  anyuka akinek nincs élete, hanem a gyerekeit posztolgatja :)

szóval...az  említett egyszoknyaegynadrág projekt egyik szoknyája az  "anyukás" jelzőt kapta a kicsi munkahelymen...amiről  esti vacsicsevejben beszéltem a csajoknak...erre a Franci rámnéz...és a szokott laza majdnemflegma stílusával csak  annyit mondott, hogy ez  a szoknya az anyukásanyukása...ez egy nagymamás szoknya...

...igazán mérhetetlenül  el lehetnék  keseredve, gyakorlatilag augusztus óta belvíz van a kertemben,  ami hol  apad, ez a ritkább...hol árad olykor jegesárként...Franci szerint jól mutatna egy híd a kertben...
...én néha azon gondolkodom, hogy lassan nevet kellene adni és bejegyeztetnitérképrevarázsolni a kertemet hosszában átszelő két vízfolyamnak...van a tarsolyban egy számomra fontos ember...igaz Ő most más vizeket terel...így ezek a vizek nekem maradnak...olykor metsző hideg északi szélben  szelemátkelekát a túlparta, vagy épp korizni is tudnék rajta....a kecskék...vagyis már csak kecske....a nőnemű rejtélyes módon (szomszédok ismét elemükben vannak, és nem csak e-téren) elhalálozott...a túlparton él...
...ha már az agrárhíreknél tartunk...tudom nem mindenki érti ezt..de sosem lehet tudni kinek mikor támad kedve állattartásba kezdeni...szóval  csak  télen kezdjétek el, mert ha akkor megy, akkor mindig megy...illetve nyáron  gyerekjáték lesz a bálán heverészve nézni ahogy legelnek  a lovak...nemúgymintmost...a lovaim élettere a birtokom vízrajzi helyzetének köszönhetően minimálra csökkent, voltak hetek, hogy alig tudtam kiengedni Őket...és mint tudjuk, a ló  nagymozgásigényű  állat, a kifutó 50 cm-re felázott sár...maguktól oda ki sem mennek, de még kihajtani is alig lehet őket, a legelőre ugye azon át vezet az út, amit ugyan ki lehet kerülni, de a jégpályára az istennek nem mennek rá...így maradt a kert,  amit már nem neveznék annak...(pedig mennyire nagy becsben volt egykoron)
megtapasztaltuk, milyen a vendégmarasztaló sár...

     ...hát minden szempontból érdekes mozgalmas energikus az élet körülöttem...mintha néha kívülről  szemlélném...néha furán érzem magam ebben, de tudatában vagyok, hogy teljességgel én teremtem  magam köré...igen.....tudom....hogy nagyon erős energiákkal hatok emberekre (néha sok vagyok-talán már néha ezt érzem és...) és mérhetetlen erőkkel tudok elindítani új dolgokat, vagyok  közösségteremtő...nah...és persze ami furcsa de sokszor én  magam hátrálok ki ezekből...és szemlélem csendesen...

ideitervcél...kicsit bennemaradnimindebben ...ebbenabban...családbankapcsolatbanközösségbenbarátságban...

folyt.köv.

most nagy fotóválogatásban vagyok munkahelyi  igen  komoly feladatommmm...néhány magamról...most barátkozunk