vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2015. február 16., hétfő

...vannak bajaim...pl. kb. november óta fáj a talpam...kezdetben azt hittem, hogy ez már ilyen  öregséginyavalya...aztán meg, hogy a sok gumicsizmázástól van...nah és végül is igen...de nem direkt...hanem a sok felfázástól begyulladt...nemcsoda...kb. két hetente fogyasztok elé egy csizmát ebben a kutya vendégmarasztalómocsárlétben...
...szóval nem múlik el tél nyavalya nélkül...most, hogy a talpfájás (degázmá") lassan a feledés homályába vész... - mert rájöttem, hogy amióta átrendeztem a szobám az ágyamból a kis "paraszttalpam" pont a radiátoron tudom melengetni... egy ideje fáj a fejem...kezdetben csak éjjel vala...nem jöttem  rá, hogy miért...most már egy hete fáj az összes fogam a jobb oldalon...maró mélyretörőfájdalommal mintha egy mázsa kő húzódna le az idegemen...szóval  lehetne épp konkrét fogfájás az oka...de ez a szokásos pihenős téli...fájás...most épp a fogaimra húzódva...
...ti  szoktatok azzal játszani, hogy koncentráltok egy fájdalomra? fogfájásra különösen lehet, mert kis helyen  összpontosul...szóval fájjj...el  fog múlni...a szokásos idióta módon kapkodom  a gyógyszereket, énakiamúgytökgyógyszerésorvosellenesvagyok ..

nem írtam a téli túráról...más fórumon sok fotóval és mindennel hírt adtam...most csak említés szintjén mesélem...hogy lassan de biztosan tudatosan készülök a nemtudoménmire...vagyis gondolom, hogy egyszer még hasznát veszem, hogy faszán' le tudtam jönni éjjel egyedül az erdőn át a hegyről 15 km-en keresztül...kezdetben féltem...majd csodásan élveztem magam...jó volt látni távol  a város fényeit...látni  a célt...de mégis kívül  távol lenni  mérhetetlen békében csendben nyugalomban...szerettem...nem vagyok hős...inkábbcsakegyálat'

vannak napok amikor azt hisszük, hogy nem történik semmi...így semmi változás sem...holott sokszor rengeteg minden történikváltozikafejünkbengondolatainkban

..és aztán meg vannak  napok amikor meg mint valami óriási hullám  jön minden...ma egy régi  barátnőmmel váltottunk néhány sort...olyan jó tudni, hogy vannak fontos emberek, akiknek  fontosak  vagyunk...vagy vannak olyan emberek, akik fontosnak gondolják, amit mondunk mondokgondolok...

...reggel  telefon, ismeretlen  szám...egy ismerős kölyök apja hív és kér segítségettanácsot...délután  egy kávé mellett meg is tudom nyugtatni...és látja, hogy mit kell tenni, annyira szép  volt látni egy meglett férfit,  aki izgul, zizi,  nemalszik,  csak  mert bántja valami, és tehetetlen, és mert megoldást keres magának és a gyerekének, hogy mennyire érző, gondoskodó, szépengondolkodó...köszönöm





JELEK:
..no és az életérzést is amit ma éreztem...  a talán első tavasziasnak tűnő napsütésben száguldva kocsival az új PIROSHAJAMMAL (én nem is tudtam, hogy ilyen lesz, hát így bízz meg vakon a fodrászodba :)) hallgatva az alábbi számot...és tisztán érezve a szeretetet...ami  egyrészrőlmegölelt, másrészről pedig nagyon mélyen éreztem, hogy bennem van




Jelek még...van a gondoskodás...és a szeretet alapból...és van az a helyzet amikor még több figyelem  kell...Sára már nem először adja' a helyzetet mármint a rasztát...nem más ez mint extra figyelemésturkászáskérés...igaz a nem túl fájdalommentes formában...a tegnap esti meditáció 1 kg hajbalzsammal, egy teljes fésű és hajkefe arzenállal és egy nagy adag türelemmel




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése