2015. január 9., péntek

most csendesség van...és elértem a vágyott életritmust, amikor olyan tempóban élek, ahogyan jelen helyzetemben a legjobb nekem...ez nem egyik pillanatról a másikra ment, ennyi idő kellett hozzá, és még 1 hétig élvezhetem...

voltunk Kecskeméten a kicsi szüleimnél...szeretnek...apámmal -volt egy nagyon jó beszélgetésünk-sokmindenbenegyetértünk- megkérdeztem, hogy a felmenőim között a férfiak miért ilyen mogorvának tűnő maguknakvaló, rettegett emberek...
...hosszan kérdeztemmesélt az apjáról és a 40-es évekről, a féltestvéréről, hogy nagyapám, mint határőrparancsnok, a határáthelyezések miatt mennyit küzdött, hol nem láthatta a lányát, akit a nagyszülők neveltek, mert az anyja belehalt a szülésbe, hol ide oda vezényelték, majd a köztiszteletben álló parancsnokból egy földönfutó senki lett... amikor ismét változott a helyzet és a fenenagyparancsnokság után alkalmi munkákból élt, majd kis új családját  apámmal pestre a jobb élet reményében felköltöztette...ahol egyszerű gyári munkásból ismét elismert ember lett...ez kb. 20 év története...amit apám első 20 évének tekinthetünk-tehátnemkevésssémeghatározó...ebből lett APÁM...má' értem mé' nem beszél...szeretem...
beszéltünk az anyai ágról is...ott számomra most lett megértetté. hogy a nagyapám mennyire bátor, haladó gondolkodású, szilajszikár ember volt...és a nagyanyácskám állandó parája aggódása mennyire megkeserítette az  életét...nagyapám haladó szellemiségű ember volt...aki mindig falakba ütközött a nagyanyám állandó károgása miatt -a sok károgás (lehúzó negatív) annyira erős bevonzás volt, hogy sorra kudarcba fulladtak a dolgai...
hát így...

búcsúzáskor

nem  szeretek  télen közlekedni utálom  a fagyos utakat...hazafelé  kis egérutakon Dunaföldvár felé mentünk, nagyon élveztem...vissza mivel minden bemondta,hogy senki ne induljon el, én persze haza indulta,még a hó elől...



itthonjóóószeretem...már az sem érdekel, hogy a kazánt töltögetni kell vízzel...úgy döntöttem, hogy nem költök rá többet...

még szilveszter előtt közös délelőtt Ivettel és Timivel...csodáskacagósebédelős...azt hiszem ez volt az a pont, hogy átbillentem  a vanidőmnemkellrohanniéletbe...olyan megkönnyebbülés...aztakaromhogyezígymaradjon...



...csendesszilvesztermintmindig...


...a gyerekeim is belesimultak  ebbe az életbe Sára csodákat rajzol...és minden olyan jó...én főzök és sütök szeretetből, és van időm a csajokra...

angyalhippy



...nehéz a parasztélet télvíz idején, ezt már többször megtapasztaltam...a mérhetetlen belvíz...sár megfagyott mint egy tarajos tenger...a lovak ki sem dugják a kifutóra az orrukat...a legelőre meg nem tudnak kimenni, mert egy koripályán kellene átkelniük...szóval  marad a kert...keveset mozognak  sokat esznek...többnyire abból a bálából amit még nem szeretnék nekik adni és később lehetetlen lesz begurítani...de ezt most elnézem...aktuális nagyon a trágyázás...kerítek rá brigádot...




...hát új év...még nem csináltam számvetést...de azért fogok..és persze terveim is vannak...kicsit később...
..az tény, hogy a héten már 2x lementünk edzeni (ügyesek  vagyunk)

napok óta intenzíven álmodok (persze mert rengeteget alszom...téliálom) és valahogy most elég jól emlékszem is...pl hogy vegyek papalant, hát vettem, még teljesen konkrét tréningötlet is kirajzolódott, illetve, hogy szerezzek be egészséges ételeket...és hát tegnap véletlenül bele is futottam a termelői piacba (el is feledtem, hogy van ilyen itt indig az aklimajorira ácsingóztam) illatos töpörtyűt vettem, házizsírt a lilahagymához, és tökmagolajat a a reszelt céklára...hm) mé' nem jártam eddig ide???? brrr





eztszeretem :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése