vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2016. március 19., szombat

megújulás, fáziskésés, kiegyenlítődés


..itt a tavaszi napéjegyenlőség...évek óta, vagy talán mindig is éreztem, hogy nekem semmi közöm a gergely naptárhoz....téli álmot alvó ember vagyok...jelentem felébredtem, itt a megújulás
...végre érzek magamban erőt, kedvet, lendületet...a novemberben elveszettnek hitt célok újra a tekintetem elé kerültek (kb ugyan ott tartok, ami olyan megnyugvás, hogy több úton is ugyan az a célom, az az egy) van kedvem tenni nem csak lenni.
... tegnap már a kertben dolgoztam...elhatároztam, ha csak próbaidőre is, hogy vállalkozó leszek...igaz már voltam a munkaügyi központban, és ott töltöttem egy fél napot,  csodás találkozás csodás emberrel, de a lényeggel még nem foglalkoztam...majd most.

mindennek helye és ideje van az életünkben, ami akkor is elérkezik, ha másik úton megyünk, vagy mereven ellenkezünk, max a befektetett energia más


otthon


szóval új év...a kezdet törvénye, mely szerint az indulásban benne van az egész...


...el is felejtettem mondani...hogy már nem valakinek a valakije vagyok: ...né, hanem vagyok csak ÉN...

...az én életemet csak én élem, persze vannak velem szorosan (vagycsak úgy vélt) személyek, jelen esetben a gyerekeim....lassan kerekedik a csá'ládunk, és kezdik érteni a bennem lévő változásokat, és én is őket, mint minden új...ez is félelmetes...és érthetetlen, "ha épp most lett minden jó..akkor minek rögtön változtatni..."volt itt meg nem hallás, lázadás, és vádaskodás, főleg a környezetemet, hogy az okozza a változásom...pedig ahogy bent úgy kint...szóval én változom, és vele változik a környezetem, barátok régiek és újak, élettér, tervek...lassan megvan a hátradőlés a gyerekeimben, hogy na jó...más lesz, de benned bízunk, ha te csinálod jó lesz...és a fáziskésés lassan eltűnik...

...legyetek a gyerekeitekkel...nagyon fontos, eddig is tudtam, de most már értem is mióta újra....


a dolgok kint és bent, térben és időben kiegyenlítődnek....csak sokszor túl közelről nézzük...ha erre gondolok...az megnyugvás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése