indiánnyár...imádom...és néhány napja magamat is...békét kötöttünk...
ezennel tudatom veletek, hogy a H.Ő.S.A.M.A.Z.O.N.N.Ő nincs többé...
vagyok...csak egyszerűen NŐ...
...reggel nyújtózkodvakócosanébredő...lovakhoz harmatósfűbenmezítlábkifutó...otthonátimádóotthontteremtő...melegtűzhelyt életbentartó...gondoskodó...gyermekeit oltalmazó...és példávalelöljárónő (legutóbb egy biztonságiőrrel...mitöbb kettővel csendben viaskodó...majd akkor leszállok, ha én szeretnék...tanítva ezzel a Sárának, hogy csak az legyen ami NEKED, vagyis magadnak JÓ) melegségetszépségetmindenbenhozóésfelfedező...megértő és csendbenhallgató...csodás felismeréseket tevő..és értő füleknek közre is adó...néha támasza gyengéknek...és mintát mutató...erőtadó...különöscsodásmódonmásoknehézségétmegérző...megvilágítófény
munkájábanörökkiváncsi...állandóanfelfedeznivágyó...adrenalinnaljátszó...alaposmindenrefigyelő...sokötlettelmegáldotttapasztaltnő...
olykorelfáradó fűbencsendbenkifekvő...vagycsakbálárólnaplementétnézőcsendbenkönnyező...
érzékeny.....sokszorlázadónéhaárralszembemenőnő...
magátölelésbenátadóférfijátéltetőérzékinő vagyok.
...ki találta már' az ki, hogy boldog békeidők?...
...valamiért nekem és még néhány embernek a környezetemben kellllllazadrenalin..
...tudtátok, hogy többek között...mire jó az adrenalin...fájdalomcsillapító...
...akinekkellazadrenalinannakfájdalmatkellcsillapítania?
nos...csütörtökön még hullazéróramerült'emberésmindenundorraküzdőmorcosfenevad ...péntek estére...amikor utoljára gurultam be ezen a nyáron a táborba este... hiánnyaléssírássalküzdőgyengenőisésperszeemberakifigyelnipróbálmásokraésgondoskodószeretiamunkájátmertlételem...
...mindig ez van...elvonási tünetek és teljes kimerültség egyszerre...elmúlik
2014. augusztus 15., péntek
...előző tábornak vannak hozadékai, vagyis inkább "maradványai"...a hételejénmindenap voltam a Gencsi otthonban, szerdán Elvittem Gyurit a gencsiotthonos gyerekeket támogató angyalcsoport atyját ki a sziklafalhoz nézze meg a tábort.. és a kölyköket...sokat beszéltünk segítésről...támogatásról...LilivelFelivel minden nap beszélek...kicsit...
.eső...mindig esik...ez a hét erről szólt...meg is látszik a Rábán...még rendőrök is jöttek, hogy nehogy kenuzni merjünk...milyen figyelmesek...mintha magamtól nem tudnám...asszem elég lecke volt a tavaszi kenumentő vízalászorulós szitu...
nah szóval segítés...azt kicsit..vagy félig nem lehet...illetve igazából egyáltalán nem lehet...lehet beszélgetni...erőt adni...és mintát...meg kell kell tanítanom a csajokat beszélgetni tisztán őszintén...
...végre úgy éreztem, hogy van mit tenni és dolgozom...csodáscsütörtök...eső ömlik...a kölykökre még ebredezés közben találtam az esőbeállóban, mint a heringek a dobozban...minden nyirkos...mindenük elázott...szállítmányozás..előbb vizeshálózsákok, majd kölykök...egy csökkentértelmű medvebocs-Tibike Toronyból...vagyis Őriből enyhén gnom fejjel...11 éves, de kábé olyan magas mint Sára 5 évesen...kezdetben nem vala közös témánk...németbe...meg euró mennyi...meg ilyesmi...én csak álmosan pislogtam...de amikor megpillantotta a felhőket, amik olyan elérhetőnek tűnő magasságban voltak...teljesen kivirágzott és hosszasan mesélni kezdett az eső keletkezéséről, meg a szélrrrrről...csudafigura...én csak hallgattam, illetve próbáltam néhány fotót lőni a kocsiból a pamacsokról...következő kanyarral Vivit vittem a táborba, akit meghívtam egy sütire, és ez lett a veszte...a terheléstől...nomeg a nemevéstől teljesen rosszul lett, gyenge volt , remegett, alig találtuk a pulzusát...szédült... csak jóval később derült ki este...ringatózva a függőágyban, hogy nem zár rendesen a billentyűje...jahhhhh...így ár mindent értek...azt mondja, hogy azért mert az anyja szétdrogozta magát amikor szoptatta...fasza...
hiányzik az alkotás...illetve kell valami elvonulósszar...Sárával halomra vettük a gyöngyöket...nekemistetszőcucc...
...a csikó tegnap segberugott...asszem ezt kell értenem...ez a figyelj már rám...illetve kezdek bátorodni...gyere játszunk...szóval több figyelem kell odahaza--> meglesz...egyenlőre néhány hulllllafáradtszelfiBodzával :)
téllegmilyenkunfejemvan
2014. augusztus 10., vasárnap
...csak épphogy szösszenetek...
úgy érzem magam, mint amikor szédülsz, éhségtől, vagy épp alkoholtól...de közben gyenge is vagy...ne izguljatok...fáradt vagyok...kellmostkisrelax...ma este még gombázni is elmentem a sötétben...ééééés ami meglepő...találtam egy csomó vargányát... :)
ez a hét olyan volt mint egy nyári vihar...és huss...mintha itt se lett volna...
mintha ma reggel raktam volna fel a csajokat a vonatara...elküldtem vonatpostával a kisszüleimhez az alföldre Őket... kivételesen korábban odaértünk az állomásra...és volt időm...néhány percre nézni őket...és valahogy kívülről láttam őket...
szépekokosakkedvesek...jólvannak...J.Ó.L.V.A.N.N.A.K...dejó...
szerdán Zoelekék voltak nállunkakisvidékiidillben, Lidivellovaznikezdünk..
... elmentünk öreg Indián barátomhoz is...aki épp ménesegyesítésben volt...csodás élmény...Zoéék annyira szépen voltak nálunk...mintha otthon lennék...felfedezés a VÁRÁS...én mindig várok...
Zoé! a téma adott..kis türelem... :)...dolgom van a várással...
a Ligetben Bori távozása után káosz...régen ültem lehajtott fejjel végig értekezletet...nem tudtam mit mondani neki, csak hallgattam a kritikákat, és magamban azt gondoltam, hogy igaza van, nem rólam, vagy az én munkámról, munkaterületemről van szó, hanem a ligetről és szellemiségéről...a keretről, ami engem is körülvesz...amit egy ideje nem kontrolálok..mer'nemtudok...néha azonosulni sem...
..ekkor már megszületett a gondolat, hogy nagyon sok mindenben változtatnom kell...mint vezető...vissza kell vennem a kontrolt egykétdologban, és újrakelltanítanom...többkellbelőlem...a teljesjelenlétemből, vagyis csak ezt gondolom...
ezt tetézte a szerdai nap...amikor 1,5 óra alatt 3 szülő
akarta hazavinni a gyerkőcét a táborból...
valamit rosszul csinálunk? táborilag az egész hét zizi volt...nekem kicsit sok volt a kollégáim szigora-bár nem mondtam...sátorrend, büntetés...én másmilyen táborról gondolkodom a fejemben...és ez a dolog felszínre is hozta...
...elkezdődött a szülők iskolája...persze kérdés az ,hogy feladatomtisztemjogom van-e elmondani amit látokgondolok...abban a helyzetben amikor valami kiveri a biztosítékom...akkor nem gondolkodom...mondom...ilyen pl...ha szülő aki épp megmutatta mennyirefaszán csinálja a fenenagyszülőségét hepajozik főleg utólag, hogy nem mondtuk, hogy intézetis gyerekekkel fog táborozni a gyerkőce...gondoltam magamban...hogy igazán sokat tanulhat tőlük...főleg, ha nem ment volna idő előtt haza...
a héten a kurválkodás minden hozadékát éreztem...a multimegagigatáborozás...9 hét alatt 13 tábor...többszáznyi gyerek...millionyipillanat...ibibabaelfáradt...mostvanazhogymégkikelltartani...persze ezernyi tapasztalat, amit majd felhasználok...amikor újra lesz...lesz kedvem táborozni...elvileg ezt az őszi szünetre tervezem...sokatnagyonsokattanultam...most arra kell figyelnem, hogy mindet időben reagáljak le...ne fényévek múlva,amikor már nem is érdemes...
...Szóvalnagykérdés, hogy amit csinálok azt jól csinálom-e...vannak visszajelzések...és persze nincs idő megállni ...1-2 órája kezdődött a lifecamp...32 kölyök ebből 13 állami gondoskodásból...nohésatöbbi...
...tegnap Brigi volt nálam...kétóra beszélgetés után elaludtam...elaludtam otthon miközben vendégem volt...klassz....
...a hét megajándékozott néhány csodás órával...hálával tartozom érte...
és amikor már semmi nem ment akkor maradt az erdő...méhhhgjó, hogy van vargánya...
2014. augusztus 2., szombat
égi ajándék...eső...özönvíz...áradás...harmat...pára...csodaszépegyüttéleniatermészettel nekem nagyon megy...
amikor hömpölyög le a sáros eső a hegyről kis köveket görgetve, vagy habzik a beton az esőcseppektől, amikor az ablaktörlőd már nem bírja el, és te semmit nem látsz... amikor érzed ahogyan a forró testedet egyre lehűti az ömlő eső, vagy éppen hogy csak megpihennek a bőrödön a kis vízcseppgolyócskák...amikor már mindened vizes, vagy épp a Pinkában úszol, és hallod hogy épp sms-t kapsz...és hol is van a telód...vagy örömtáncos esőbenfutással próbálkozol...és másról nem is beszélek...
A junior csodás égszakadása annyi szép nemvárt csodás pillanatot (lehetőséget) hozott..heringpary, segélyszállás...új útvonal..
olyan párás minden hetek óta, előző évben két junioron voltunk úton (dehiányzik), akkor és az előző években is tapasztaltam, hogy az augusztus párás...minden reggelre elázott a hálózsákom...idén valahogy ez jóval korábban már így volt...állandó a nejlonnal takarózás,akkor persze meg alatta párásodsz szóval...
esti pára húzódik a házunk előtti rétre
...riadtan nézem, hogy másoknak mennyire nem megy az esőben bármi...pedig olyan csodás...
...szokatlanul sok eső...családi tábor van...egyik nap bicajtúrán kapta el őket...mivel egykétéves kis csöppök is voltak...kocsival eléjük mentem...Adél! az esőtől nem kell félni!
...tegnap PeteÁgiékhoz ugrottam be két hete Gyöngyösfaluba költöztek egy csodaszép húszas években épült nagygazdakulák házába...jó volt találkozni ÁgivalLilivel, de engem leginkább a ház tartott zsongásban...őrület mennyire hat rám egy régi ház, aminek lelketörténete van...hogy épp hol bújtatták a gazdádt brr. vagy mennyi munka volt itt, ha ekkora a kamra és ennyi az istálló, bent makulátlan fehér falak, tisztaság minden szinten és szempontból...csodás látni a kezdetet...belém is nyilaltak az érzések amikoramilyen is voltam amikor ezt (mostani) a házat vettem...szeretnék majd még...újat mármint nekem egyébként régit, patinásat...kis finom apró részletekkel, sajnálom, hogy amik ebben a házban voltak finomságokaprórészletek, azt mi mind sterilizáltuk...nem az én kedvemért hozzáteszem...
...tegnap Sárával dolgoztunkbandáztunk..annyit nevet...és persze én is...voltunk Áginál, Juciéknál...kicsit Ligetben...no és autókereskedésbenkocsitveszünk... hát ez csodás volt...Sára szerint jó a régi..Ő már úgy megszokta...illetve mindegy milyen csak piros legyen...jah és roppant nem mindegy, hogy milyen az ajtónyitója :)
...útközben szalmabálák..még mindig keveri...próbálom megtanítani., hogy az egyik az étel, a másik az ágynemű....erre Ő...akkor az olyan mintha egy pirítóssal takaróznánk? és megennénk a paplant?...szeretem
2014. július 30., szerda
...most csendesség van...
...nem tudtam mi a hiányérzet...a gépem hetek óta hallgat...nem játszik le zenéket...
...hiányzik a zene, film...és még olvashatnékom is van...olyan dolgok, amik érzéseket váltanak ki belőlem...
bár érzékenyítő pillanatokból nem volt hiány mostanában...de erről legutóbb írtam...talán ma elöször tudtam a napokban őszintén közeledni emberekhez...
zene: elég eklektikus...
és írások...örök Feldmár
JUDIT: Az én kérdésem az, hogy amennyiben olyan ember bánt bennünket, aki idegen, nem ismerjük, és többet találkozni se fogunk vele valószínűleg, akkor hogyan lehet ezt feldolgozni? Mit lehet kezdeni a dühvel és szégyenérzettel, értetlenséggel, ami egy ilyen után benne marad az emberben? Köszönöm szépen előre is, ha válaszolsz!
ANDRÁS: Nehéz, néha lehetetlen, „feldolgozni” azt, hogy valaki engem bánt, vagy bántott. Jean Améry, született Hanns Chaim Mayer, Ausztriában, a második világháború alatt Franciaországban az ellenállási mozgalomban harcolt. A francia nácik letartóztatták és fogságba ejtették. Többször is megverték, megkínozták, de túlélte. A háború után írta meg On Suicide: A Discourse on Voluntary Death c. könyvét. Miután befejezte és postázta a kiadónak, öngyilkos lett. A könyvben logikusan és meggyőzően kifejti, hogy számára a halált választani nem elmebetegség, nem őrület, hanem racionális elhatározás és tapasztalatai eredménye. Amikor belenézett annak a nyilasnak az arcába, aki először gyomorba bokszolta, míg két másik nyilas őt lefogta, nem látott semmi jelet, ami megkülönböztette volna támadóját egy szelíd, jóindulatú embertől. Attól a pillanattól kezdve nem bízott meg senkiben, félt mindenkitől, hiszen egy ártatlan ábrázat mögül, adott pillanatban előléphet a gyilkos. A háború utáni első hónapokban, amikor éppen elsétált egy párizsi kávéház előtt, megismerte kínzóit, akik egy asztal körül ültek és ettek, ittak, mulattak. Akkor értette meg, hogy ebben a világban nem létezik igazságosság, ennek a három embernek nem kell elviselnie gonoszságuk büntetését, nem kell felelniük tetteikért. Így jutott Améry oda, hogy belássa: nem akar élni egy ilyen világban, nem akar részt venni ilyen játszmákban, kilép. Bizalom és igazságosság nélkül nem tud nyugodni, állandó félelemben nem érdemes élni.
Jean Améry
Nem egyszer tettem fel magamnak a kérdést, hogy ha ő leült volna velem beszélgetni, vajon tudtam volna mondani bármit, ami miatt meggondolta volna magát. Nem is arról van szó, hogy meg akarnám győzni őt, hogy ne ölje meg magát, hanem inkább arról, hogy én miért szeretnék mégis élni?
Lina Wertmüller Seven Beauties c. filmjében a hős mindenáron túl akarja élni a koncentrációs tábor retteneteit, mert elképzeli, hogy mindez el fog múlni és gyönyörű nők, finom ételek, élvezetekkel dús, boldog napok várnak rá. Ilyen vagyok én is. A legrosszabb közepette, a legdurvább élmények után, élénk képekben látom, elképzelem a kellemes, élvezetes, boldog jövőt. Améry elveszítette a képzelet, a fantázia fakultását. Ő optimista volt és a csalódások fájdalma tűrhetetlenné vált. Én pesszimista vagyok, fel vagyok készülve a legrosszabbra, így állandóan örülök és kellemes meglepetés számomra, ha simán, jól, könnyedén mennek a dolgok.
Talán még arról is szóltam volna Améry-nek, hogy a harcművészetek, meditáció, zene és pszichoterápia segítségével meg lehet tanulni, hogy mikor kell és lehet hatékonyan harcolni, menekülni, vagy segítséget kérni, honnan lehet tudni, hogy ki a barátom, ki az ellenségem, és hogy hogyan lehet élvezni azt a harcot, hogy kihozzam a rosszból a lehető legjobbat, vagy örüljek annak a gyémántnak, amit a szarban találok.
és még egy...
Pierre Franckh :A boldog szerelem aranyszabályai
"Egy kapcsolat folyvást újjászületik.
Napról napra, hétről hétre.
Ha akarod, egy életen át.
Akár ma is.
Az én történetem
Tizenegy éves voltam, amikor érthetetlen dolog történt: elváltak a szüleim. Családunk
kettészakadt, s mi édesanyámmal esseni nénikémhez költöztünk. Édesapámat ettől kezdve
csak hébe-hóba láttam, így éppen kamaszkoromra maradtam férfi példakép nélkül.
Nem tudtam, nem is akartam megérteni, miért ad fel egyszerre minden reményt, miért
nem akar tovább együtt élni két ember, akik valaha szerették egymást, örök hűséget fogadtak
és sokáig közös jövőben bíztak. Pedig van két gyermekük, akik másra sem vágynak, mint
hogy szüleik együtt maradjanak.
Az én szememben a szüleim összetartoztak. Ők azonban másként gondolták. Mi
történt, hogy az egykori szeretet így megváltozott, s mostanra képtelenek akár egyetlen nappal
tovább is együtt maradni?
Ez a kérdés nem hagyott többé nyugodni. Máig sem hagy. Miért olyan nehéz az
embernek megőriznie a szerelmet?
Bennem nem alakult ki a családiasság érzése, ezért nagyon korán elköltöztem
otthonról, és még az érettségim előtt megházasodtam. Végre családot akartam. Álmaim
családját. De valódi példakép nélkül, kiegyensúlyozott családi viszonyok és használható
minták híján nem voltam képes valódi, mély szeretetre. Ezt a szomorú tényt saját válásom is
alátámasztotta. Biztonságra és meghittségre vágyva végül idegen karokban kerestem
menedéket. A szex nyújtott ugyan némi vigaszt, de utána minden addiginál magányosabbnak
és elveszettebbnek éreztem magam. Nem akartam elfogadni az egyedüllétet, így hát egyre
gyakrabban és vadabbul kerestem a mélységet és
11
az odaadást, noha magam képtelen voltam rá - kivéve talán azokat a röpke pillanatokat,
amikor úgy hittem, szerelmes vagyok.
Gyűlöltem a reggelt, a vonatot, a repülőgépet, ami folyton új utakra vitt, közben a bús,
magányos hőst játszottam. Szeretőnek elsőrangú voltam, társnak csapnivaló. Azok a
képességek, amelyeket a nőktől eltanultam, nem vittek közelebb a valódi szeretethez. A szex,
vagyis a testi egyesülés furcsamód még inkább eltávolított célomtól, a boldogságtól. Az igazi,
őszinte szeretet elérhetetlen távolságba került tőlem.
Rengeteg kapcsolatom volt, de éppen emiatt vált szinte mindegyik forró és zűrzavaros,
futó kalanddá. Maradandónak csupán a mély szeretet iránti vágyam bizonyult.
Ez a vágy már fiatalkoromban arra sarkallt, hogy mindent elolvassak, aminek a
kapcsolatokhoz a legcsekélyebb köze is van: Freud, C. G. Jung, pszichológusok, terapeuták,
tanácsadók és magatartás-kutatók írásait. Pénzem nem lévén, néhanap még kisegítőként is
dolgoztam a Deutsches Museum rendezvényein, csak hogy az engem érdeklő kongresszusok
előadásait meghallgathassam.
Úgy terveztem, hogy az iskolát majd pszichológiai és orvostudományi tanulmányokkal
folytatom. Szemem előtt színészi sikereim ellenére is csak ez a céllebegett. A sors azonban
más útra terelt.
Érettségi után színészi sikereim annyira elkápráztattak, hogy nem hagyhattam veszni
ezt a tehetséget, nem cserélhettem fel a színpadot az egyetemmel. Titokban azonban mindig
arra vágytam, hogy egyszer a szívemet kövessem. Színészi pályafutásom mellett lassanként
rákaptam egy másik, párhuzamos életre, amelyet egyre gyakrabban és következetesebben
éltem.
Kis híján tizenöt esztendeig tanulmányoztam a reinkarnációs terápiát, és részt vettem
különféle terápiás képzéseken. Behatóan
12
foglalkoztam a Hellinger-féle családfelállítással, megismertem számtalan alternatív
gyógymódot, érdeklődtem az egyensúlyi állapot visszaállításának technikái, a Rolfingmasszázs,
valamint a transzcendentális meditáció és a jóga iránt. Mély és tartós hatással
voltak rám Buddha, Alice Bailey, a Dalai Láma, Sri Nisargadatta, Ron Smothermon, Ken
Keyes művei és keleti mesterek tanításai. A könyvek mindig a legjobbkor kerültek a kezembe,
és rányitották szemem az igazi értékekre. Egy indiai utazás hatására végül vegetáriánus
lettem, és végre megértettem a mindennapos meditáció értelmét.
A valódi fordulatot azonban egy válságos helyzet hozta meg.
Szakmai sikereim közepette ráébredtem, hogy hiába minden szexuális kapcsolat, hatalom és
hírnév, pénz és elismerés - az igazi boldogságtól mindez végtelenül messze van.
Az egyetlen reménysugarat ebben a helyzetben azt jelentette, hogy végre világosan
felismertem ezt a tényt, és többé nem engedtem a siker csábításának. Megértettem, hogy nincs
értelme küzdeni és ellenszegülni. Megadtam magam. Megadtam magam a sorsomnak, és azért
könyörögtem, hogy végre megismerhessem a benne rejlő igazságot, amit az élet számomra
tartogat. A lelkem mélyén biztosan tudtam, hogy az élet a dicsőségen és az önelégültségen
kívül egyebet is nyújt még nekem. Meggyőződésem volt, hogy vár még rám ennél nagyobb
feladat - az életemnek mélyebb értelmet kell nyernie. Világrajövetelemnek nem lehetett
csupán annyi célja, hogy egy ideig elszórakozzam, azután meghaljak. Bármi legyen is ez a
mélyebb értelem, kész voltam átélni. Kész voltam vállalni az igazi feladatomat.
Aztán megtörtént a csoda. Egy teljes odaadással elmondott imádság után hirtelen egy
másik világ tárult fel előttem."
újra terveim vannak...bár napok óta csak szentlebegésben vagyok...
...kevés a figyelmem otthon...Sára sírt...olyan nehéz ez nekem...szomorú...gondjai vannak...mindig olyan nehezen mondja ki, hogy mi bántja...annyit kell kérlelni...szeretem....annyira tiszta és ártatlan, azét sírt, mert Kecskemétre kell mennie a szüleimhez, és nem mehet másodszor is a táborba hozzám...csodás...
