vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2014. szeptember 2., kedd

becsöngettek...beköszöntött az esős évszak...átálltuk őszi nyitvatartásra...én a feltöltődésre...
..én szokásos téliálomelőtti rendrakás magamkörül című fejezetet írom...hülyeség, hogy bántják a nőket, mert sokat takarítanak...pótcselekvés meg efféle szarságokkal...Uraim..egyik legjobb meditáció...amíg szép rend lesz a kisteritóriumunk környékén, addig a fejemben is lesz némi rend...
sok alkalmas téma van amit futtathatok...pl...várakozás, magány, átengedés...

az iskola...hát...valahogy én kimerülök a logisztikában és a gondoskodás részében...valamiért nagyon nehezemre esik a csajokkal  tanulni...azt mondogatom nem kell...pedig Sárával jó lenne...bár mai tapasztalat, hogy egy puszta beszélgetésből többet tanul...
...sírt az évnyitó után...új osztályba kerül..elveszítette a barátait...magányos...iszonyú mennyire tükröz engem...hiába mondtam neki, hogy ő maga mondta a táborban, hogy nem baj, ha nem ismer senki, legalább lesznek új barátai...(ésaztmárnemsimertemmondanihogymindigegyedülvagy)

...nagy felfedezés, hogy a szezon leterheltsége és felelőssége sem hoz bennem annyi feszültséget, mint a szülői  felelősségvagynemtudoménmi...egész nyáron nyoma sem volt az éjszakai szorongásaimnak...most viszont az elmúlt 2 nap már fogszorítva aludtam....brrr...

rég fordultam ennyire energikusan az  őszbe a munkámban és az életemben is terveim vannak :)
a munkát most talán félre....
...kis otthonomat előző évben belsőleg már kifestettem...igaz kb. majd belehaltam...ugyan élveztem...most kisanyukám, aki tegnap válságstábként megérkezett...mert állítólag meg kell engem menteni..nagymamámról  mesélve bevillant, hogy minden évbe kimeszelte a házat kívül belül...évek óta áll a házunk alapvakolattal...és várja, hogy majdleszvalami...
...festeni  fogok...vagyis meszelni...a házat kívülről...kell állvány, festék,  és tökélyre kell  fejlesztenem a glettelést.......kicsit nehezebb késő ősszel  kívülmintbelül...de...

voltam Zoééknál...néha elbizonytalanodom, hogy már megtaláltam-e a saját utam...
érdekes változások vannak a gondolataimban...talán egy éve még azt mondogattam  fenenagykevéjkunsággal...hogy nem térek ki a nehézségek elől....most azt gondolom, hogy csak csak lássamérezzem tisztán, ami nekem szól...és érezzem értsem a jeleket...találkozásokat...lehetőségeket...olyan ez kicsit mintha vakon tapogatóznál az erőben éjjel...kiutat keresve...vagy mint JancsiésJuliska amint a földön  az elszórt kenyérdarabokat keresik, amik alig megkülönböztethetőek  a kavicsoktól...



ha arra gondolok, hogy őszhajúmosolygósöregasszony leszek mindig ugyanaz a  kép ugrik be...mezitlább a réten egy fehérhálóingszerűruhában gyógynövényket szedek......csillog a szemem...hm...elkezdtem egy gyógynövényes tanfolyamra járni..hát nem tudom...unatkoztampedigérdekel...nem érzem otthon magam...talán csak ki kellene feküdnöm a rétre és...azért adnék még egy esélyt...




annyimindentörténik...utóbbiidőbengondolomtisztábbanvágyom...mert gondolok valamire és valóra válik...roppant óvatosan merek már gondolni...
gondoltam, hogy kellene egy kiskutya...Sára nyár elején veszített el  Zsömit...végre többet vagyunk itthon...és lám megérkezett ez a kismégnevesincsgombóc...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése