vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2014. szeptember 26., péntek

lassan rendeződnek a heteink...beindul egyfajta téli vérkeringés...x hét után kikerült a faliújságra a csajok nem kevéssé bonyolult délutáni hetirendje'...hm
úgy alakult, hogy heti egy estétreggelt Eszterrel kettesben töltünk...

ma reggel Eszter a kocsiban: ..ilyenkor nagy hallgatások szoktak lenni...még mindenki ébredezik...és még úgyiscsend, hogykicsiújkocsibanvanzeneeszköz...hallgatjuk is a HobómegaDoors'kazettákat...hihi
...nagy sóhaj után megtöri a csendet..."nem akarok elmenni otthonról, mármint tanulni...olyan kerek most...
huh...csoda egyszerűen megfogalmazta amit én is érzek..és ez nekem nagy boldogság, hogy érzi ezt a melegséget, burkot ami körülveszi Őket...
...a napokban pont ezen gondolkodtam, hogy talán túl zárt is ez a burok több okból, mert keveset vagyunk ottohon és ha van idő  nagyboldogságotthonlennisemmittenniközösen nem  megyünknynitunk kifelé, vagy, hogy elmaradtak a spontán vendégek, látogatások...és, hogy ez hiányzik...valahogy ezt szeretném vissza...embereket


jajj...sokat tanulok mások hibáiból...nem akarok én megfelelni senkinek...


61 éves Erzsi néni úgy élte le az életét ,hogy jujj mit gondolnak...zokogott már a réten, annyira kimerült, de nem engedte, hogy a buszt odahozassam, mer' akkor jajj mit gondolnak...mondtam neki, hogy ha van  eszük így is úgy is megtapsolják (én  meg úgy nézek ki  mint egy jóllakott napközis aki szökdel  a réten)



néhány napja ez  a zene szól bennem...




elkezdődött valami...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése