vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2014. szeptember 18., csütörtök

úton...

vannak találkozások, pillanatok, emberek akik különös módon melegséget hoznak a lelkünkben...nem kell ezen gondolkodni mivégre...csodás ajándék, hálával tartozom érte...

...végre néhány nekemvalómunka...élvezem is...

ezerrel földelek...gumicsizmássárdagasztós,tenyérkérgesítőnemesenegyszerűkertivalóság...bár sem hangya sem tücsök nem vagyok...ilyenkor mielőtt jön a tél mégis mindig úgy érzem, hogy tennem kell...talán nem gondolkodom közben annyit mint előző években...inkább olyan gondolataim vannak amik által elfogadom ami van...

ésazegyszerűnapi:....újautónkvandejó...sárazeneikarierbekezd..mindenvizekáradásnakindultakvala.....napigondoklovakvízbenállnaktrágyábanfürdenek..én tehetetlenül nézem...

napok teltek el a héten ezzel a tehetlenségérzéssel..szar.

..érdekes felfedezés...már rég gondoltam, hogy talán kész vagyok... próbát tenni, hogy tudok -e együtt élniléteznilélegezni valakifontossal a csajokon kívül...én igazán életem emberéreszeretetemközéppontjábanélőférfiáragondoltam...de élet fintora...mitöbb kedves ajándéka, hogy egyből nem éles helyzetbe tesz bele...Eszter "kispasija"-talán nem haragszik meg ezért a jelzőért...jelenléte nőtt meg az utóbbi időben...elsőszusszanatra azt gondoltam, hogy mit képzel ez a kölyök...hogy jövök itt haza fáradtan már nem... csak majdnemnemhősamazonnőként...és akkor ő ott van...mitöbb épp  pihen az Én :) kanapémon, minden megtesz ha kérem, de azért még vendég...nem ígértem, hogy gondoskodom róla (állítólag a férfiakra főzni kell :) ), hogy figyelek rá...de...a jelenlét is fura, hogy van egy hímnemű a lehető legjobb értelemben az otthonomban...azt hittem, hogy nem engedhetem el magam...hogy majd meg kell felelnem, nem lehetek kócos, vagy nyűgös, vagy bármi...mert ott van...noh nem...gondoltam.....élek, ahogy szoktam...úgy látom a csajoknak is jót tesz...még néhány kispasi..és olyanok leszünk mint egy nagy'olasz  család...bár jóezanyüzsidekellazelvonulásis.
szóval mókás...próbálkozom...néha még élvezem is...úgytűnik meg tudom osztani az otthonom...bár tudom, hogy e lak szinte mindenkinek kedves...de majd szeretnék újatközöset.


ahogy kilépek reggel ez tárul elém...imádom...ilyenkor átölelném az egész világot







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése