vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2017. január 27., péntek

Sors - Felek

..utóbbi időben sokat forog a fejemben, hogy vajon mi  irányítja az életünket... (figyelek)

...már egy ideje egy kisérletben vagyok magammal, azt tesztelem az életben, hogy nem irányítom (elvileg nem akarok semmit, és akkor mi történik velem, milyen lehetőségek jönnek, milyen emberekkel találkozom, merre megy az életem...) ...sajnos ezt nem lehet ennyire sterilen csinálni...mert az ember úgy van kitalálva, hogy mindig akar valamit...még akkor is, ha azt gondolod, hogy nem....elrejtve a legmélyén kiderül, hogy van benned valami szándékakaratvárakozás, még akkor is, ha azt mondod, arra törekszel, hogy nincs.
Persze van különbség az én mindenáron átverekszem valamin magam, megszerzemvagymegtartom, vagy csak vágyom rá között... (ez olyan, mint amikor akadozik a lemezjátszó tűje, ránézésre darabossá válik egy ember élete).

Talán a legjobb, ha az intuícióidat követed egy-egy döntési helyzetben...mert az van leginkább összeköttetésben a te történeteddel (mert nem más lehet az életünk célja, értelme, mint megtalálni a saját utunkat, a medrünket, amiben könnyű az áramlás, mert minden más esetben állandóan vissza kell térni, mert lepattanunk a falrólmederről)...de ha nem csinálsz semmit az is döntés...átengedem az életem folyását egy magasabb erőnek, mert ki vagyok én, hogy döntsek magam, vagy mások élete felett.

Tiszteletben tartom a saját és mások életét...ez  a legtöbb, amit tehetek.

...elvileg ha hagyod magad sodródni, mint egy darab uszadékfa egy folyón, akkor is vannak pillanatok, amikor dönteni kell, (megakadsz, mint az uszadékfa egy nagyobb sziklán)vagy elfogadni más döntését, ha interakcióban vagy...igazából nem tehetsz mást az életben, minthogy hálát adsz mindenért amivel találkozol, öszehoz a sors vele hosszabb rövidebb időre, helyzetekkel történetekkel, emberekkel.

...minden önzés...még a szerelem is az.

...az elmúlt fél évben kaptam néhány csodás ajándékot az élettől amiért hálás vagyok...
...olyan ez, mint amikor mielőtt megszületsz megnézheted az életed filmjét, de mire kibuggyansz anyud méhéből elfelejted...és csak éled az életed. Vannak életesemények, pillanatok, amiket amikor épp megélsz, eszedbe jut, hogy ezt már érezted, láttad...és nem tudod, hogy mi ez az érzés, de ismered...ok...nyugi...jó helyen vagy...és vannak pillanatok, amikor xar a valós filmben a vágás...ugrik a lemezjátszó tűje és már nincs szinkronban a filmed és a valóság...és csak  annyit érzel, hogy ez most nem sikerült....de...


köszönöm a tanulási lehetőségeket, mélyültek az érzéseim, tudom, hogy képes vagyok feltétel nélkül szeretnielfogadni, még ha kicsit karcos is, mert fáj...

...és hálás vagyok azért, hogy Felek velünk élt egy ideig... érdekes a Nagyrendező... Felek kurdul SORS-ot jelent...

...olyan volt ez mint a kishercegben a rókával...olyan volt Felekkel az életünk....megtanított érteni és elfogadni, látni mások félelmét, megérteni, hogy mit miért tesz, megváltoztatta dolgokhoz a hozzáállásom, megismertem, milyen az, ha van egy hűséges társad, aki semmit nem kérdőjelezhet meg, és hát...ezt a környéket én már rég leírtam, hogy nem szeretek itt élni (ez persze nem igaz), de 19 éve élek itt és 2 kilóméteren belül, szóval egy köpésre lévő helyeken nemvoltam....felfedeztem a környék legélhetőbb rétjeit és patakjait...élveztem, hogy csak kilépek az ajtón és a természetben vagyok...és tényleg...

szóval...ne állj ellen a saját életednek, nemenj el emberek és lehetőségek melett...minden oda van téve az életünkben...csak meg kell élni...adj hálát ez a legtöbb mit tenni lehet.

...visszatekintve minden apró részlet, minden találkozás, minden nehézség értelmet nyer...ha egyszer viszanézed a saját életed filmjét...csak élj...és türelem... a végén összeáll a filmed.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése