mazsolavagymanocska: ha vihar jő...megfékezni a szelet?

január hetedike van...most jöttem be a lovaktól, már két napja erős szél van és elég hideg...amit különösen nehezen viselek, mert kihúztak ismét egy fogamat...a lovak alig tudnakakarnak mozogni, a kiskarám felázott és úgy fagyott meg...szóval, ha egy ló kímélni akarja a lábát, nem megy rá...és hát.. nem is mennek...építettem egy ideiglenes karámot (már egész jó vagyok ebben) de az elmúlt két nap nem bírtam oda kivinni a lovakat, ma is megpróbáltam...még csak kimennek nagyduzzogva, és kérdőn néznek rám, hogy mit akarsz velünk itt ebben a szélben, és őrült módon futkároznak, miközben én, az amúgy is átfagyott kezemben tartom a villanypásztor szalagokat a széllel szemben, mint valami tengerész aki a kezével tartja a vitorla zsinórját, amibe belekap a szél.. próbálom megfékezni a szelet (vannak dolgok amik értelmetlenek, és kár ellene menni annak ami a természet szerint van)

a szél és a hideg kihozza a könnyem...tartom a szalagokat, miközben látom a teljes értelmetlenségét...nincsen sem erőm sem képességem szembeszálni a természet erejével...de valahogy belefagyok a helyzetbe...csak nézem, hogy a csikó hogyan gabalyodik bele a szalagba...ez billent ki...ez nagyon veszélyes...és én csak nézem...ennél jobban még egy indián sem csinálhatna béklyót a lábára...szerencsére minden elsimul...

...igazából téli álom van...mint mindig ilyenkor...viszanézve, hogy mit irogatok ide, és hogy mi is történt velem az elmúlt években...felfedezhető valami ciklikusan ismétlődő történet...csak a szereplők mások...idén ezen szeretnék változtatni.

és ha már éveleje...akkor összegzés...nem nagyon gondolkodtam...

de most ide irogatok nekem fontos dolgokat, amik az előző évben voltak:

első teljes év amikor nem volt munkahelyem (vállalkozósdikényszer...ezen még gondolkodom hogyan legyen tovább)

nagyon jó itthon és a csajokkal csodás családérzés (Eszter egyetemi léte épp ezért, mindenkinek fura)

Csengével minden lehető pillanatot kihasználtam és lovakkal voltam - tanultam

csodás embereket ismertem meg

sokat "csavarogtam" voltam a természetben

vezettem kalandtúrákat, ami az én világom...jó érzés, hogy hasznosak...legalábbis ez volt a visszajelzés, mert igazán már csak olyan dolgoknak látom értelmét ami hasznos (persze mindenkinek más jut erről eszébe, pl. minden hazautazásomkor próbálok a szüleimmel igazán önmagam lenni, és őszintén beszélgetni...a karácsonyi beszélgetésben kiderült, hogy apám és én erről egész máshogyan gondolkodunk) én úgy érzem, hogy már nem szeretnék csak olyan dolgokat csinálni, ami jó nekem, amiben jól érzem magam (netán olykor boldog vagyok), olyan emberekkel lenni, akik őszinték..sokat beszélgetni, megérteni, segíteni egymást...alkotni, új dolgokat létrehozni, egészségesen élni testben és és lélekben, zenélni és táncolni (ez új felfedezés magamról és a világról) szabadban szabadon élni...a saját utamon járni...azt csinálni, ami a dolgom (életem feladata, amire születtem)

már eddig is értettem, hogy a szeretet az ami éltet és előrevisz, amit most tanultam az a feltétel nélküli szeretet (nem mondom, hogy nem fájdalmas...és tiltakozik is ellene néha mindenem) de szeretni valakit azért aki, és ami...pont úgy amilyen, és ha bánt is, vagy fáj valami általa, érteni, hogy mindenkit (őt is) a legjobb szándék vezet, akkor és ott azt és úgy tudja csinálni (persze ez valahogyan hat rám, de azzal nekem van dolgom)...ez az elfogadás (ebben segíteni tud, a mindig csak az tud lenni, ami van...és...hogy a dolgok okkal történnek, és ez csak egy kiragadott pillanat, ami lehet, hogy nem jó nekem, de az életem egészében, egy segítség, egy tanulás...hogy azzá válhassak aki igazán vagyok...mint ahogy az eddigi életem, és annak minden nehézsége is hozzájárul ahhoz, hogy most az legyek aki vagyok...így gondolkodjak, érezzek, létezzek. Bármi, amit szeretnék az életben, vagy az élettől, azt kezdjem el csinálni, ADNI...ez az invitálás, behívás az életembe a gondolataimba a cselekvéseimbe. Nem várhatok el senkitől semmit, mert ez már elvárás...és hol van az a feltétel nélküli szeretettől...az elvárások börtönbe zárnak, feltételeket szabnak, kereteznek...nem lehetek önmagam...belehajt valami ördögi megfelelés spirálba. (persze erre lehet, hogy megkérdezed, hogy a szeretet és a szerelem is érdek dolog?...igen sokan így játszák...mert azonnal várják az emberek, hogy őt is szeressék viszont -sokan csak ezért szeretnek)... szóval szeretni valakit és nem kérni, várni tőle cserébe semmit...meg egyébként is annyiféleképpen lehet szeretni...olykor nem is ismerem fel... (ebben még fejlődnöm kell)...szóval ez új, amit próbálgatok

kicsit tanultam is bár ezek nem nekem valók annyira...aranykalászos gazda vagyok, és ha minden igaz life coach leszek, ha levizsgázom januárban)

tanulom, milyen ha van egy kutyád (bocsi Bodza és Mazsi, de Ti az Eszter kutyái vagytok) egy ideje velünk él Felek...ha elmegy...szeretnék egy kutyát...

sokat voltam Pannonhalmán...ott igazán otthon vagyok...

ilyesmi...