vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2016. november 14., hétfő

ha a saját utadat járod, az együtt jár valami magányérzéssel...

...érdekes, hogy jó ideje nem igazán írok...és a cím azt sejteti, hogy ez egy melankólikus bejegyzés lesz...pedig nem...

Talán most elösször írom, le, hogy kapcsolatban élek, mitöbb tárásam van. És ez olyan jó érzés.

..jöhetne ide rózsaszín lányregény a megismerkedésünkről...arról, hogy hogyan engedsz valakit közel magadhoz, hogyan nyílsz ki, ha valaki őszintén érdek nélkül közeledik. Mennyire fontosak a tiszta érintések, és, hogy hálás vagyok, hogy Ő ilyen mélyen érző, sokat tapasztalt Ember. A türelmetlenség és az aggodalam értelmetlenségét Ő már tudja és érzi...
Ebből következik, hogy nyugodt, és türelmes, hagy időt, nem akar mindenáron mindent az életben, tudja, hogy mi jó neki, és nem nagyon alkuszik meg mindebben...

...ez nekem is segítség, mert én néha elveszítem, hogy merre is tartok, hogy miben vagyok boldog, mondjuk az utóbbi időben ez leginkább az ölelésben és a diószedésben, vagy csavargásban merült ki...
Amikor tanácstalan vagy, hogy merre menj...vagy már hónapok óta egyhelyben toporgásnak, vagy céltalannak érzed az életed akkor többnyire kifelé vagy, sok ember, állandó mozgásban vagy...zizi az életed...másokra figyelsz.
...ha a saját utadat járod, akkor az együtt jár valami magányérzéssel, nem is lehet ez másként, mert ez a Te utad, csak a tiéd...szóval joggal vagy egyedül, persze a tudat, hogy van olyan ember akié nagyon sokszor találkozik a Tiéddel, boldogság.






1 megjegyzés: