vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2015. december 5., szombat

felismerés- amikor gátolod saját magad

..valami nagy áldás, hogy a tél nem fogcsikorgatva jött el...

...ilyenkor a befeléfordulás...adventi várakozás...rendezés valamiért elszigetelt az előző években, úgy éreztem magam, a túlhajszolt munkaév után mint... és ne haragudjatok a jelzőért...valami elhasznált kurva, aki már mozdulni sem tud valami olcsó kis hotelecske félhomályában és félálomban ereje sincsen a tevéshez, még a levéshez is alig...aki el akar menekülni a világ elől...

- ezidáig semmiben nem voltam jelen teljesen, mindig rohantam, és a figyelmem ezer felé volt, most annyira más...és ez jó...értékelem...van időm másokra....és ami új magamra is...bár ez nem idő, hanem megengedés kérdése.

és hoppá...megvan  a felfedezés, hogy magamra is kell, és hogy eddig mekkora önelnyomásban éltem... és pl. ez a gátja a szerelemnek is az életemben...egyre több mindenben élem a saját életem, de ez még mind kevés...a gondolat, hogy én is fontos lehetek'vagyok csak most kezd kibomlani...és itt jön a megértésem...hogy a kapcsolataim eddig miért így működtek...

- ez a mérhetetlen befeléfordulás most nincs bennem...csendesség az van...és néha a félelem is eluralkodik rajtam...mi lesz, ha az évek óta nemjó kazán ....de szerencsére csak a bojler adta be a kulcsot...merthát valami elromlik" hibát azért bevonzottam...merthogy a x'art magunknak csináljuk....
erre mindig rájövök...hogy csak óvatosan gondoljon az ember lánya....mert bekövetkezik...(valami félelmetes a parám az elromlástól")

...számomra fontos férfivel is így találkoztam a káptalantóti piacon....csak viccesen mondtam Jucinak, hogy milyen mókás lenne, ha ott véletlenül találkoznánk...éshát...valahogy erre most nem vagyok felkészülve...időre van szükségem...



...most látom csak az élet mennyire ismétli önmagát, vagyis, még ha nem is akarunk, de a működéseink, még ha tudjuk is, hogy változtatni szeretnénk, nagyon nehezen változnak...a felismerés, hogy megint ugyanúgy működöm...nagyon szar érzés...


dolgoztam kicsit....szeretem...ésmegynekem.

...és végre ebben megtaláltam a társam...aki érti miről beszélek, aki félszavakkal is, akivel inspiráljuk és kiegészítjük egymást. Köszönöm.



...a napokban kicsit áttekintettem az életem...közeledek ahhoz a ponthoz, amikor el tudom fogadni a sorsomutamelrendelésem...nem akarnokoskodokerőszakolok munkátszerelmetcélokat, hanem megengedem magamnak azt, hogy az történjen velem, aminek történnie kell...azt hiszem ez a hit...


....új dolgok kerültek felszínre...biztosan tudom, hogy megtaláltuk egymást az ikerlángommal, eddig azt sem tudtam, hogy mi ez és, hogy van ilyen...és már a megtalálásvagylétezés ténye is boldogsággal tölt el...

ne ijedjetek meg, nem megbolondulok épp, bár egy pillanatra én is elgondolkodtam rajta...és sosem gondoltam, hogy érdekelni fognak az anyagi (és nem anyagias) dolgokon túli dolgok, de be kell látnom, hogy ez nem döntés kérdése...

...jah..és ezerrel próbálok túladni a mérhetetlen felhalmozásainkon, eladom a cuccainkat...lassan készülve az elköltözésre...

ma kicsit zanza vagyok....ölelés


1 megjegyzés: