...nézőpontok- valóság

egykét napja tavaszt érzek, én és a környezetemben az emberek is éledeznek...

állítólag az idei év a változások éve...én is érzem...minden változik.. minden mozgásban...pl...úgy volt, hogy Csenge hosszabb időt velünk tölt...ide költözik...azt hittem, hogy egész tavasszal együtt bandázunk, de élet mindig újat hoz, mindig az történik, ami  a legjobb, mert csak az történhet...szóval sokkal előbb visszamegy Amerikába, így 2 pillanat alatt megértettem, hogy nem ...a majd lovazunk van...hanem most....szóval intenzív lovas kurzus 2. van....egészen más mint tavaly...nincs bennem feszültség...sokkal könnyedebb vagyok...és ez olyan jó...

nem tudom elmondani, de minden napra van valami klassz dolog...valami apró szépség...tanulság...apró jelüzenet, mi nekem szól...kezdek felébredni, magamhoz térni...szeretni önmagam, és szeretni élni...és ez mindenre hatással van.

a ma reggel kicsit szomorúbb...amúgy is megérintős történet...és még mindig felhúz benne valami....

évek óta nézeget magam és mások életét...próbálom valamiféle távolságból, és néha már sikerül egy egy dolgot több szemszögből is...és ez boldogság, mert mindig megértéshez, ami pedig megnyugváshoz vezet...

a mai valahogy más...

...csütörtök reggel, lassan ébredés... még reggeli fagy...álmosak vagyunk, keveset beszélünk, félig alszunk...sulibamenés...autóban kevés beszéd...inkább csak mélázás...sulielőtt apához cuccok fel...kisutcákban kicsit csúszkálva...
...ami ebből felébreszt, az egy elém lendületesen kitolató terepjáró...még akartam is anyázni, magamban elképzeltem (én is cimkézek) mindenféle környezetére nem tekintettel levő bunkó terepjárósnak, ebből felriadva, de valahogy a reggeli utat csúszósnak tartva tisztes távolból követtem a terepjárót telezöldes kereszteződésen át...majd tisztán láttamvégignéztem, amint egy suzuki jobbról a terepjáró felé közeledik, ami gyakorlatilag lelökte a kis autót az útról... nem ismerem a terepjárós nézőpontját...de érzékelve a tolatásos agresszióját...lekönyökölős létezését távolról borítékolható volt, a történés...és én csak néztem....a kis kocsi lepattant róla, törtezaz folytkivalami...és a kis kocsi az út szélén a fák alatt megállt... néztem mi történik, megálljak, segítsek, beleszóljak? eleve volt bennem valami  negatív attitűd a terepjáróssal kapcsolatban, de láttam  segít az idős embernek...és továbbmentem...
csak  nemrég olvastam  a történet egy másik verzióját a neten...

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/baleset_szombathely_szurcsapo_zarovonal

az  idős vétkes sofőr végleg leteszi  a kocsiját, nem vezet többet.... :(

hát...nem vagyok én senki, de érdekes, hogy Ő ezt a következtetést vonja le...holott szerintem egész más történt...

talán ami fontos ebből, hogy maradjunk éberek...és esetleg nézzük meg a dolgokat másik oldalról is...mert ha csak a saját szemüvegünkön keresztül nézzük, vagy elhisszük egy nállunk nagyobberélyesebblendületesebb embernek

" akkor még azt is elhihetjük, aminek semmi  köze a valósághoz...

Sors - Felek

..utóbbi időben sokat forog a fejemben, hogy vajon mi  irányítja az életünket... (figyelek)

...már egy ideje egy kisérletben vagyok magammal, azt tesztelem az életben, hogy nem irányítom (elvileg nem akarok semmit, és akkor mi történik velem, milyen lehetőségek jönnek, milyen emberekkel találkozom, merre megy az életem...) ...sajnos ezt nem lehet ennyire sterilen csinálni...mert az ember úgy van kitalálva, hogy mindig akar valamit...még akkor is, ha azt gondolod, hogy nem....elrejtve a legmélyén kiderül, hogy van benned valami szándékakaratvárakozás, még akkor is, ha azt mondod, arra törekszel, hogy nincs.
Persze van különbség az én mindenáron átverekszem valamin magam, megszerzemvagymegtartom, vagy csak vágyom rá között... (ez olyan, mint amikor akadozik a lemezjátszó tűje, ránézésre darabossá válik egy ember élete).

Talán a legjobb, ha az intuícióidat követed egy-egy döntési helyzetben...mert az van leginkább összeköttetésben a te történeteddel (mert nem más lehet az életünk célja, értelme, mint megtalálni a saját utunkat, a medrünket, amiben könnyű az áramlás, mert minden más esetben állandóan vissza kell térni, mert lepattanunk a falrólmederről)...de ha nem csinálsz semmit az is döntés...átengedem az életem folyását egy magasabb erőnek, mert ki vagyok én, hogy döntsek magam, vagy mások élete felett.

Tiszteletben tartom a saját és mások életét...ez  a legtöbb, amit tehetek.

...elvileg ha hagyod magad sodródni, mint egy darab uszadékfa egy folyón, akkor is vannak pillanatok, amikor dönteni kell, (megakadsz, mint az uszadékfa egy nagyobb sziklán)vagy elfogadni más döntését, ha interakcióban vagy...igazából nem tehetsz mást az életben, minthogy hálát adsz mindenért amivel találkozol, öszehoz a sors vele hosszabb rövidebb időre, helyzetekkel történetekkel, emberekkel.

...minden önzés...még a szerelem is az.

...az elmúlt fél évben kaptam néhány csodás ajándékot az élettől amiért hálás vagyok...
...olyan ez, mint amikor mielőtt megszületsz megnézheted az életed filmjét, de mire kibuggyansz anyud méhéből elfelejted...és csak éled az életed. Vannak életesemények, pillanatok, amiket amikor épp megélsz, eszedbe jut, hogy ezt már érezted, láttad...és nem tudod, hogy mi ez az érzés, de ismered...ok...nyugi...jó helyen vagy...és vannak pillanatok, amikor xar a valós filmben a vágás...ugrik a lemezjátszó tűje és már nincs szinkronban a filmed és a valóság...és csak  annyit érzel, hogy ez most nem sikerült....de...


köszönöm a tanulási lehetőségeket, mélyültek az érzéseim, tudom, hogy képes vagyok feltétel nélkül szeretnielfogadni, még ha kicsit karcos is, mert fáj...

...és hálás vagyok azért, hogy Felek velünk élt egy ideig... érdekes a Nagyrendező... Felek kurdul SORS-ot jelent...

...olyan volt ez mint a kishercegben a rókával...olyan volt Felekkel az életünk....megtanított érteni és elfogadni, látni mások félelmét, megérteni, hogy mit miért tesz, megváltoztatta dolgokhoz a hozzáállásom, megismertem, milyen az, ha van egy hűséges társad, aki semmit nem kérdőjelezhet meg, és hát...ezt a környéket én már rég leírtam, hogy nem szeretek itt élni (ez persze nem igaz), de 19 éve élek itt és 2 kilóméteren belül, szóval egy köpésre lévő helyeken nemvoltam....felfedeztem a környék legélhetőbb rétjeit és patakjait...élveztem, hogy csak kilépek az ajtón és a természetben vagyok...és tényleg...

szóval...ne állj ellen a saját életednek, nemenj el emberek és lehetőségek melett...minden oda van téve az életünkben...csak meg kell élni...adj hálát ez a legtöbb mit tenni lehet.

...visszatekintve minden apró részlet, minden találkozás, minden nehézség értelmet nyer...ha egyszer viszanézed a saját életed filmjét...csak élj...és türelem... a végén összeáll a filmed.

ha vihar jő...megfékezni a szelet?

január hetedike van...most jöttem be a lovaktól, már két napja erős szél van és elég hideg...amit különösen nehezen viselek, mert kihúztak ismét egy fogamat...a lovak alig tudnakakarnak mozogni, a kiskarám felázott és úgy fagyott meg...szóval, ha egy ló kímélni akarja a lábát, nem megy rá...és hát.. nem is mennek...építettem egy ideiglenes karámot (már egész jó vagyok ebben) de az elmúlt két nap nem bírtam oda kivinni a lovakat, ma is megpróbáltam...még csak kimennek nagyduzzogva, és kérdőn néznek rám, hogy mit akarsz velünk itt ebben a szélben, és őrült módon futkároznak, miközben én, az amúgy is átfagyott kezemben tartom a villanypásztor szalagokat a széllel szemben, mint valami tengerész aki a kezével tartja a vitorla zsinórját, amibe belekap  a szél.. próbálom megfékezni a szelet (vannak dolgok amik értelmetlenek, és kár ellene menni annak ami a természet szerint van)

a szél és a hideg kihozza a könnyem...tartom a szalagokat, miközben látom a teljes értelmetlenségét...nincsen sem erőm sem képességem szembeszálni  a természet erejével...de valahogy belefagyok a helyzetbe...csak nézem, hogy a csikó hogyan gabalyodik bele a szalagba...ez billent ki...ez nagyon veszélyes...és én csak  nézem...ennél jobban még egy indián sem csinálhatna béklyót a lábára...szerencsére minden elsimul...

...igazából téli álom van...mint mindig ilyenkor...viszanézve, hogy mit irogatok ide, és hogy mi  is történt velem az elmúlt években...felfedezhető valami ciklikusan ismétlődő történet...csak a szereplők mások...idén ezen szeretnék változtatni.

és ha már éveleje...akkor  összegzés...nem nagyon gondolkodtam...

de most ide irogatok nekem fontos dolgokat, amik az előző évben voltak:

• első teljes év amikor nem volt munkahelyem (vállalkozósdikényszer...ezen még gondolkodom hogyan legyen tovább)
• nagyon jó itthon és a csajokkal csodás családérzés (Eszter egyetemi léte épp ezért, mindenkinek fura)
• Csengével minden lehető pillanatot kihasználtam és lovakkal voltam - tanultam
• csodás embereket ismertem meg
• sokat "csavarogtam" voltam a természetben
• vezettem kalandtúrákat, ami az én világom...jó érzés, hogy hasznosak...legalábbis ez volt a visszajelzés, mert igazán már csak olyan dolgoknak látom értelmét ami hasznos (persze mindenkinek más jut erről eszébe, pl. minden hazautazásomkor próbálok a szüleimmel igazán önmagam lenni, és őszintén beszélgetni...a karácsonyi beszélgetésben kiderült, hogy apám és én erről egész máshogyan gondolkodunk) én úgy érzem, hogy már nem szeretnék csak olyan dolgokat csinálni, ami jó nekem, amiben jól érzem magam (netán olykor boldog vagyok), olyan emberekkel lenni, akik őszinték..sokat beszélgetni, megérteni, segíteni egymást...alkotni, új dolgokat létrehozni, egészségesen élni testben és és  lélekben, zenélni és táncolni (ez új felfedezés magamról és a világról) szabadban szabadon élni...a saját utamon járni...azt csinálni, ami  a dolgom (életem feladata, amire születtem)
• már eddig is értettem, hogy a szeretet az ami éltet és előrevisz, amit most tanultam az a feltétel nélküli szeretet (nem mondom, hogy nem fájdalmas...és tiltakozik is ellene néha mindenem) de szeretni valakit azért aki, és ami...pont úgy amilyen, és ha bánt is, vagy fáj valami általa, érteni, hogy mindenkit (őt is) a legjobb szándék vezet, akkor és ott azt és úgy tudja csinálni (persze ez valahogyan hat rám, de azzal nekem van dolgom)...ez  az  elfogadás (ebben segíteni tud, a mindig csak az tud lenni, ami van...és...hogy a dolgok okkal történnek, és ez csak egy kiragadott pillanat, ami lehet, hogy nem jó nekem, de az életem egészében, egy segítség, egy tanulás...hogy azzá válhassak aki  igazán vagyok...mint ahogy az eddigi életem, és annak minden nehézsége is hozzájárul ahhoz, hogy most az legyek aki vagyok...így gondolkodjak, érezzek, létezzek. Bármi,  amit szeretnék az életben, vagy az élettől, azt kezdjem el  csinálni, ADNI...ez  az  invitálás, behívás az életembe a gondolataimba a cselekvéseimbe. Nem várhatok el  senkitől semmit, mert ez már elvárás...és hol van  az  a feltétel nélküli szeretettől...az elvárások börtönbe zárnak, feltételeket szabnak, kereteznek...nem lehetek önmagam...belehajt valami ördögi megfelelés spirálba. (persze erre lehet, hogy megkérdezed, hogy a szeretet és a szerelem is érdek dolog?...igen sokan így játszák...mert azonnal várják az emberek, hogy őt is szeressék viszont -sokan csak ezért szeretnek)... szóval szeretni valakit és nem kérni, várni tőle cserébe semmit...meg egyébként is annyiféleképpen lehet szeretni...olykor nem is ismerem fel... (ebben még fejlődnöm kell)...szóval  ez  új, amit  próbálgatok
• kicsit tanultam is bár ezek nem nekem valók annyira...aranykalászos gazda vagyok, és ha minden igaz life coach leszek, ha levizsgázom januárban)
• tanulom, milyen ha van egy kutyád (bocsi Bodza és Mazsi, de Ti  az  Eszter kutyái vagytok) egy ideje velünk él Felek...ha elmegy...szeretnék egy kutyát...
• sokat voltam Pannonhalmán...ott igazán otthon vagyok...
• ilyesmi...

cirkuszi óra Jucival- szeretem

kölyök vagyis Boci és én...

téli kiskarámban

jövő

esti béke...szeretem, amikor minden elcsendesedik...

nyughatatlanok a szénatárolóban

...a jövőről nem tudok mit írni...csak  azt tudom, hogy mi lesz ma... na azért vannak szándékaim...majd leírom :)

éjszakai műszak...

...zombi emberek mechanikusan teszik a dolgukat, az ónoseső esik....az udvaron valami túlvilági kék fényben ( igen, lehet, hogy a szuperhold is rásegít) lassan araszol egy targonca...utópikus kép...amikor felérbredtem, el kellett gondolkodnom, hogy ezt álmodtam, vagy tényleg ott voltam...

embertelen, és magalázó..betiltanám...mármint az éjszakai műszakot.

Tegnap életembe 1. dolgoztam egy gyárban, és jól belehúztam, mert egyből éjszakai műszakban, a legutolsó betanított munkásként (vicces, hogy nem olyan régen voltam ott bemutatkozni, mint tréner és coach) és pont ez a hely volt az, ahol elhatároztam, hogy nem fogok multiknak dolgozni. Nem, mert túl steril, semmi köze az emberhez (és hát ugye én éppen azzal foglalkozom)...no meg nem tudnám megkönnyíteni az emberek dolgát azzal, hogy önazonos, jobb önértékeléssel rendelkező, érzelmileg intelligensebb emberek lesznek a program végén, mert ugye az elég nagy konfliktusforrás, nem ilyen emberek kellenek a multiknak, vagy mégis?

szóval...munka...hát...csodás, ha úgy veszem, hogy csak játszásiból csinálom...és ott a fejemben, hogy az egész éjszaka nyűge... télen este kocsiba ülni, van valami idegenérzés a helyben, mások alszanak-te dolgozol, nem látod értelmét a munkádnak...még úgy sem, hogy ezerszer néztem meg, hogy mi az a xar amit majd egy remek Volvóba tesznek (én csináltam), de valahogy teljességgel értelmetlennek éreztem, amit csinálok...10 kis csavar be meg 4 nagy...ezt így pakold! így írd rá!...CSAK ÁTMENETI

és persze ott van a gondolat mindvégig a fejedben, hogy az egész éjszaka (8 óra) annyi pénzt kerestem, mint 1 órányi coachinggal, amit a kanapén ülve egy langyos kávé mellett skypon vezetek...

jah és persze nem vagyok kopmpatibilis a rendszerrel, mert hangot adtam annak, hogy igazságtalannak érzem, hogyha éjszaka dolgozol alkalmi munkavállalóként, akkor 2 napra írnak be, ami dupla adó, és kevesebb munkalehetőség, mert ez a forma havi 15 napra korlátozva van...gáz...de nem megyek az ombucmanhoz...de azért....
egyből javasoltam, hogy én csak éjfélre jövök és akkor az csak 1 nap...és nem akarták elhinni, hogy valaki  át akarja írni a műszakok rendjét...na jó pozitív is volt...nem kellett uniformisba öltözni


hazafelé hajnalban szemerkélt az eső...még vettem friss pogácsát a csajoknak  a suliba, amikor hazaértem, ők már ébredeztek...én  csak  ledőltem  a kanapén és mire felébredtem elmentek iskolába...egy pillanatra nem tudtam eldönteni, hogy vajon álmodom?

Erikkel...ment a munkaverseny :)

ha a saját utadat járod, az együtt jár valami magányérzéssel...

...érdekes, hogy jó ideje nem igazán írok...és a cím azt sejteti, hogy ez egy melankólikus bejegyzés lesz...pedig nem...

Talán most elösször írom, le, hogy kapcsolatban élek, mitöbb tárásam van. És ez olyan jó érzés.

..jöhetne ide rózsaszín lányregény a megismerkedésünkről...arról, hogy hogyan engedsz valakit közel magadhoz, hogyan nyílsz ki, ha valaki őszintén érdek nélkül közeledik. Mennyire fontosak a tiszta érintések, és, hogy hálás vagyok, hogy Ő ilyen mélyen érző, sokat tapasztalt Ember. A türelmetlenség és az aggodalam értelmetlenségét Ő már tudja és érzi...
Ebből következik, hogy nyugodt, és türelmes, hagy időt, nem akar mindenáron mindent az életben, tudja, hogy mi jó neki, és nem nagyon alkuszik meg mindebben...

...ez nekem is segítség, mert én néha elveszítem, hogy merre is tartok, hogy miben vagyok boldog, mondjuk az utóbbi időben ez leginkább az ölelésben és a diószedésben, vagy csavargásban merült ki...
Amikor tanácstalan vagy, hogy merre menj...vagy már hónapok óta egyhelyben toporgásnak, vagy céltalannak érzed az életed akkor többnyire kifelé vagy, sok ember, állandó mozgásban vagy...zizi az életed...másokra figyelsz.
...ha a saját utadat járod, akkor az együtt jár valami magányérzéssel, nem is lehet ez másként, mert ez a Te utad, csak a tiéd...szóval joggal vagy egyedül, persze a tudat, hogy van olyan ember akié nagyon sokszor találkozik a Tiéddel, boldogság.

...mi van akkor, ha csend van

...hát, akkor vagy naaagyon jó, vagy épp nagyon rossz... most épp jóóó.

jó...mert békét tudok kötni a helyzetemmel..és csak létezem...
Az augusztus legnagyobb eseménye, hogy a lovaim nyaralni voltak Zalában, így az időm egy jelentős részét ott töltöttem, úgy is mondhatom, hogy amióta megjött Csenge Amerikából (május) nem ismertem se istent se embert...nem volt más... egy intenzív lovas önismereti kurzuson vettem részt.

...a legmeghatározóbb pont a lószállítás volt, 12 óra kitartó figyelem...minden körülmények között...erről külön egy regényt tudnék írni...de a történet mindegy is talán az eszenciája a lényeg, hogy minden résztvevő, értsd lovak és emberek mind meghaladták önmagukat...és ez olyan jóóóó.

ménesegyesítés

"boci" szeretem

Nagyon sokat tanultam a lovakról, és önmagamról, a saját működésemről, és a tanulásról, és mindenek előtt Csengével, ezt a nyarat úgy töltöttük (kamaszkorom legszebb nyara), mint két kamasz...nagyon sok időt töltöttünk együtt és elmélyültünk abban, amit nagyon szeretünk, miközben észrevétlenül tanultunk. Kiderült, hogy most tanulok tanulni...és hogy a tanulás j...mitöbb ha ezt meg tudom tanulni, akkor bármit meg tudok tanulni...

Csenge

Voltunk a szüleimnél, ami ugyan rövid volt, de mégis tartalmas, apuval sokat beszéltünk...látja, hogy mit szeretnék, de nem feltétlenül ért velem egyet...megértem...az én fejemmel csak én tudok gondolkodni...
jah...és persze nem véletlenül ismét a Kurultáj idején voltunk az Alföldön...épp nem voltam a Kurultájtól elragadtatva...de az életem története szempontjából mindennek jelentősége van (ÉLET MARHA NAGY RENDEZŐ), így annak is, hogy ott voltunk. Találkoztam néhány kedves baráttal. Az első akit megpillantottam Krekács Zoli volt, meg is hívtam a Karnevál idejére őket, hogy amíg itt lesznek, lakjanak nálunk.

Kurultáj

Kovács kertészet-ahogy kell

de persze a hónap a lovakról szólt...

Az elmúlt hónapok mindegyikére jutott egy egy túra, a gusztushuszi tűzijáték helyett a Vas-hegyre mentünk, tanulságos hasznos, szakmailag előrevivő munka, egyre inkább érzem, hogy sokkal jobban dolgozom, mint a ligetben, még nem tudom, hogy az alacsonyabb stressz, kevesebb "szétszórtság", vagy a lovas intenzív személyiségfejlesztő önkurzus hozza....de jó érzés pontosan és mélyen dolgozni, és pont arra reagálni, ami van.