...vasárnap alanyi jogon voltam egy tréningen...ééén voltam a résztvevő...
Kevés tanulási helyzetbe tudok beleállni magamtól, mert ha észreveszem... menekülni kezdek, itt ezt eléggé benéztem, mer' gyakorlatilag minden pillanatában tanultam...valahogy reflektorfénybe kerültem, mitöbb önként jelentkeztem (én min főszereplő? hm?)...tetszik a technika, mert se nem contakt tánc, se nem családállítás, ez valami teljesen egyedi...megtanít kapcsolatban lenni önmagaddal, hogy hogyan tudj a megérzéseidre hallgatni, és aszerint cselekedni (ne agyalj, ne az érzéseidet figyeld, hanem menj amerre visz a lábad, ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni).
Azonnali hozadéka volt, hazafelé kiszálltam abból a kocsiból ami a biztos helyre (vasútállomás ) vitt volna, megkértem Ericet, hogy tegyen ki az autópályán egy parkolóban, és hagyjon ott...nem tudtam a tempóváltással mit kezdeni, rohanva indultunk el, nem tudtam el és megköszönni...szétszakadt állapot...
innen van a változás a működésemben...elmondtam, hogy nekem valami nem jó, és kiálltam mellette, segítséget kértem, már ott, igaz bizalmatlanok voltak az autósok...majd telefonon számomra fontos emberektől...ők épp nem voltak helyzetben....végül Juciék hoztak haza...kimerülten feküdtem a hátsó ülésen, mint egy kisgyerek, és meséltem gyerekkori megélésekről, amik felszínre kerültek bennem.
Ha változol változik a környezeted is.
Hazaérve gyerekeim elmosogattak elpakoltak, segítenek nekem...hm...mi van? anyáknapja?
...a fáradtságtól a lovakat éljelre kintfelejtettem...csodás...pont erre van szükségük, mindig a legelőn, ezt a szabadságot eddig félelemből nem adtam meg nekik, mert féltem, hogy meglógnak, és nem tudom hazahozni őket...meg persze kis szüleim is mindig mondogatták, hogy meglógnak és csinálnak valami balesetet....brr
...ez volt a negyedik éjjel a lovaknak szabadságban a legelőn...későn feküdtem le...épp elaludtam volna, de a kutyák ugattak, gondoltam, hogy egy süni...a napokban ez téma volt, de azért kimentem...és valóban...hello süni...ahogy hátramentem a sünit megnézni, a lovakat nem érzékeltem, biztos a legelőn...épp napközben néztem, hogy mennyire megnőtt a fű a pásztor alatt...be kéne őket hozni, mert letestel a pásztor...és ezzel el is szált a gondolat...lefeküdtem, a kutyák egész éjjel nyugtalanok voltak...fél 4 körül hívott Pista bácsi, hogy a lovak Szombathely felé tartanak...ajj...ez nagy félelmem (amitől félsz az bekövetkezik).gyors öltözés, kötőfék, kocsikulcs, fejlámpa..a torkomban egy gombóc
megnéztem, hogy hol lógtak meg, de nem láttam őket így kocsival indultam el...az úton lócitrom...ah...közben azért felhívtam a rendőrséget. ..Nem kellett soká mennem, a főút túloldalán a tóparton legeltek...kocsiból ki...ne kergesd!...mondtam magamban...Kerkát akartam megfogni...de nagyon fura volt, közben egy vezetékes szám hív, hogy elütöttek egy lovat a boltnál...dehát az én lovaim itt vannak...jólvannak...kb. 10 percig sétáltunk, de Kerka nem engedett 1 méternél közelebb, nah jó...megfogom a csikót...ez roppant könnyen ment, bár az elindulás nehezen ment, de mindenki jött velünk... a főút valami igen félelmetes dolog lehet lószemmel, nem akartak átjönni...utána elég gyorsan hazaértünk...minden sima volt. huhh (ügyes vagyok :) )
nem emlékszem, hogy hogyan sétáltam vissza a kocsimhoz...a kanyarban láttam egy rendőrautót...volt is egy gondolatom, hogy oda kéne menni...de egyrészt a fáradtság...másrészt valami zsibbadtság hazahozott...pedig, ha odamegyek, akkor olcsóbb az éjszakai kaland....Kerkát valóban elütötték...nemsokkal később jött a rendőr hozzánk , felvette az adatokat, kedves volt, tette a dolgát...de a károkozás az én felelősségem...már csak fizetni kell...
hát ez van...Kerka jólvan, a zizisége is múlik...a sebei rendben vannak...én is aludtam a trambulinban egy kicsikét....márcsak azt kellene eldönteni, hogy a f..a szólásoknak igaza van-e? a szabadságnak tényleg ára van? vagy csak annak, ha nem követed a megérzéseidet?
