vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2016. július 22., péntek

ősrégŐrség és Káliidill

...holnap határmenti barangolásra indulunk...Robi Eszter és én...még mindig csak baráti körben...sajnos Tamás Ikervárról az utolsó pillanatban lemondta. Valahogy nem vagyok készen a saját programjaira...de már legalább értem, hogy miért...én vagyok a vállalkozás beindulásának akadálya...

kb két hete a gencsiotthonban voltam Lilinél...nincs jól...és egy látogatás nem fog csodát csinálni...meglepő módon arra kert, hogy vigyem ki a ligetbe...egész be'xartam...de segítésben nem mondhattam nemet...hát fura volt visszamenni...már szinte senkit nem ismerni...idegennek lenni valahol, ami az otthonom volt...jól lejegeltem magam, hogy ne legyenek érzéseim...brrr...

megértésem...hogy nem engedtem még el a ligetet csak most a napokban  ez is hátráltatta a jelen tréneri létezésem (liget épp nincs nagy formában, Ivett és Gergő is felmondott)...már hetek óta az a téma, hogy mivégre vagyok itt, mi a dolgom...éreztem ezt Csákváron Szilárddal beszélgetve, gencsen, vagy a ligetes látogatás óta a szinte mindennapos ligettémákban...erre a pont, hogy Tamás visszalép a kalandtúráról...

bele kell állnom a feladatomba...tennem kell a dolgom

és volt, igaz ősrég..Őrség..Nonoval...természetesenegyszerűencsodás








Csákvár...tanulnitanulok



Gyógynövénynapok...Csengével jó...értjük egymást...felcsillant a remény, hogy lesz még lovas belőlem, kell nekem ez a gyógynövényesizé, de majd magam


Balatonhenye-talán fel kellene vennem a gyermek kézműves foglalkozásokat a honlapomra

Káli medence, Jucival és Robival relax...amikoraholakivel önmagam vagyok







2016. június 9., csütörtök

A szabadságnak tényleg ára van? avagy miért nem hiszel a megérzéseidnek.

...vasárnap alanyi jogon voltam egy tréningen...ééén voltam a résztvevő...
Kevés tanulási helyzetbe tudok beleállni magamtól, mert ha észreveszem... menekülni kezdek, itt ezt eléggé benéztem, mer' gyakorlatilag minden pillanatában tanultam...valahogy reflektorfénybe kerültem, mitöbb önként jelentkeztem (én min főszereplő? hm?)...tetszik a technika, mert se nem contakt tánc, se nem családállítás, ez valami teljesen egyedi...megtanít kapcsolatban lenni önmagaddal, hogy hogyan tudj a megérzéseidre hallgatni, és aszerint cselekedni (ne agyalj, ne az érzéseidet figyeld, hanem menj amerre visz a lábad, ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni).

Azonnali hozadéka volt, hazafelé kiszálltam abból a kocsiból ami a biztos helyre (vasútállomás ) vitt volna, megkértem Ericet, hogy tegyen ki az autópályán egy parkolóban, és hagyjon ott...nem tudtam a tempóváltással mit kezdeni, rohanva indultunk el, nem tudtam el és megköszönni...szétszakadt állapot...
innen van a változás a működésemben...elmondtam, hogy nekem valami nem jó, és kiálltam mellette, segítséget kértem, már ott, igaz bizalmatlanok voltak az autósok...majd telefonon számomra fontos emberektől...ők épp nem voltak helyzetben....végül Juciék hoztak haza...kimerülten feküdtem a hátsó ülésen, mint egy kisgyerek, és meséltem gyerekkori megélésekről, amik felszínre kerültek bennem.

Ha változol változik a környezeted is.
Hazaérve gyerekeim elmosogattak elpakoltak, segítenek nekem...hm...mi van? anyáknapja?
...a fáradtságtól a lovakat éljelre kintfelejtettem...csodás...pont erre van szükségük, mindig a legelőn, ezt a szabadságot eddig félelemből nem adtam meg nekik, mert féltem, hogy meglógnak, és nem tudom hazahozni őket...meg persze kis szüleim is mindig mondogatták, hogy meglógnak és csinálnak valami balesetet....brr

...ez volt a negyedik éjjel a lovaknak szabadságban a legelőn...későn feküdtem le...épp elaludtam volna, de a kutyák ugattak, gondoltam, hogy egy süni...a napokban ez téma volt, de azért kimentem...és valóban...hello süni...ahogy hátramentem a sünit megnézni, a lovakat nem érzékeltem, biztos a legelőn...épp napközben néztem, hogy mennyire megnőtt a fű a pásztor alatt...be kéne őket  hozni, mert letestel a pásztor...és ezzel el is szált a gondolat...lefeküdtem, a kutyák egész éjjel nyugtalanok voltak...fél 4 körül hívott Pista bácsi, hogy a lovak Szombathely felé tartanak...ajj...ez nagy félelmem (amitől félsz az bekövetkezik).gyors öltözés, kötőfék, kocsikulcs, fejlámpa..a torkomban egy gombóc
megnéztem, hogy hol lógtak meg, de nem láttam őket így kocsival indultam el...az úton lócitrom...ah...közben azért felhívtam a rendőrséget. ..Nem kellett soká mennem, a főút túloldalán a tóparton legeltek...kocsiból ki...ne kergesd!...mondtam magamban...Kerkát akartam megfogni...de nagyon fura volt, közben egy vezetékes szám hív, hogy elütöttek egy lovat a boltnál...dehát az én lovaim itt vannak...jólvannak...kb. 10 percig sétáltunk, de Kerka nem engedett 1 méternél közelebb, nah jó...megfogom a csikót...ez roppant könnyen ment, bár az elindulás nehezen ment, de mindenki jött velünk... a főút valami igen félelmetes dolog lehet lószemmel, nem akartak átjönni...utána elég gyorsan hazaértünk...minden sima volt. huhh (ügyes vagyok :) )

nem emlékszem, hogy hogyan sétáltam vissza a kocsimhoz...a kanyarban láttam egy rendőrautót...volt is egy gondolatom, hogy oda kéne menni...de egyrészt a fáradtság...másrészt valami zsibbadtság hazahozott...pedig, ha odamegyek, akkor olcsóbb az éjszakai kaland....Kerkát valóban elütötték...nemsokkal később jött a rendőr hozzánk  , felvette az adatokat, kedves volt, tette a dolgát...de a károkozás az én felelősségem...már csak fizetni kell...

hát ez van...Kerka jólvan, a zizisége is múlik...a sebei rendben vannak...én is aludtam a trambulinban egy kicsikét....márcsak azt kellene eldönteni, hogy a f..a szólásoknak igaza van-e? a szabadságnak tényleg ára van? vagy csak annak, ha nem követed a megérzéseidet?




2016. május 30., hétfő

csend


...szeretem a madarak reggeli neszét, a tücsök esti mantráját, a méhek zümmögését, a szél hangját.... a...

...de elegem van a ki...tt fűnyírók, fűkaszák tájba nem illő motorzúgásából!!

Bár én sem vagyok egy nagy ász, de kaszálás alapképzést indítok, jelentkezni....

2016. május 29., vasárnap

Az élet nem öncélú, legalább ne árts!


Hetek óta a honlapom írásával vagyok elfoglalva, nem nagyon megy írni  magamról, írni valamiről amit csinálok....legalábbis egyszerűen nem...pedig próbálom a lehető legemberibbre, hogy ne legyen okoskodóantudományos...mert erre még mindig hajlamom van, gondolom némi megfelelésből...

Gondolkodom azon is, hogy ez a vállalkozósdi visszalépés az én utamon, de be kellett látnom, hogy valamennyi pénzt kell keresnem, mert felelősséggel tartozom a gyerekeimért, és még mindig ez a legegyszerűbb módja, hogy a lehető legkevesebbet töltsek munkával...a cél, heti két nap

...közben kaptam némi visszajelzést, hogy nincs energiám, vagymi... vagyis a nőiek nem pörögnek valami fényesen, és úgy tűnök, mintha nem is élnék....hetek óta ezen gondolkodom, hogy ez tényleg így van, vagy csak azt tükrözöm, aki mondja?



az elmúlt hetekben többször voltam az Őrségben, és egy véletlen folytán eljutottam oda...ahova már rég készültem, meglátogattam Bertéket, és nagy örömömre Bot is ott találtam. Bo...Gecse Balázs (https://vimeo.com/67085404)


a vele való beszélgetése, erősítettek meg,...
mert az utóbbi időben néhányszor elveszítettem a fonalamat, vagy ömMAGo(a)mat...ki is vagyok, és mi  a dolgom ebben a világban

nos...

Vándor vagyok...és híd...

Híd emberek és a természet között.







Örömmel hallgattam felelősségről Balázst...akinek az állatain és magán kívül talán nincs másra gondja látszólag...miközben pedig minta, ahogyan él...hogy milyen figyelemmel és mélységgel vesz részt az ÉLETben, hogy olyan apró részletekre is van figyelme, mint pl., hogy nem eszik húst, mert az erőszakkal elhalálozott állatok...
tanít a létezése...ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts!








2016. május 13., péntek

Nőj fel!


Lovazás összegzés


beszélj pontosan, tisztán! (használd a tested a lovakkal való kommunikációban!)
légy jelen! rakd ki a gondolataidat a fejedből, csak  zavar!
tudd, hogy mit akarsz, és azt vidd végig! ( ne tötyörögj!)
Senkit nem érdekel, hogy miért (nem)...csináld!
minden ugyan az...nincs feladat és élet között különbség...élj!


2016. május 7., szombat

...engedd ki a szellemet a palackból...

...már egy ideje a semmi és senkilétben vagyok...kicsit fura érzés, mint a gimnáziumot befejezőnek, hogy holnaptól nem kell suliba menni...innentől a te felelősséged, hogy mivel töltöd ki az életed.

...hogy a kezdeti ürességet megtöltse az ami én vagyok...olyan dolgokat csináljak...

..én is ezt próbálom...lovak, gondoskodás a csajokról, kert, vállalkozásinditáskreatívkodása (ez utóbbi sokkal lassabban halad, mint gondoltam)


...a lovazások mindig nagy tanítások...és Csenge is csodásan működik ebben...gyakorlatilag facilitál...nem nagyon tanít direkt (engem nem is nagyon lehet) ...terelget...
van, hogy valami nagyon nem megy...és akkor nemcsakhogy elkeseredek, hanem türelmetlen leszek (megfeszül a testem lelkem)...amitől agresszív lennék, ha megengedném magamnak...de persze jókislány vagyok...és Nem...

de ettől nem lesz energiám ELŐRE...csak "hátra" visz...távolít a céltól

Madi, Csenge öregedő kancája, nem fut csak ha nógatod...vagy nagyon jól használod az energiádat...és hát én ezt nem érzem...mármint nem merem beleengedni magam...félek, hogy a túlfeszüléstől túl sok leszek, túl erős...közben meg már túllendülök azon a ponton...olyankor nem az erő rombol...hanem hogy nem a megfelelő időben és helyen van...

ezt megfigyeltem már emberekkel való interakcióban is... EZ az ELFOLYTÁSOM

félek kiengedni  a szellemet a palackból

...pedig csodákra képes, és minden kívánságom is teljesülhetne akár...



csoda

jólsikerült ballagási fotó


2016. április 23., szombat

érzések

vannak időszakok, amikor sűrűsödés van...hetekig állóvíz...és aztán látszólag nem történik semmi, vagy legalábbis semmi különös...és talán nem is látható...mert belül van...benned van éppen valami tavaszi vihar

...ma ismét Nógrádba... más világ...aranykalászos gazda lettem, meg van "valami traktorvezetői engedélyem" is vagymi...

...ritkán van, hogy kiakadok, biztos a hajnali 2:30-as kelés nem tett jót, de már másodszor mentünk be Hollókőre..és vazze!!! egy csöppnyi faluban parkolóautómaták vannak...tömeg, ami teljesen elrettent...nem akarnék nemzetiskedni, népnemzetiskedni meg végképp, a politikához továbbra sincs semmi közöm...de felbosszant, hogy kishazánk értékeit csak úgy tudnám megnézni, hogy pénzhajhász, turistavadász egyébként őket a fenébekívánó egyszerű nógrádi parasztok (mostmár mondhatom én is az vagyok) sarcain átverekedem magam...hát nem...mitöbbzavarésfelháborít...van valami ami szép értékes eredeti, és emberek egyből pénzt akarnak belőle csinálni...kurva kurválkodás

...hazafelé bementünk az IKej'ába..régebben ez teljesen lázba hozott...maga volta az extázis...ma útban oda, át a nyüzsgővároson, már rosszul éreztem magam...szédültem-szédítő bűnös város, ott pedig teljes kiábrándulás...zavartak az emberek, a mérhetetlen pénzköltés...1-2 éve még örültem volna a bárminek, csak az IKEÁból legyen...most pedig úgy értékeltem, hogy nem kell semmi, egyrészt nincs rá szükségem...másrészt vitathatatlanul praktikus...DE a sok ember láttán mérhetetlenül zavarni kezdett a tucatnyiság...hogy látom, hogy mindenki/nek ugyanolyan...

abbahagyom a nyünnyögést, idénre ennyi elég

hazaértem, jó itthon, végre esik, és már hetekhónapok óta nem éreztem eeeeennyire, hogy ÉLEK....lovakat etetni esőben, szénát takarni...bőrigázni...végre