...lassulok..mármint a bejegyzésekben...nem azért mert nem történik velemvelünk semmi...hanem épp azért...
Francinak nyuszija van...hát nyuszinak akkora ki.....tt ketrece van...nem  tudom mit csinál, akinek kisebb háza van...egész kedves darab...nincs is más baj...minthogy nem kalkuláltuk be Zsömi és Egyenlőrenyunyó együttélését...nem kis plusz energiát jelent...demegoldjukavarázsszó...
...van bennem valami nagy rendezzünk el mindent és rakjunk rendet és az maradjon is úgy...mert nem lesz  időm  szezonban, meg nem mozdulok ki  itthonról, mert lassan nem leszek itthon....tömbösítveélek...faszság...mindent akkor kell amikor......

..kicsit átragadt rám Eszter magányérzése...a március 15-ei hóhelyzet, és Jácint telefonja hozta ki belőlem...eszembe jutott, hogy kit hívnék fel, ha x órája egyedül ülnék a kocsimban hóviharbaétlenszomjanhalálrafagyva...
...engem szoktak felhívni..én szoktam segíteni...és hát a természet erőit ezen a télen én sokszorosan a bőrömön éreztem...utoljára csütörtökön éjjel és pénteken orvosoltam  a viharkárokat...tönkrement villanypásztort, eltört kaput megrongálódott tetőt...
...nem biztos, hogy akarom, hogy bárki is lássa, amint térdig sárban a hátamon hozomhúzom be a szénát, vagy épp a legnagyobb szélben próbálom az ellenszélben legalább átmenetileg összekalapálni a kaput, hogy a kutyáink, meg ne lógjanak...noh meg kisintimitásom megmaradjon...a szél  mindig kikapja a kezembőlrámlökireménytelen...

..olyan dologba kezdek ismét amihez nem értek...már jól jön...vezetőképzés...ráadásul alapkompetenciák hiányában...és megyek Salgótarjánba kicsit töltekezni csoportbanneveléshezközelebkerülni...brrr semmi kedvem kimozdulni...és én még utazni akarok...meg vándorcirkusz...brrrrrrrrrrrrrrrrrrr

Pál  Feri előadáson voltam...önértékeléstéma...én is elgondolkodtam...
végülisakivagyokénmeghatározása:  NŐŐŐŐŐŐ...
Már csak az a kérdés, hogy milyen...????????

anyatigris...és pihepuha nyuszi...

..tegnap reggel egy gázolás szemtanui voltunk...egy bicajos kiscsajszit ütöttek el  a zebrán...félelmes erővel tört fel belőlem a féltés..Eszter szinte kiröhögött ahogy anyáztam a gázolóra, hogy ha a gyerekeimmel  csinálja ezt feltolom a falra és halálra verem..még én is elcsodálkoztam...honnan bennem ennyi ....düh...agresszió...ez valami apaszerep???
...Francinak remek ötlete támadt...szeretne egy nyuszit...értem én...én is hozzá bújnék valami kedves szeretnivaló...
...még hadakozom...persze teljességgel értem, hogy kell...de pont egy állat a lakásba...mondtam, hogy ne zsaroljon..mert azé ugye próbált...azt mondta nem zsarol...Ő csak alkut ajánl...alkut?

 

részlet a Megtört ölelésből...

...rossz nézni mások szenvedését..és nehéz nézni, ha egy barátod küzd az életben...

....amikor a víz az úr...

...ez a tél megmutatta magát...még sosem kellett ennyi havat lapátolnom...remélem utoljára ezen a télen a múlt hétvégén...persze szeretem...alig, hogy ebből fellélegeztem...most 20-30 centi víz áll a kertemben a belvíz jóvoltából...csajoknak tetszik...mintha tavunk lenne...Franci szerint jól mutatna egy kis híd...brrr..no és az amúgy jelentéktelen alig 20 cm-es Kazár patak is másfél méterre duzzadt, és ki is öntött nem sokkal  lejjebb...gyanútlanul fogtam magam, hogy megnézem közelebbről..senki  nem  mondta, hogy ez nem olyan jó ötlet...
...amikor elfogynak a várások...
... az a jó élet nekem, ha mindig lehet valamit, vagy valakit várni...eddig elég jól csináltam...mindig kerítettem effélét...most valahogy egy pillanatra azt éreztem, hogy elfogytak...szörnyű érzés volt...Eszter is kb. ebben van...csak Ő nem nagyon talált új célokat...várásokat...
...ilyesmi akkor adódik amikor úgy "nincssemmikülönös"...vagyis nincs nagy gáz, krízis...olyan  kicsit sima egy pillanatra minden..noh nem kell aggódni...azé ennyire nem...sz.r a helyzet....
..elmúlt időben történt néhány szép dolog kicsiny életemben...bár elég nagy kuszaság van... pl...talán mondhatom Ruli  jobban van...de azért résen vagyok...akkor vagyok nyugodt ha virgonc..és Ő sosem az... mégiscsakegydepressziósintrovertló :)...noh és számomra kedves ember is megajándékozott néhány csodás pillanattal...isteni a közös főzés...és olyan jó érzés osztozni a sötétben etetésben még ha távolról egy cigivel figyel is...nem lehetek telhetetlen...no és munkaév is jól kezdődik...első gigamunka nagyonnagyon jól sikerült..én csak azt tudtam, hogy rohadt nyugodt vagyok, persze tudtam, hogy én ezt nem élvezem és ezért nem is vagyok kirobbanó, de összeségében  a 320 résztvevő, no és a cégvezetés mint megrendelő is nagyon elégedett volt...ma voltam egy záró megbeszélésen, ahol igazgató többször nyíltan dícsért főnököm előtt is...egész zavarba jöttem...bár én is éreztem, hogy szakmailag nagyon megalapozott voltam, megmutattan néhány problémát és lehetséges utat a számukra......jó...Eszternek meséltem erről, hogy érzem, hogy amit csinálok az nagyon megy nekem, és most könnyűszerrel tudtam a munkában a kollégáimat is segíteni...bár ezt nem élvezem...nem kihívás az  ilyen munka...igaz  Eszterrel azt is megbeszéltük, hogy attól, hogy én ebben  jó vagyok, és hát nem sokan vagyunk eleve outdoor trénerek az országban...attól még a pénztárcámban ehaviutolsótízezreslapul...és ez kis családom minden vagyona...írdésmond...
ami gáz... másrészről csodajó...felelőtlen, másrészről megalázó...szomorú... másrészről vidámságra ad okot...szóval akárhogy is de elmegy...és talán nem  is a pénz és megélhetés miatt, hanem  a büszkeségem miatt zavar..nah jó...csak egy kicsit...

...csajokhazaéertekteljesalétszám... jó...

egy barátom osztotta meg ezt ma...nekem tetszett...


A férfiak főleg bizalomra, feltétlen elfogadásra, pozitív megítélésre, csodálatra, helyeslésre és bátorításra vágynak.
A nők elsősorban gondoskodást, megértést, tiszteletet, hűséget, elismerést és megnyugtatást kérnek társuktól.
A feladat attól nehéz, hogy ki tudjuk-e találni, a szeretet milyen megnyilvánulására áhítozik éppen a társunk.

John Gray

...nos hát hölgyeim és Uraim  akkor bizalomra, feltétlen elfogadásra, pozitív megítélésre, csodálatra, helyeslésre és bátorításra, gondoskodásra, megértésre, tiszteletre, hűségre, elismerésre és megnyugtatásra fel!!!!

...tavasz van...nekem...tavasz van...

...már sok apró jel van...én érzem...valahogy hangosabban csicseregnek a madarak, a virágok csak úgy törnek elő..énbennem valami zsezsgés megmozdult...és mintha ezt Ruli is érezné..mármint a tavaszt...kijött a "barlangjából"..és életjeleket mutat...még Árpást is elhajtja...ez már jó...ugrándozik...csodajó...

..kicsit talán összekuszálódtak a dolgaim...

...beteg vagyok, lázam van...nem szoktam...mindent meg tudok csinálni...ellátom a csajokat, állataimat, még dolgozom is...és mire bedőlök az ágyba... nem lenne rossz, ha valaki hozna egy teát ...dehát...

...valahogy megnyugvás van bennem...nem akarok ebben a pillanatban semmit...nah jó igen...de most nem olyan nagy akarással..most valahogy tudok örülni annak ami van...
...a gyerekeim...hm..nincs nagy gáz...bár egyik nap Eszter arról beszélt, hogy magányos, és semmilyen az élete (ezt már rég mondom neki)...és azt mondta, hogy nem ártana, ha lenne velünk egy férfi...mert, és konkrétan ezt mondta,...olyan elesettek vagyunk...ez vajon mit jelent...nahéshabelegondolok...ki az aki ezt felvállalná...akármennyire is jófejek, szépek, kedvesek, ártatlanok, egyszerűen kezelhetők a csajok...
...ezek szerint velem van baj...én vagyok nehéz, gáz...nehezen kezelhető? nem jó szó...nem vagyok irányítható és mégis irányításra vágyom...Mikka mondta rólam...hogy nem vagyok átengedő...pedig szeretnék...tudom, hogy a bizalom az ügyem...nagyon kevés emberben bízom...köszönhetem ezt...
...amíg  viszont nem engedek közel, addig nem bízhatom...de ugye mivel átveszem a táncba hívást azzal, hogy én eldöntöm, hogy alkalmas e arra, hogy megbízzam benne...
..míg írom e sorokat közben hallgatom Joós Istvánt http://envagyok.info/podcast/2013-02-14_Ferfi-No-Szerelem_SzSz1.mp3
...épp erről beszél...beszélget ...párkapcsolat tánc...férfi választ, nő dönt..és ugyanarra zenére közösen táncolnak...
...velem ebben baj van...én választok...ettől  férfi megriad...elveszem a terétfeladatát..nem hagyok neki teret...Eszter is mondja, hogy félelmetesen erős és magabiztos, uraló, határozott vagyok...pedig nem akarok-hogy megengedhessem magamnak...elesett akarok lenni, mint ahogy szerinte vagyunk is...és nem akarok félni ebben az elesettségemben, mert az aki vezet a táncban...mindenen keresztül...ha kell embert öl értem...mi kell ehhez?...szerelem? szeretet?
...jól tudok embereket...férfiakat inspirálni...ezt kellene kapacitálnom...
...a félelem a azt hozza bennem...hogy sokkal visszafogottabb vagyok...és itt most vissza kell kapcsolnom az első  mondatomhoz... ettől valahogy megközelíthetőbb vagyok...ez érzékelhető a kapcsolataimban...valahogy ezt kellene megtartanom...

Talán ma először láttam élniakarás jeleit Rulin...bízom...

...mert csodaszép...és nemes...

A 27 éves Mészöly Miklós 1949-ben ismerte meg a 24 éves Polcz Alaine-t. A képen ábrándozó fiatal lánynak tűnik, pedig akkor már elvált asszony, aki előzőleg évekig feküdt betegen. Súlyos fertőzéseket kapott az orosz katonáktól, akik 19 éves korában a fronton több tucatszor megerőszakolták. A betegségek szövődményeként soha nem lehetett gyereke. Mészöly a gyermektelenséggel magyarázta, hogy sokáig meséket írtak mind a ketten. Alaine gyermekpszichológusként játékterápiát dolgozott ki, ami nemzetközi hírűvé tette, később a halált és a gyászt kutatta. Közben, mellékesen, író lett ő is, regényben írta meg, amit a háborúban átélt. Nagyon erős szimbiózis volt köztük, de az 52 év alatt, ami együtt töltöttek, Mészöly sokszor lelépett, elköltözött az aktuális szeretőihez. Aztán hamar hazament, Alaine mindig visszafogadta. Amikor Mészöly meghalt, összeszedte a fiókjában hátramaradt szerelmes leveleket, megkereste az egykori szeretőket, és beszélgetett velük. Hogy nekik is könnyebb legyen, így mondta.

...az  ide írogatásnak vannak előnyei...pl visszaolvastam, és összeraktam mi is történik most velünk...velem és Rulival...
...doki...akié minden tiszteletem...végre kimondta, hogy Ruli szívbeteg...sok jel árulkodott, de nem is akartam hinni azt hiszem...és még talán némileg félre is vezettem a dokit tudatalatt...
...szerda éjjel óta talán ez az első megnyugvásos nap...kezdem elfogadni ami van...ami  persze nem jó...összeraktuk a sztorit...
...novemberben még meglépett Ruli  a szomszédban kialakított ideiglenes karámból...szépen vágtázott...azóta egyre fogy és alig mozog...olyan mint egy nyugger a derkón amikor lemegy 2 zsemléért a tologatható  keretével...első kólikának vélt rosszulléte december 3-án volt, amit még 2 kisebb követett...előtte már mikor öreg Indián barátom itt volt (november) megdöbbenve látta milyen dagadt a csánkja..persze ez már keringési problémára utaló jel volt...mint ahogy a nagy szőre is...igaz lehet a szőrét az Argentin származásra és a túl jóltartásra fogni...
...az allergiát és rossz táplálást már többször próbáltuk kólikával összefüggésbe hozni...de így utólag ezek szédülések és gyengeség volt, de eddig nem szuszogott...most viszont érezhetően tántorgott...elég félelmetes egy labilis jószág melletted...főleg éjjel...
...bezártam őket...Árpás a hős...alig eszik, hogy átengedjen minden finomat Rulinak...és hát a szerdai  lábraállást is részben neki  köszönhetjük, ott állt Ruli felett végig és az első  sikertelen összecsuklós felállás után amikor Ruli végleg elborult...már a fejét sem emelte fel...és talán félórát is telefonáltam...fogtam a szárat és vártam a csodát...Árpás elkezdte harapdálni a nyakát...mire Ruli  összeszedte minden erejét...én még ekkor is azt hittem, hogy kólika...járatni  akartam...de Ő meg sem akart mozdulni...napok óta Eszter szilveszterkor elcserélt kabátja helyett hazahozott pléddel ráeszkábálva közlekedik, él...sokat esznek...főzöm a lenmagot plusszban, ahogy indián mondja...
és várom  a csodát...
...reggelente rettegve megyek ki, hogy vajon mi vár rám...láthatólag lefekszik...a kabátja trágyás ebből látom...de mire kimegyek már áll...ebből következik, hogy fel tud állni...
dokit kértem, hogy ha nem venném észre hogy Rulit el kell engedni, akkor szóljon...persze minden erőmmel  azon vagyok, hogy éljen...de azért belémnyilal a gondolat, hogy mi van ha...
egyrészt meg kell  beszélnem Krisztiánnal, Ruli előző gazdájával...másrészt csak bizakodom, hogy elkerülhetem a hivatalos procedúrát és annak többszázezres költségét...persze, ha nem, akkor Esztert idézem, "hogy kell egy kibaszott nagy gödröt ásni, és az  ugye télen elég nehéz"...
...és hát az  is felmerült bennem, hogy nem akarok ló nélkül lenni, szóval  ha visszafogottan is, de elkezdtem csikókat nézegetni...csikót mert most született ergo egészséges...és hosszan velem tud maradni...
sokan csodálnak, sokan vádolnak...kevesen értenek és sokan  kétkednek...de nekem ez az utam...sokat sírtam az elmúlt napokban...ami már évek óta nem nagyon ment...sok sebet, félelmet bennem rejlő tüskét hoz felszínre és talán általa újraélve le tudom zárni...
...szóval az a tisztem, hogy Rulinak megadjak mindent amit lehet..és ne kérjek Tőle semmit....támogassam  amíg lehet...gondozzam és ápoljam...
Néhány barátom különösen tudatosan,  vagy észrevétlen, de a legjobbkor ad....figyelmet, támogatást, ölelést...

...köszönöm...