hallgass a szívedre!

"Hiába mondják, hogy ne a szívedre hallgass, hanem az eszedre, mert ha egy csepp eszed van, akkor a szívedre...

- Miért kell a szívünkre hallgatnunk ? – kérdezte a fiú.
- Azért, mert ahol a szíved lesz, ott lesz a kincsed is.
- Nyugtalan a szívem – folytatta Santiago. – Álmodozik, elérzékenyül, és szerelmes. Mindig akar valamit tőlem, és éjjel gyakran nem hagy aludni, ha őrá gondolok.
- Akkor jó. A szíved él. Hallgasd tovább, mit akar mondani.

Santiago szíve a félelemről kezdett beszélni.

- Ez rendben van – válaszolta az alkimista. – Azt mutatja, hogy él a szíved. Félni attól, hogy mindent, amit elértünk, egy puszta álomért elcserélünk, teljesen természetes.

- Akkor miért kell hallgatnom a szívemre ?
- Mert sosem fog sikerülni elhallgattatnod. És ha úgy tennél is, mintha nem figyelnél rá, a mellkasod alatt akkor is minduntalan ismételgetni fogja, amit az életről és a világról gondol. "

Franci imádja ezt, és én imádom

Sára lazul...és kezd felnőni- nemár


Eszterről nincsenek fotóim, ez gáz...csinálnom kell...

hullámvasút....


így érzem magam...az elmúlt egy héten megjártam mélységeket és magasságokat...
voltam boldog csak úgy...éreztem át mások érzéseit teljességgel...fájt ami másnak fájt, féltem amitől más félt...engedtem meg magamnak kis hétköznapi boldogosálomfoszlányokat - felolvasást, közös ébredést, réten...
...és volt belémnyilalás holnaptólfélés...milegyek? mibőléljünk?...és akkor még nem is akartam nagyon megfelelni senkinek...

ha én lennék a valaki, akkor az összes tanszüneten elrendelném, hogy a családok ne dolgozzanak...legyenek együtt...csodás időket töltöttem a csajokkal, Sárával szimbiózisban...együttalváslétezéslélegzés....néztem Francit amint tudmer élni...szerdán bejelenti, hogy majd hétfőn érkezik...majd vasárnap szól, hogy vigyek be neki ruhát évnyitóra...és végre Eszter is nyugalomban...és még meg is hallja amit mondok neki...egy nyár neki mindehhez...és most épphogy elérte a "zérópontot" újra visszaszáll a mókuskerékbe...hogyan tudnék neki segíteni?

..évek óta a karnevál a nyár végét a szezon lassulását és némi családi programot jelentett...most Sárával múlattuk az időt szabadon...de már valahogy semmi nem a régi...a kézművesek alig csinálnak olyat amit ne tudnék megcsinálni...a programokban erősen szelektálni kellett...és bár két csodás koncertet hallgattam...valami megváltozott.

Palya Bea - A nő... hát élőben teljesen elrepített... egészen értem a szöveget....hallgattam ezt eddig is
, de nem is vettem róla tudomást hogy ennyire jó...nem ért el hozzám ...a nő.

ZENÉLNI ÉS TÁNCOLNI KELL!!! - boldogságextázis...ezt is felírnám napi vényre mindenkinek...

...valahogy sokkal közelebb kerültem az elemekhez...
VÍZ....két napon is fürödtem a burgi tóban...és becsukott szemmel úsztam a nap felé...a selymes víz körülölelt...hogy eddig hogyan tudtam enélkül élni....?

..már régóta ismeretes számomra TŰZimádatom...lovas tüzes programokat szeretnék csinálni, vagy állami gondoskodásban  élő kölyköknek szívesen csinálnék tüzes akrobata csoportot...

..............ne higgy el semmit, amit mondok magamról...






.

...NŐnek lenni jó...

...úgy tűnik egyre többször lépek ki mostanság a nyakatekertnemmműködőképes irányító szerepből...vezetve lenni jó....megnyugtatókörülölelbiztonságotad.
Talán kicsit félek elveszíteni a hősamazonlétem különlegességét....és csendesen csak tisztán ám szabadonegyszerűen szeretetteltelimegértőbefogadó nőként lenni...

...ezek csak nekem fontosak...átadni a kocsim vezetését, becsukott szemmel táncba menni, nem tenni, csak támogatni, ügyet, férfit, helyzetet, megengedni, és nem  megsértődni, ha megkérnek valamire...valamiért eddig azt hittem, hogy nekem be kell előznöm, hogy mindent észre kell vennem még mielőtt megkérnek...hülyeség (megengedni magamnak, hogy ha valami  nem megy, átengedni feladatot férfinek, vagy esetleg segítséget kérni) mérhetetlen energiák szabadulnak fel bennem ezekben az új helyzetekben...közben persze elveszítek valamit...de általa pedig kapok valami egészen újat, más nőies minőséget...érzem, ahogyan emel...

persze kapok kritikákat, többnyire jogosak...mert talán én is kritikus vagyok, de még mindig több előnyét látom az elemző létezésnek sajnos, nem  megy még mindig... a csak  mosolygom szeretettel mások egyegy megnyilvánulásán...de amikor igen, az mérhetetlenül szép bennem...mint érzés...hogy nem fogalmazok meg kritikát...akár még nagyon óvatosan sem, hanem csak szeretettel nézem az adott embert...elfogadom.

...új  közegben kezdetekben mindig tartanak tőlem az emberek..ezt már sokszor sokhelyen megéltem.
...és sokszor sok (sokkk) vagyok, továbbra is sokat beszélek...bár elmúlt napokban, ha egyszeregyszeris...de  tudtam csendben maradni...ilyenkor befelé mosolygom...és még kicsit megisdicsérem magam...amit bár nem kellene, de jólesik...de mindenképpen boldogsággal tölt el.


...köszönöm a figyelmet, ölelést...igyekszem elraktározni, mint egy kisgyerek......mint karácsonykor a csokipapírt.
..úgy teszem el az emlékeim közé...érintést, illatot, érzést...ha kell nem fürdöm, hogy még kicsit érezzem magamon...azt hiszem ebben is változom...az eddigi türelmetlenség helyett...az ide nekem még helyett...csendesen várakozom a kiselrakottszeretetbefőttjeimet dédelgetve.

hát igen...Bíró Zoli...rég nem írtam...

...már majdnem megint a visszaszámlálással kezdtem, hogy mióta is nem Ligetezek...de ahogy Sára mondaná ideje lekattanni erről a témáról...mit mondjak...nehezen megy...lassan halványodik minden, és néhány dolog még fáj is.

Utolsó Juniorcamp zúzós volt...soksok egyensúlyozással... teljes elfogadással...
...de végre közben jól tudtunk rátekinteni a működésünkre Lauval, persze ez nem jelenti azt, hogy nem volt marha nehéz....két dolog hangos...szeretek Veled dolgozni Lau- csodavicces volt látni Majában a kicsi Laut, és az is biztos, hogy ez a játszóterek éve (ennyit nem aludtam játszótereken még soha).
Na és akkor egy harmadik, egész más szemüvegen át néztem a természetet, és fedeztem fel újra, megannyi nekemszóló üzenetét. Minden megvan benne ami nekem kell....hála az új ismeretlen útnak...nah és mostmár végkép eltalálunk mindenhova úttalan utakon ez  bizonyos.

...voltunkkis szüleimnél...és Ősök napján...Eszter eközben dolgozott, köszönet a munkalehetőségért "Sánti".

Hát valami velünk lehetett, de nem varázsolódtunk el Bugacon...talán  a legnagyobb szám a dohányültetvény volt, és a kedves selyemszövőlány, no és persze a barátainkkal való beszélgetés...

De azt is lehet, hogy inkább a gondolat -hogy nagyapám ide költözött ki a birkáival...adta a hely misztikumát...mintsem a programok, nah jóh..az  aranyszőrűló (akhal teke) nekem is tetszett nagyon. 

Otthon csendesen, lassan puhatolóztunk egymástól (én  szüleimet, ők engem figyeltekkérdeztek) a hogyantovábbról..

...valahogy a fejükben jövőképként még mindig  a küzdelmes munka van...
 hosszú napok alatt jutottunk el odáig, hogy apu végre eljön velem a Káli medencébe.

díjnyertes növények KOVÁCS kertészet :)

noh és a Hírös város...

...egyenlőre amit belőlem látnak, hogy viccelek elköltözéssel, meg önfentartással...miközben szerintük legalább tanítanom kellene, vagy átvennem az  ország topkertészetét a maga nemében és léptékében...hát...

...már napok óta van bennem valami boldogságérzés...nem tudom, hogy honnan van..talán mert jó itthon és ezer terem van,  vagy mert lassan de araszolok a kis kerti munkáimmal, vagy magától a földeléstől" nem tudom, de jó nagyon...

napok óta ez  megy a fejemben...

...ha élek Veled élek...ha égek-égek égjek el érted...

Hát így.

...a mindigvárokvalamire jövőbetekintése még nem múlt el belőlem...most a hétköznapok csúcspontjai a nyalkai lovaskurzus pillanatai...türelmetlenül várom...éltető....

...több oka is van...mert otthon vagyok, a helyen a társaságban...ami  zseniális...most kezd működni...élvezettel nézem a dinamikáját...és hogy emel mindenkit külön külön, és együtt...ami  fontos és új érzésmegtapasztalás nekem vezetve lenni...mérhetetlen bizalom kell hozzá tőlem...  és talán nem is mint lovasnak, hanem mint, nőnek (ez gondolom mások számára észrevétlen, de nekem a legnagyobb utazás ) talán ebben fáradok el a legjobban, persze boldogsággal és bizalommal is tölt el...és néha már nem csak a Zolitól is elfogadom..

...ami fáraszt ebben az az  utazás...bár, ha azt megnézem, hogy nemsokmindenért mozdulok ki....

...kezdem otthonosan érezni magam környezetbenközegbenés az egyes emberekkel...bizalmi helyzet...

Tamással beszélgetés nem csak indiánnak volt átütő, bár neki  nagyon...

...én ügyetlenül tétován próbáltam megfogalmazni neki, hogy mire is van itt szükségem...kell egy támaszegyinspiráló...akiengedpróbálkozni, de ad visszajelzést, akimintátad, magabiztos- esetleg már járt azon az úton, de hagyja nekem is megjárni (ez  nekem különösen fontos)...és amikor én tétován lépkedek megsegíti a lépteimet...merthogy a tanulásom az enyém...azt csak ezekkel támogatni tudja...

sokszor nagyon tudatosan akarunk tanulni (vagytanítani) és nem vesszük észre a csakakkorcsakottcsaknekeked tanításokat...

...nos nyilván van nagyon sok dolog amit meg kell  tanulnom, mert harmóniában társként szeretnék  együtt élni a lovaimmal...és mivel a vágy és a kép is megvan erről a fejemben...ez  így lesz...

azonban vannak olyan téves programok, magatartásformák, amik ezt nehezítikgátolják, mint egy fal, gát ebben a pillanatban nem engedik bennem megtanulnimegélni...amint ezek a falak lehullnak nem lesz gátja a tanulásomnak...addig viszont egyhelyben toporgás van...

nőként már 2000 óta egyhelyben toporgok...a felismerés, hogy mi van a nőiességemmel már megvan, de még nem érkezett meg a férfi, aki ezt a falat mintegyelfújná vagy figyelmen kívül hagyná (persze én is kellenek hozzá, félre ne értsétek) mert mindig kapcsolatokban vártam, azt hittem, hogy csak úgy lehet, de nem, mert úgy túl közel van...

tegnap ebben nagyon sokat kaptam...köszönöm Zoli

Jajj NagyUram...igen a tanulás fájdalmas...én is érzem a bordáim alatt a patanyomot, de ettől még szükségszerű.

Mától Juniorcamp, új  szerepben...de egyhét önfeledt csavargás kamaszokkal...próbálok átállni...annyiingertörténés...

kétség és bizakodás...

többnyire bizakodó vagyok, mitöbb biztos abban, hogy megvan a dolgom...és hogy nagyon közel is vagyok hozzá...
csak arra figyelmeztetem, magam olykor, és ma más is...  hogy ne ugyanígyugyanilyenbe kezdjek bele (akartam írni egy önéletrajzot...már egy hete épp írom, de nem sikerül...megnéztem a helyet, ahova be akartam adni, és rá kellett jönnöm, hogy amit találtam, nem nekem való) ...igen, erre figyelnem kell..bár a feladat mindig pont nekem való, csak a keretek alakulnaktorzulnakváltoznak...vagy csak egyszerűen jobban megismeremátlátom (magamat is)

...mindig a közeli szeretteim aggodalma bizonytalansága, vagy a helyzetből, az ibimegnemértéséből, vagy elvárásokból jönnek bennem a kételkedések, hogy vajon jól döntöttem-e...
,
persze tudom, hogy nincs jó vagy rossz döntés, mert akkor és ott csak az az egyetlen van...aminemjóvagyrossz hanem igazvalósegy...(..visszafelé nem érdemes menni)

...mégis vannak pillanatok amikor épp félek, vagy kétségbe esem....ami persze sokszor mások félelméből ered...ekkor valahogy mindig megjelenik egy barát, vagy épp felkutatja az új telefonszámom egy szülő, és megköszöni, hogy vagyok, és amit csináltam az mennyire jó...vagy véletlenül találkozom valakivel, aki teljes szívéből felajánlja, hogy csak szóljak, és bármiben segít...

...nos hát már csak kérnem kellene...(ez nagyon nehéz nekem)

...mit is kérjek? hitet? hogy amit gondolok az az enyém és így kell lennie? vagy munkát? hát épp most írtam le, hogy az, hogy midolgom a világban egyre tisztábban látszódik, és tisztán tudom, hogy megérkezik...pénzt? néha azt gondolom, hogy az csak ront a helyzetemen (bár a gyerekeim miatt olykor jól jön)..
....figyelmet, szeretetet és megértést? hm... arról meg azt gondolom, hogy csak adni lehet. kérni nem...(deh, ha adni megyazcsodás, mert minden visszaszáll-minta)

szóval jól vagyok...

talán, amire szükségünk van, az Eszternek egy nyárimunka...

hát, most így

Sárával... gyönyörű

lelkes önkéntsegítő barátaim

...és mérhetetlenül sok szar, amit most kihordunk

esti közös pihengetések a teraszon

apró jelek