...vannak bajaim...pl. kb. november óta fáj a talpam...kezdetben azt hittem, hogy ez már ilyen  öregséginyavalya...aztán meg, hogy a sok gumicsizmázástól van...nah és végül is igen...de nem direkt...hanem a sok felfázástól begyulladt...nemcsoda...kb. két hetente fogyasztok elé egy csizmát ebben a kutya vendégmarasztalómocsárlétben...
...szóval nem múlik el tél nyavalya nélkül...most, hogy a talpfájás (degázmá") lassan a feledés homályába vész... - mert rájöttem, hogy amióta átrendeztem a szobám az ágyamból a kis "paraszttalpam" pont a radiátoron tudom melengetni... egy ideje fáj a fejem...kezdetben csak éjjel vala...nem jöttem  rá, hogy miért...most már egy hete fáj az összes fogam a jobb oldalon...maró mélyretörőfájdalommal mintha egy mázsa kő húzódna le az idegemen...szóval  lehetne épp konkrét fogfájás az oka...de ez a szokásos pihenős téli...fájás...most épp a fogaimra húzódva...
...ti  szoktatok azzal játszani, hogy koncentráltok egy fájdalomra? fogfájásra különösen lehet, mert kis helyen  összpontosul...szóval fájjj...el  fog múlni...a szokásos idióta módon kapkodom  a gyógyszereket, énakiamúgytökgyógyszerésorvosellenesvagyok ..

nem írtam a téli túráról...más fórumon sok fotóval és mindennel hírt adtam...most csak említés szintjén mesélem...hogy lassan de biztosan tudatosan készülök a nemtudoménmire...vagyis gondolom, hogy egyszer még hasznát veszem, hogy faszán' le tudtam jönni éjjel egyedül az erdőn át a hegyről 15 km-en keresztül...kezdetben féltem...majd csodásan élveztem magam...jó volt látni távol  a város fényeit...látni  a célt...de mégis kívül  távol lenni  mérhetetlen békében csendben nyugalomban...szerettem...nem vagyok hős...inkábbcsakegyálat'

vannak napok amikor azt hisszük, hogy nem történik semmi...így semmi változás sem...holott sokszor rengeteg minden történikváltozikafejünkbengondolatainkban

..és aztán meg vannak  napok amikor meg mint valami óriási hullám  jön minden...ma egy régi  barátnőmmel váltottunk néhány sort...olyan jó tudni, hogy vannak fontos emberek, akiknek  fontosak  vagyunk...vagy vannak olyan emberek, akik fontosnak gondolják, amit mondunk mondokgondolok...

...reggel  telefon, ismeretlen  szám...egy ismerős kölyök apja hív és kér segítségettanácsot...délután  egy kávé mellett meg is tudom nyugtatni...és látja, hogy mit kell tenni, annyira szép  volt látni egy meglett férfit,  aki izgul, zizi,  nemalszik,  csak  mert bántja valami, és tehetetlen, és mert megoldást keres magának és a gyerekének, hogy mennyire érző, gondoskodó, szépengondolkodó...köszönöm

JELEK:
..no és az életérzést is amit ma éreztem...  a talán első tavasziasnak tűnő napsütésben száguldva kocsival az új PIROSHAJAMMAL (én nem is tudtam, hogy ilyen lesz, hát így bízz meg vakon a fodrászodba :)) hallgatva az alábbi számot...és tisztán érezve a szeretetet...ami  egyrészrőlmegölelt, másrészről pedig nagyon mélyen éreztem, hogy bennem van

Jelek még...van a gondoskodás...és a szeretet alapból...és van az a helyzet amikor még több figyelem  kell...Sára már nem először adja' a helyzetet mármint a rasztát...nem más ez mint extra figyelemésturkászáskérés...igaz a nem túl fájdalommentes formában...a tegnap esti meditáció 1 kg hajbalzsammal, egy teljes fésű és hajkefe arzenállal és egy nagy adag türelemmel

...hallgatás van...

a munka elkezdődött, mint az év is... ezer meg ezer új dolgot hozva...ebből nekem az következik, hogy összegzésszámvetéskell...már fejben többnyire megvan kb. sokmunkaórámvanbenne...írom is lassacskán...

most néhány morzsa...

az elmúlt évek téliálmosodásaiban megfigyeltem magamon és másokon is a" teljes elmackósodást"...
...bármackóalsómnincs, de néha legszívesebben azt hordanám...a melltartókról nem is beszélve...(kiaszartaláltaaztki... héjjj férfiak? Ti nem szeretnétek jobban a csendesen ringó kebleinket?...meglepődve tapasztalom, hogy én, aki még gimnazista korszakomban is max. trikóban jártam, mennyire gázésódivatú vagyok...vagy csak egyszerűen hippy... a keblekmellekcicik szabad ringatását illetően...)
...szóval látva magamat, magunkat csendes nőmozgalomba kezdtünk Ivettel...mindenki örömére...és még csatlakozó is akadt az  Egyszoknyaegnadrágprogramhoz...amelyben kitétel, hogy nem veheted fel ugyanazt, és egyik nap szoknyában másik  nap nadrágban kell érkeznünk, extra smink már magától megy mindenkinek...

csajoscsevejt át kell helyeznem ide a fasz'bukról...Franci  gáznak gondolja, ha róluk posztolok valamit, nem nekem mondja, hanem csak úgy mellesleg megjegyzi, hogy mennyire gázmá' az az  anyuka akinek nincs élete, hanem a gyerekeit posztolgatja :)

szóval...az  említett egyszoknyaegynadrág projekt egyik szoknyája az  "anyukás" jelzőt kapta a kicsi munkahelymen...amiről  esti vacsicsevejben beszéltem a csajoknak...erre a Franci rámnéz...és a szokott laza majdnemflegma stílusával csak  annyit mondott, hogy ez  a szoknya az anyukásanyukása...ez egy nagymamás szoknya...

...igazán mérhetetlenül  el lehetnék  keseredve, gyakorlatilag augusztus óta belvíz van a kertemben,  ami hol  apad, ez a ritkább...hol árad olykor jegesárként...Franci szerint jól mutatna egy híd a kertben...
...én néha azon gondolkodom, hogy lassan nevet kellene adni és bejegyeztetnitérképrevarázsolni a kertemet hosszában átszelő két vízfolyamnak...van a tarsolyban egy számomra fontos ember...igaz Ő most más vizeket terel...így ezek a vizek nekem maradnak...olykor metsző hideg északi szélben  szelemátkelekát a túlparta, vagy épp korizni is tudnék rajta....a kecskék...vagyis már csak kecske....a nőnemű rejtélyes módon (szomszédok ismét elemükben vannak, és nem csak e-téren) elhalálozott...a túlparton él...
...ha már az agrárhíreknél tartunk...tudom nem mindenki érti ezt..de sosem lehet tudni kinek mikor támad kedve állattartásba kezdeni...szóval  csak  télen kezdjétek el, mert ha akkor megy, akkor mindig megy...illetve nyáron  gyerekjáték lesz a bálán heverészve nézni ahogy legelnek  a lovak...nemúgymintmost...a lovaim élettere a birtokom vízrajzi helyzetének köszönhetően minimálra csökkent, voltak hetek, hogy alig tudtam kiengedni Őket...és mint tudjuk, a ló  nagymozgásigényű  állat, a kifutó 50 cm-re felázott sár...maguktól oda ki sem mennek, de még kihajtani is alig lehet őket, a legelőre ugye azon át vezet az út, amit ugyan ki lehet kerülni, de a jégpályára az istennek nem mennek rá...így maradt a kert,  amit már nem neveznék annak...(pedig mennyire nagy becsben volt egykoron)
megtapasztaltuk, milyen a vendégmarasztaló sár...

     ...hát minden szempontból érdekes mozgalmas energikus az élet körülöttem...mintha néha kívülről  szemlélném...néha furán érzem magam ebben, de tudatában vagyok, hogy teljességgel én teremtem  magam köré...igen.....tudom....hogy nagyon erős energiákkal hatok emberekre (néha sok vagyok-talán már néha ezt érzem és...) és mérhetetlen erőkkel tudok elindítani új dolgokat, vagyok  közösségteremtő...nah...és persze ami furcsa de sokszor én  magam hátrálok ki ezekből...és szemlélem csendesen...

ideitervcél...kicsit bennemaradnimindebben ...ebbenabban...családbankapcsolatbanközösségbenbarátságban...

folyt.köv.

most nagy fotóválogatásban vagyok munkahelyi  igen  komoly feladatommmm...néhány magamról...most barátkozunk 

                                                                                                                                                                 

most csendesség van...és elértem a vágyott életritmust, amikor olyan tempóban élek, ahogyan jelen helyzetemben a legjobb nekem...ez nem egyik pillanatról a másikra ment, ennyi idő kellett hozzá, és még 1 hétig élvezhetem...

voltunk Kecskeméten a kicsi szüleimnél...szeretnek...apámmal -volt egy nagyon jó beszélgetésünk-sokmindenbenegyetértünk- megkérdeztem, hogy a felmenőim között a férfiak miért ilyen mogorvának tűnő maguknakvaló, rettegett emberek...

...hosszan kérdeztemmesélt az apjáról és a 40-es évekről, a féltestvéréről, hogy nagyapám, mint határőrparancsnok, a határáthelyezések miatt mennyit küzdött, hol nem láthatta a lányát, akit a nagyszülők neveltek, mert az anyja belehalt a szülésbe, hol ide oda vezényelték, majd a köztiszteletben álló parancsnokból egy földönfutó senki lett... amikor ismét változott a helyzet és a fenenagyparancsnokság után alkalmi munkákból élt, majd kis új családját  apámmal pestre a jobb élet reményében felköltöztette...ahol egyszerű gyári munkásból ismét elismert ember lett...ez kb. 20 év története...amit apám első 20 évének tekinthetünk-tehátnemkevésssémeghatározó...ebből lett APÁM...má' értem mé' nem beszél...szeretem...

beszéltünk az anyai ágról is...ott számomra most lett megértetté. hogy a nagyapám mennyire bátor, haladó gondolkodású, szilajszikár ember volt...és a nagyanyácskám állandó parája aggódása mennyire megkeserítette az  életét...nagyapám haladó szellemiségű ember volt...aki mindig falakba ütközött a nagyanyám állandó károgása miatt -a sok károgás (lehúzó negatív) annyira erős bevonzás volt, hogy sorra kudarcba fulladtak a dolgai...

hát így...

búcsúzáskor

nem  szeretek  télen közlekedni utálom  a fagyos utakat...hazafelé  kis egérutakon Dunaföldvár felé mentünk, nagyon élveztem...vissza mivel minden bemondta,hogy senki ne induljon el, én persze haza indulta,még a hó elől...

itthonjóóószeretem...már az sem érdekel, hogy a kazánt töltögetni kell vízzel...úgy döntöttem, hogy nem költök rá többet...

még szilveszter előtt közös délelőtt Ivettel és Timivel...csodáskacagósebédelős...azt hiszem ez volt az a pont, hogy átbillentem  a vanidőmnemkellrohanniéletbe...olyan megkönnyebbülés...aztakaromhogyezígymaradjon...

...csendesszilvesztermintmindig...

...a gyerekeim is belesimultak  ebbe az életbe Sára csodákat rajzol...és minden olyan jó...én főzök és sütök szeretetből, és van időm a csajokra...

angyalhippy

...nehéz a parasztélet télvíz idején, ezt már többször megtapasztaltam...a mérhetetlen belvíz...sár megfagyott mint egy tarajos tenger...a lovak ki sem dugják a kifutóra az orrukat...a legelőre meg nem tudnak kimenni, mert egy koripályán kellene átkelniük...szóval  marad a kert...keveset mozognak  sokat esznek...többnyire abból a bálából amit még nem szeretnék nekik adni és később lehetetlen lesz begurítani...de ezt most elnézem...aktuális nagyon a trágyázás...kerítek rá brigádot...

...hát új év...még nem csináltam számvetést...de azért fogok..és persze terveim is vannak...kicsit később...

..az tény, hogy a héten már 2x lementünk edzeni (ügyesek  vagyunk)

napok óta intenzíven álmodok (persze mert rengeteget alszom...téliálom) és valahogy most elég jól emlékszem is...pl hogy vegyek papalant, hát vettem, még teljesen konkrét tréningötlet is kirajzolódott, illetve, hogy szerezzek be egészséges ételeket...és hát tegnap véletlenül bele is futottam a termelői piacba (el is feledtem, hogy van ilyen itt indig az aklimajorira ácsingóztam) illatos töpörtyűt vettem, házizsírt a lilahagymához, és tökmagolajat a a reszelt céklára...hm) mé' nem jártam eddig ide???? brrr

eztszeretem :)

...karácsony van...

de talán egy kicsit előbb kezdeném időben, és kapcsolódnék az előző bejegyzésemhez...

...az üstökös óta mintha felgyorsult spirálban léteznék és élnék meg... rá kellett jönnöm, hogy igen is megélek, sőtmitöbbszélsőségesnagyamplítúdóval...

az elmúlt hetekben a körülöttem lévő rend volt fókuszban...érdekes, hogy nekem még mindig előbbkintaztánbent van ...

a tisztaszoba tisztasága

..a házban lassan a helyére kerülnek a dolgok...valahogy most a kazánt leszámítva...minden olyan könnyedén megy....a kis pénzecském sem fogyott el idő előtt, nem hajtottam magam eszeveszett ajándékvásárlásokba, és felesleges energiákat emésztő dolgokba (mérhetetlen sütik sütése, ami  egyrészt hizlal, mert rajtam kívül senkinek nem kell...és értékes időt és energiát is vesz el... felesleges körök futása a dekorációban-csak annyit tettem amihezkedvemszeretetemvolt...)
...akár még hiányérzetem is volt, hogy bár mindenidőben tettem a "dolgom", de nem őrültem bele a karácsonyba- lehet, hogy öregszem...mintha nyugodtabban tenném...
...talán a barátaimra is maradt elég időm...bár még rengeteg találkozót szeretnék...

kazán függőben- egyenlőre hozzá vagyok kötve...szerelő  szerint jó szerintem nem...szerelő  szerint foglalkozzak mással...pl...nestresszeljekhanemsexeljek...

túl vagyunk Anagyprogramon...biztos kell nekem  a redezvényszervezés?
igaz én alig vettem ki a részem, épp  annyira, hogy a kollégáim ellenszenvét ne borzoljam,  de nekm  valahogy ez  nehezen ment...még jó, hogy Ivettel volt min elszöszölni a dekorációban, mert a teddideteddoda szerepkör nehezen ment...asszem nem csak nekem...hm...
a nagyrendezvényrerohanásban...az őrült tömegben bolyai parkolóban elegem lett és beálltam középre, vállalva mindent...persze rohantam...ésakocsiajtótólkaptamegybalegyenest...monoklim van...talán  magamra kellene figyelnem.

monoklival

remek, hogy vagyonokat költöttem mobilpásztorra, meg új  kapura, és a 2. napon  a szomszéd bérlője kellemetes lebaszásban részesített...hogy képzelem, hogy ő bérli  és én meg ott legeltetek...hát elhebegtem  neki, hogy amikor megkérdeztem, még nem ő volt a bérlő...és a legeltetés pedig most realizálódott...pedig vettem  anyagokat, pistabácsiboldoganheggesztettkaput...én fagyban sötétben festegettem is...és a végén 2 napot legeltünk ott...sebaj...csakazértse...ha lovak  nem mehetnek...most kecskéimet odakötöm...hmbrrr

..csajok bár nem akartak  velem  díszíteni karácsonyfát...megnőttek...elfogadóak voltak, kedvesek...és figyelmesek...az ajándékozásban és egész karácsonykor....
Sárának nehéz ajándékot venni...azt mondja meg van mindene...nehéz is volt...nagyon szépen köszönte meg a végén...Eszter, hogy beteg fényderült milyen  is amikor nem  stresszel,vagyis a suli kinyírja...elviselhetetlen iskolaidőben...most, hogy lassan  2 hete itthon...csodás vele, boldog, örül az ajándékának, és szomorúan  beszél, arról, hogy elnyomásban van...Franci  szilveszteri  romkertesbulis ötletétől dob egy hátast...ezerrel  kedvesen aggódva, de próbálja lebeszélni...én  csak  pislogtam  ebben  a beszélgetésben...

a szokásos, magányos karácsony van (csajok 23-25-ig gyakorlatilag nemvelem)...valahol élvezem...nem csinálok semmit, süttetem magam az ablakon beszűrődő nappal, és pihenek. pont.

amiket mostanában fontosnak gondolok:

• kapcsolatban lenni magammal
• ebből adódóan észrevenni, hogy a sablonokban, hogy mi jó és mi nem nekem
• figyelek  magamra (legalább annyira mint másokra)

elmúlt napok ajándéka a horizonton...fény

...off

...öreg indián barátom szerint ...az élet mindig megoldja magát...

csendre békére, az otthon melegére vágytam...
(kis anyukám tegnap mondta is, hogy minek mondogattam  a csajoknak, hogy ne menjenek suliba...mert lám betegek lettek...
...Fanci  iskolai rosszulléte...majd tiszavirág életű kórházi látogatásunk után itthon...lassan erőre kap...közben Eszter is itthon, egyik reggel  iskola helyett a dokihoz mentünk, mert rosszul érezte magát...tüdőgyulladása van...erős fájdalmakkal...ha levegőt vesz az is fáj...és persze minden mozdulat...
...csak Sára tartja a frontot.

Szóval itthon...én  csendben  takarítom, csinosítom az otthonunkat közben...lassan tényleg nagyon lassan...ez  a karácsony valahogy más...bár ezernyi  ,talán  már megint túlzó tervet szőttem, hogy miket kell  majd megcsinálni...de eddig minden évben  elkészültem  a legelképzelhetetlenebbel  is...most ez nem így tűnik...
...gyakorlatilag még semmilyen  ajándékot nem vettem...gáz...és mintha nem is tudnék mit...sára pl...napok óta gondolkodik. hogy mit kérjen  a Jézuskától...és mindig amikor megkérdezem, azt válaszolja...hogy megvan mindene...angyal :)

takarítás, vagy bármi  manuális dolog alatt az  agyam  mintha valami más üzemmódba kapcsolna és ezerrel hozná  a megértéseket..most pl.  hogy mennyi  mindent csináltam már, és hogy végig kellene venni  a nagy történéseket az életemben...amik "sorsfordítóak voltak...vagy hogy egész jól értek  a növények  nyelvén,  a családi  kertészet ezt jól alapozta, majd a saját kert építés és a kertészeti munka...a lovaimtól "állatul  tanulok...éshaegyszernagyleszek...emberül is megtanulok...

...kazánmégmindigszar...az  alkatrészt várjuk..kezdem már megszokni...most épp olyan vagyok, mint a szüleim, hogy sem  a kazán, sem  a lovak miatt nem tudom hosszabb időre itthagyni  az  otthonom....

otthon...

a mindig átalakulóban

.....................nahazthiszemkészvagyok.....

kikapcsüzemmódbafogomtennimagam...a napokban fényévnyi  megélésben volt részem, és teljesen kész vagyok...

...voltam az egyetemen tanítani...minimális értelmét láttam...főleg hogy utána javítanom kellett még a tanárnő szövegét i,s amit a faszbukra kiírt a programról...kértem, hogy minél előbb törölje , hogy megéltük a pánikzónát...micsoda faszság...külön kiemeltem, hogy az  nem lehet cél...ő  vajon hol volt?...

utolsó napok zizi hajtás a ligetben...levelek, minden rendben legyen...lahjjésmégelkellmondani, hogy én 21-én  már nem tudok dolgozni -feszültsége, hogy mi lesz.....minden négyzetpillanatom be van táblázva és a végletekig ki van használva és még azon is túl...

évvégi záróvacsi herszőnyénél...eleve nem volt semmi  karácsonyi áhitat  bennem, nagy nehezen  találtam egy szöveget, amit gondoltam felolvasok, jobb híjján  ezzel érkeztem...de nem kellett... illetve nem volt értelme...Matyi (gondnok) már egész délután melegített az estére,....azt hiszem  az elmúlt 20 év összes munkahelyének legfelemelőbb gondolatait mind végigmondta...rajtam kívül mindenki ivott, így szinte csak nekem volt elviselhetetlen eme gondolatdömping ...ésalegismertebbapttyafaszát" még el sem hangzott...szóval klassz volt...ugye épp alig értem oda, mert előtte várvavárt szerelő  megérkezett...elmondta azokat a leba..sokat amikre számítottam és még néhány nem vártat, amik abból adódtak, hogy az éjjeli  akciómban továbbképeztem magam mint szakszervíz...és egy elszállt biztonsági szelepű kazánt használtunk...
noh mindegy...megúsztuk...egész örültem mert úgy tűnt éjjel, hogy remek jól működik...reggelre azonban szinte zéróra csökkent a nyomás...némi para...majd gondoltam, hogy hát előre megmondta, hogy kb, 150000 pénzzel készüljek...szóval folyt köv...

...még jóh hogy kaptam némi jutalmat...még kicsit ki kell egészítenem és kazánprojekt pipa

tudom kicsit meglepődtök, hogy most milyen  rendszeresen és hosszanrészletesen írok, de valahogy úgy érzem hogy az elmúlt 1 hétben fényévnyi történések vannak az életemben...


a mai nap remélem már a finish ebben az "élményáradatban"...merthogy mindegyik történetet mélyen megélek...megérint...vagyépp felidéz...

a mai  is ilyen, és még csak kora délután van...

Franci rosszul lett szerdán, ma vittem el a kedvenc gyerekorvosunkhoz...aki gyanúsnak találta a fáradtságát, és hogy nehezen tudja tartani a fejét...így kérte hogy menjünk be a kórházba vérvételre...

hát...rég éreztem ennyire szarul magam...
Franci már a gyerekorvosnál nagyon feszült volt, pisit kellett produkálnia...összeroppantotta a műanyag poharat...és elsírta magát...majd a kórházban beadtuk a beutalót...jól ismert folyosó sokat voltunk itt a karambol után...azóta nincs bizalmam az orvosokban...
mindegy asszisztens bevitte a papírt mire egy nő, akkor még nem tudtuk, hogy ő  az orvos, anyázni kezdett, hogy mit képzel ő...nah ekkor már gondoltam, hogy klassz lesz...
...sokan voltak  bent gyakornokok, akik  közben kérdőíveztek velünk, 3 nővér és az említett nő...
lekezelő és bunkó volt...franci  oda is súgta nekem,  a kommunikációja kritikán aluli...Franci ekkor már csendben zokogott, látva ezt, próbáltam kedvesen,  majd később erélyesebben de továbbra is intelligensen jelezni neki, hogy nem így kellene, majd a végén  már kellett mondanom, hogy nézze meg, hogy mit tesz  a gyerekemmel...hát nem vívtam ki a rokonszenvét......már emlegettem neki  a Feldmár Szégyen és szeretet könyvét...de minden lepattant róla...ekkor az  asszisztens épp fel akarta tenni Franci csuklójára a kórházi szalagot, zéró tájékoztatás és végtelen  bunkóságot követve, mondtam, hogy nem kérjük a kórházi  felvételt, hisz épp azért jöttünk... írta le részletesen az orvosunk melyik vizsgálat kell (ami persze 1. pontban verte a biztosítékot)...ez  már nem  csak ellenszenvet (pedig mondtam a dokinak, ha a beutalóval nem ért egyet nem rajtunk töltcse) hanem megvetést is hozott velünk szemben......
...a végén  minden támogatás nélkül eljöttünk...még tartottam  magam a kocsiig...bezzeg pont ilyenkor nem volt apróm...szóval  a halál...n álltunk meg...és amint beszálltunk kitört mindkettőnkön  a zokogás....

szar...

Franci nem  akar róla beszélni...én leírom...
még a kocsiból  felhívtam a gyerekorvosunkat, aki mélységesen elnézést kért (nah ezért is szeretem)
és nagyon finoman, de arra terelt minket hogy holnap  menjünk be az  sztk-ba vérvételre....még meglátjuk...aggódik...nemértiésgyanus neki Franci  fejtartásigyengesége...

itt ülünk a kanapén...mérhetetlenül elfáradva...
megbeszéltük, hogy itthon maradunk....

antikolgatok, az a baj, hogy a betont is :)

...éjfél elmúlt...és én ülök a kanapén és kétségbe vagyok esve...kb. bőgök mint, egy rossz gyerek...

minden télen parám, hogy tönkre megy a kazán, amit évente, jobb esetben kétévente meg is tesz...
szóval évek óta mániásan nézem a kazán nyomásmérőjét...és van bennem egy szorongás, hogy már nem lehet megszerelni, mert már az utóbbi 3 alkalommal  ezt mondta a szerelő...és én mindig könyörögtem neki, hogy még légyszi...addig könyörögtem, hogy eltelt az idő, változtak  a szabályok, már nem csak  egy 300.000 forintos kazánt kell venni, hanem új gázterv, azzal együtt kémény meg a minden...szóval  600.000 Ft körül van amibe minimum kerül, de inkább több...és hogy ez télen...

ma épp fúj  a szél ettől eleve félek...épp  boldogan jöttünk hazafelé amikor láttunk egy meteort...gyönyörű mitöbb csodás...ekkor úgy éreztem semmi gondom...kiscsajok is velem voltak-ők is látták...olyan kerek volt minden...

hazaértünk... Eszter lázas...megint... már hetek óta beteg...vacsik...tanulás... én épp a holnapi egyetemi előadásra készülök (ami egy....ság, olyanról beszélni amiről nem lehet),,,Franci mondta ugyan, hogy a mosógép (ami mindig megy) előtt víz áll, de nem nagyon foglalkoztam vele, kb. fél 11 lehetett, amikor már eléggé fáztam, és arra tévedtem, épp bugyogott ki a kazán alján a forró víz, és az őrláng meg pont elaludt...
huha,,,ennyire beteg még sosem volt...persze meg akartam csinálni a szokásos tél előtti  szervízt, de valahogy olyan korán jött a tél...meg amúgy is minek, minden évben  szerelni kell, nem fizetek kétszer...brrr...
pánikszerű kétségbeesés...épp nemrég mondtam a Francinak, hogy teljesen lefagyok, ha valami technikai kütyü elromlik...olyan embernek írtam éjjel  fas'buuukon, akit alig ismerek, hogy segítsen, és kétségbeesetten nézegettem  az oldalakat, amin csávók osztják  meg a tapasztalataikat erről  a kazánról...vazze...remeg a gyomrom...gyorsan megoldást akarok...nem ég a láng...írják, hogy sokáig tartsam...de meddig? próbálkozom...sokszor nagyon sokszor, végre majd elfordítom, de épp rosszfele...újra...jóh...eddigre lever a hideg verejték...már épp futtatom a lehetőségeket fejben hogy hogyan lesz  karácsonyra fűtés...töltök vizet a rendszerre, de nehéz...nem tudnom, hogy milyen meleg víznél mekkora nyomás lesz, főleg ha rátöltök hideget...a fa...om tudja ezt, nem kedveltem a fizikát...mindegy próbálgatom...közben  a gyomorgörcs nem múlik, álomnak nyoma sincs a szememben...arra gondolok, hogy egy kis nyugalmat szeretnék...és, hogy valaki segítsen...
persze túltöltöttem 80 foknál,de azért nem extrém 2,2 -es nyomásnál ismét dőlni kezd a kazánból a víz...szar...kétségbeesés..míg az előbb még reméltem, hogy megkímélhetem magam  a szerelő kihívásától...majd anyagrendelés, újra jön, megint le...sz, hogy ezt már nem lehet javítani, és ez az utolsó. és persze nem vettem  szénmonoxid mérőt, ménem?...és nem hívtam tél előtti szervizre...meg különben is vegyek már egy újat...és a végén legombol rólam  60.000 ft-ot így karácsony előtt-
..és ezt csak  remélni  tudom...hogy megcsinálja és jó lesz...
közben fél egy lett mosógép mosogatógép lejárt...már semmihez sincs kedvem....a délután még csajokkal eltervezett, ruhavásárlás elmarad...és bízzunk benne, hogy lesz fűtés...

el vagyok keseredve...évek óta először gyenge vagyok valamihez...mi van?