hát vége a borosandrás programnak....a végére olyan melegségesen éreztem magam. közlekedtem szabadon a közösségben...voltam önmagam...hogy... jól éreztem magam

csodás hat nap...kell nekem még ebből...másként látom a világot, és más embereket, magamat és magamat a világban...talán jobban értem, hogy miért van magány érzésem (mármint, hogy hogyan hatok az emberekre)

olyan sok inger ért, hogy még hosszan a hatása alatt leszekvagyok...csak néhányszófoszlány, ami megmarad...jóboszorkány, először féltem Tőled...tűéles látás és megfogalmazás, erő és szilajság...

...

emberek...egyszerre szeretem őket...és utálom az embereket,,,jó  lenne csak  szeretni....már néha egész jól megy...mindez a vonatútról jut eszembe...csodás amikor Te még épp fotózod a gyönyörű napfelkeltét...és Győrben mérhetetlen embertömeg lepi el  a vonatot...az eddigi békességnek  rögvest nyoma veszett...szorítanak  az emberi fizikai közelségek...érthetetlenség...hogy kinek hova is szól  a jegye...végre nyugvópont...mindenki  belehelyezkedik  a helyzetbe...én  elsősorban  a szemlélőébe...

szemben 50-es vidéki munkás házaspár...viseltes ruhában (de azt is mondhatjuk, hogy a kedvencükben) ...sorra csomagolják ki és fogyasztják a szendvicseiket, amikről anyjuk rendre levágta a kenyérhéját...majd mi  ha mi sem lenne természetesebb mint reggel borsodit inni, előveszik a kis kék műanyag poharukat, (a kettő között szalvétával-ennek még jelentősége lesz) és én észre sem veszem és már meg is itták  a sörüket...igen...észre sem veszem...mert épp  el  vagyok foglalva a szomszéd férfi páros témáin amit ha nem akarok akkor is hallom...és az előbb említett pár egymásnak  Bors-ból és Hot-ból felolvasott rövid kis celebhíreiről...itt teljesen kész voltam...magamban egyszerre röhögtem  és sírtam...kedves volt a házaspár tudtam őket szeretni...

a férfiak épp  meg akarták váltani  Győr az ország és a világ politikáját...ami mérhetetlenül dühített...már épp szólni akartam, hogy ez sértő...
kis nyikhaj nyálashangú öltönyös sosekívánnám meg 40 -es okostojás...és a szerényebb és nem is értem miért beszélgetésbe beszálló 70 éves ( ezt többször hangoztatta a mondatai között) egyetemi  tanár....

szóval szocializálódóm...

a kiscsaládom-borosandrácscsapat csupa menedék volt ezek után...a kelenföldi pu. környéke a tenyeremben...

amiket tanultam és csak most hirtelen felindulásból....András mérhetetlen lágysága az emberekkel, hogy nagyon nagy türelem kell...
hogy van az a tréning ami értelmetlen...hogy engem milyennek látnak mások...és hogy felismerés lehet de változás nem érzelmek újramegélése nélkül...folyamatosan kapcsolatba lenni magammal- érzések és fizikai sík szintjén...

Eminél aludtam-unokatesóm...csodás vacsi (ő főzte -saláta volt- a nőiesedés jegyében), kellemes beszélgetések, érdekes másvilág...olyan voltam mint egy turista...kedves gondoskodás...pl. csodásan éreztem magam a Dzsango nevű helyen a Csángó utcában...csodás...nagyon tetszett...

Eminél Pesten közelebb kerültem a családomhoz...milyen érdekes, hogy közben meg kis anyukám meg éppen hozzánk jött...(olyan ez mint a vonulásáramlás A másik oldalon c. filmben...http://www.port.hu/a_masik_oldalon_auf_der_anderen_seite/pls/w/films.film_page?i_film_id=89261 .....

utóbbi időben számomra fontos ember közeledéstávolodás görbéjét láttatta velem jól amint egymás után kétszer is keringtünk nem megbeszélten egy egy körforgalomban...

ilyen Pataki kerámia http://www.patakitiles.com/ kell nekem...még nem tudom, hogy a hova...de kell :)

...hogy kisanyukámmal zökkenőmentes legyen az együttlét...kicsit kiugrottunk a zsibire...hm...elég nehezen ment má' éreztem, hogy akár nem is kellene menni, mert valamiminden visszatartelleneszól...és igen egy öregcsávóbelémtolatott míg vártam Lauékéat...mintha előre megéreztem volna...olyan vagyok mint a patkányok földrengés előtt?... majd mire kiértünk  a tőbbszázas árusseregnek híre hamva se volt...3-4 -en pakoltak még éppen...hmbrr..némi csalódás...majd áhított shooooppppingolás...állítólag minnygy'á karácsony

furcsán folynak a napok...van bennem valami kedvetlenség...akár még szomorúságnak is mondhatnám...próbálok nem ellenállni neki...és a kis morgásokat, ellenszegüléseket visszafordítani, legalább a semmilyenbe...

feldühít...és tehetetlenségérzés tölt el, ha valaki nagyon beteg, és nem történik semmi....valami mérhetetlen türelmetlenség fog el...

...csak maximum szólhatok....és tényleg maximum...

jah...és az egérhajsza is befejeződött, kedves egerünk az elsőéjszakaiköreután ragasztóban lelte a lakásunkbeli pályafutásának végét...
a helyzet fintora, hogy nem tudok elég hangsúlyosan figyelmeztetni, sajna láttam  magam előtt a mazsola nevű törpe ebet talpig ragasztóban, ezekután végkép elmondtam, hogy ezt hogy lehet elkerülni...de mégis megtörtént....
hiába...kell a saját tapasztalás.

még jó, hogy Eszter pasija ennyire lelkes...lesi a gyerekem minden gondolatát...és az említett ebet rögvest el is vitte kozmetikushoz...hogy erre annyira erősen már ne emlékezzünk...jah és rendre tol bálákat...beszélget velem, amíg kint teszek-veszek...

...már mindenem a munka végét akarja, ezerrel írom a leveleket...szép, főnökömnek teccccccő exxxxeltáblákat...csak hogy már vége legyen, pedig a héten még pestre megyek okosodni, ami  nagyon megvisel, elfáradok minden szinten...jövő héten pedig előadás az egyetemen...kertklubbbbb, záróbuli, kötelező megjelenés egy partnercéges évzárón...és baráti meghívás...ettől már most kész vagyok...ez nekem sokkkkk..

.egyenlőre leköt a mocsárban élés...alig merek arra gondolni, hogy az állataim derékig vízben állnak, mérhetetlenül szar a jeges vízben létezni,  megint trágyáznom kell és ez a mocsárlétben nem olyan könnyű......ezt érzem akistestemen... mitöbb én épp elutazom...jöhetne már valami...

reggeli indulás, kecskemustra, hogy vajon már vízben áll-e az árokban

....csak óvatosan a gondolatokkal...

...tegnap autósboltban voltam, nem égett a tompított a kocsimban....illetve az sem....de a helyzetjelző izzóját már kicseréltük...érdekes ennél több figyelmem szokott lenni a világra....de Sára vette észre, hogy nem ég a lámpám...hazafelé telefonok...ki tudna segíteni...nagyon vicces volt amint 3 nő szerel  egy kocsit, cserélget biztosítékotizzót a sötétben...no de nem ez a lényeg, a bolt a gyerekorvos mellett van, és ahogy bekanyarodtam arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy a csajok nem betegek...és, hogy mennyire szar igazolásokat kéregetni a gyerekorvostól....brrr
...erre... épp lefeküdtem...és Eszter telefonon hív a szobájából...hm...amint odamegyek azt mondja.hogy rosszul van és hogy meghal...kiadós hányáshasmenéses cucc követte....
...olyan  furcsa, hogy ő is beteg...már nem gyerek, de teljesen elesett volt...most itt alszik mellettem...
igaz most hajnali  2...de fent vagyunk...mert valami  furcsa zaj  felébresztett...tegnap...jobbhíjján...mivel nem találtam téli szállást a leandereimnek...néhányat behúzogatta a lakásba...kellazöldazolyanotthonostélikertfiiiiiiling...úgy tűnik, hogy egereket is beköltöztettem...hát végül is jön a tél...
...épp a napokban gondoltam rá, hogy milyen jó, hogy bár irtó sok a rágcsáló odakünn, de, hogy nálunk... más vidéki versenyzőkkel ellentétben nincs a házban egér...
...hát vazzzze van...épp most fejeztem be a csapdaállítást, hallani, ahogy szedi a kis lábát...éshátelég ügyes elsőre a diócsapdáimból kiszedte a diót és elment...most csend...de folytatás következik...

ismét voltam a nagybűnösbüdösbudapesten...és még tömegközlekedtem is....ami nálam nagyszó...ismét síróstréning...tanulság...csak annaklehetkellszabad segítséget adni,aki kér..

.

...hát... hetek óta szélsőségek vannak...
...vagy teljes visszavonulás van...
kevéskontaktemberekkel...soksok munka a farmon-csodásaföldelés...és hála a barátaimnak talán már némi látszatja is van...igaz még nincs szénám (ami miatt kicsit pánik van) ...de lassan kész a villanypásztor, kitrágyáztunk, és az illegális legelőre is ki lehet jutni egy új kapun......sokalvásamintlemegyanapkidőlésvantéliálomezerrel...teljesen kiütöm magam  minden estére...

sajáttavunkvan, már annyira tiszta, hogy leülepedett és isznak belőle a lovak

noh...hát megtanultam, hogy hol ne tároljak szénát

utolsó bála...vennem kell (de felajánlásokat is elfogadok, ami  új, hogy már majdnem kérek)

vagy...
... ezerrelélés tréningremenés nagysírással felfedezéssel, másoknak örömet... programotszervezéssel energikuslétvan, ezerrel befogadás másokéleténekátélése...teljes mindenemmel segítés...

tréninglét...jajjdenehezenálltambele'hogyénvagyok a résztvevő

Három fontos mondat a tréningről:

"bárki bármikor képes változni, ha megváltozik az észlelése"

"ha látod a lényeget a részletek maguktól a helyükre kerülnek"

"senki sem pont olyan mint te"


Néhány tapasztalásmegélés saját magamról az elmúlt héten:
nem tudokmerek,vagy csak nagyon nehezen kérni...

a "nékem a kérés nagy szégyen,akkor is adj, ha nem kérem" mondat nagyon betalál...atréningenbiztosítékkiverősmondat...még ma is látom magam ahogyan  zokogva összefont kézzel könyörgök, hogy neeeee...
a mondat, amit direkt írok, le és mondok a KÉRLEK SZERESS!!!- a fejemben... kusza talán téves gondolatokkal párosul - szeretetet csak adni lehet kérni nem...
pedig néha a végletekbe kerülök, amikor éhezem némi szeretetre, és persze nem jön, de nem jön ki segítségkérés sem a számon...sem nem mozdul a lábam valaki felé, ha nekem van bajomszomorúságom...

...sokminden felszínre került...gondolkodtamösszeraktammagamis és persze Aborosandrással is ...pl valószínű gyermekkoromban feltehetően a szüleim, vagy valaki valamihez kötött(e)ék a szeretetüket, pl, hogy legyek jó, ne legyen velem gond (talán ezért nem mertem megmondani, hogy eltört a kulcscsontom... kb. 7 éves lehettem, a szomszéd néni (imádtam) hetekig cinkosomként kötözte a vállam, ami félelmetesen fájt...csak, mert nem akartam gondot okozni a szüleimnek, vagy talán ezért költöztem el 400 km-re, hogy ne jelentsek napi gondot )

...deh meghatározó élmény pl...

a gyermekim apjával már évek óta kommunikáció és szeretet nélkül éltem a kapcsolatban, hordoztam a lelkemben és a testemben és a bőrömön ennek a nihilnekhiánynak minden nyomát...mérhetetlen fájdalmakkal éltem...kb 10 éviközéletbőlkizárás után, némi lelki nyomás alatt, már teljesen elveszítve önön magam... fizikai testet öltött a magányom szeretethiányom... fájdalma ideggyulladásokban...óriási fájdalmakkal..
.. hónapokig nem tudtam, mertem aludni...fel-alá járkáltam éjszakánként otthon, miközben, a családom csendben szuszogott,...féltem a mérhetetlen fájdalomtól, ami végigvonult az idegemen és földre kényszerített...féltem minden pillanattól ami mérhetetlen fájdalmat hozott...ekkor pánikbeteg voltamvagyok...fájdalomszindrómám voltvan.
....orvosokserege keltette bennem az egyre nagyobb betegségtudatot (félelmet) és egyre erősebb már magamnak adagolható komplex idegrendszerre ható gyógyszereket szedtem...egyre és egyre csak többet...a végén már két fájdalomroham között alig voltam ébren  amint bevettem a némileg (félelemből) túllőtt adagom (ekkor már gyógyszerfüggő voltam) ...
a gyógyszerek persze egyre kevesebbet hatottak így egyre többet vettem be...egy félelmekkel és félelmetes fájdalmakkal teli éjszakán, amire nem találtam semmilyen megoldást.... már nem bírtam tovább...annyi erőm nem volt, hogy bemenjek a kórházba...az akkor már... rég külön életet élő... külön szobában lakó férjemet ébresztgettem...
...emlékszem...hajnali  három lehetett, hason feküdt...ruhában az ágyában...a vállát érintettem meg és ébresztgettem alig hallhatóan könyörgőleg KÉRTEM, hogy segítsen, vigyen be a kórházba...
amint érzékelte, hogy ébresztgetem, és hogy miért... felnézett, és azt mondta, ő nem segít...ő  nem a pszichológusom...és letette a fejét és aludt tovább...ekkor a mérhetetlen fájdalmak között úgy éreztem  magam, mint valami atomtámadás egyetlen túlélője...aki körül sorra omlik össze mindenmint valamivilágvégén egyetlennégyztetméternyifölddarabon állok, mert körülöttem minden porrá lett és füstölt... a semmibenállok magányosan elveszetten és reménytelenül...valahogy kórházba mentem...

és ma itt vagyok...

...szóval azt hiszem félek kérni...

...a másik...

,,,már én is érzem egy ideje...hogy mintha szinkrontolmács kellene nekem még magyar nyelven is...vagy én nem vagyok érthető, vagy én nem értek...nah és persze...több frontos is ez a felirat,... mint jel villan fel nekem...kicsiny éltemben...hogy KOMMUNIKÁLJ...KOMMUNIKÁLJ...KOMMUNIKÁLJ... :)

köszi...és hogyan?

...a mennyiséggel nincsbaj...sokszor sok vagyok...
...a minőség...hát azt hittem értenek...
...de néha talán csak értek...és hiszek  abban, hogy az emberek engem értenek, vagy mert szeretnek, vagy mert ismernek...és csak valami apró jelből kódból ők már értik (érteniük kell), amit én gondolok, vagy érzek...

néha becsomagolnám magam egy kis gömbbealmába és odaadnám magam a számomra fontos embernek/embereknek, hogy vigyázzon/anak rám...

                                                                        csodaszép...

...hm...hol is kezdjem...annyi minden történik megint...
voltunk Ahegyenakölykökkel....így akarok élni...

elvonási tüneteim voltak..magány...tehetetlenség...nemtalálomahelyemérzés...

Csodás az ősz...imádom...tudom, hogy elmúlásújjászületés...most valahogy még a téliálmot sem érzemkívánom...gőzerőkkel menekülnék befelé...bár a kertbenbirodalombanfarmon még ezernyi munka van...vagyis nagyon sokat tervezek még...

...tenni kell...a trágya magáért beszél, bár már nem keveset dolgoztunk rajta...noh és a villanypásztorépítés is égető...a héten meglógtak a lovaim...mindig erősen bennem volt ez a para...álmodtam is ezzel...rég nem volt ekkora adrenalinsokkban részem...minthogy szartam velük foglalkozni (vagyis azt mondtam, hogy nem volt időm...jah és kell egy körkarám is), hogy a nyers állapotból valamiféle vezethető jószágok legyenek...így csak a kergetés maradt.... félelmetes amikor egy kis résen a pásztornál ahol egyedül állsz, és véded a kitörés lehetőségét, hogy ne tudjon meglógni tovább...rajtad át akar gázolni egy 700 kg-os barátod...néz a szemedbe...hogy mikor hibázol és adsz neki egérutat....aztán futás gumicsizmában az átázott szántáson, persze mindig gyorsabbak mint te (egy újabb feketepont az  amúgy sem barátságos szomszédoknál) és amikor már végigfut az  agyadon, hogy elveszítheted őket...és hogy mennyivel könnyebb lenne a hátukon...és már az  angyalokat is segítségül kéred...valami isteni csoda folytán a világ legnagyobb büszkeségével emelt fejjel, és zászlós emelt farokkal bevágtatnak...te fújsz egy nagyot... és hálát adsz...ifjú  barátidnak is akik mindebben segítenek...noh és levonod a következtetéseket...a pásztor záros határidőn belül meg kell építened, mert kint több fű van mint bent...és kell egy körkarám és el kell kezdeni a munkát velük, hogy egy nyelvet beszéljünk...szóval nesze neked téli álom....

de most energikus vagyok...telve célokkal....csak a testem fáradt...lemerült az elmúlt fene nagy földeléseiben....deh sebaj...csodás őszi tábor...és a trágya is fogy...a ligetben is előléptem főkertésszé...igaz az  intrikusok szerint ferde lett a sövény....üzenem cserjesor amit nem kell  metszeni egyenesre...és bekaphatják...és lehet bemutatni jobban....

Timi itthon...bár Franci szerint felnőtt, de még mindig ugyan olyan..ez  így pont jó  nekünk...barátainak...csodás vicces könnyekigröhögős délelőtt sok trágyával....már a kezdet is vicces amint én ráfogok  a bekapcsolat pásztorra és halálra b...sz,  majd egy laza mozdulattal belecsúszok  és elmerülök a talicskával már jól felkavart sártengerbe...ezután  már csak a szelfizések maradtak a pózolj trágyával nagyon hálás szerepköre....

ibibabafáradtnyugodtlázadóteljesvalamimér'mérhetetlenmátrixxalafejébenésszeretettelaszívében...

...nyugalmasság van bennem...és elfogadás...talán leginkább magammal...

utóbbi időkben érteni vélem az engem megcélzó, vagy csak körülvevő jeleket...

...a felfedezés, hogy a világ csak engem tükröz vissza megnyugtató...valami mérhetetlen lassítást hoz az életembe..
és visszagondolva az  eddigi ibibabára, vagy ibibabyre...hát hova rohantam...miért hajszoltam magam...miért nyomtam magam szenvedésbenehézségbe...

nem kell...mert minden olyan egyszerű....

eddig másokra, bárkire úgy néztem mint valami csoda...és én...én hát hol vagyok én tőlük...sem mint nő sem mint ember....már egy ideje elvárás magammal szemben, hogy legyek különleges...gondolom egyszer hajdanában  valaki  különlegesnek  gondolt...és ez  nekem tetszett mitöbb meg akartam  felelni ennek a szerepnek és így maradtam...

...pedig nem kell illetve ez nem kell kérdése..eleve különleges vagyok...de ne ijedjetek  meg nem lettem ennyire nárcisztikus...mindenki  az...

ígyhát nem elég ,hogy már nem vagyok hősamazon a maga különlegességével...már überkülönleges sem vagyok...vagyok csak nemes egyszerűséggel én...
...kicsit ez mezíttelenérzés...mintha le kennél csupaszítva...de persze könnyebb is vagyok tőle...

nah ilyen fene nagy okos gondoltok kavarognak  a fejemben...sokat vagyok  magammal egyedül...szeretem...bár elkelne némi társaság magamnak...

a nárcisztikusságra visszatérve...Gergő kollégám szerint, aki szelfizik az nárcisztikus önimádó....

..hát lehet...bár ne szidjuk  a telefonok e nemes funkcióját...jóhhhhhhaz...segít látni magam...látni  magunkat....

holnaptól táborozom....őszi galagonya tábor....várom....

Jah...és voltam Mészáros Gyula kurzuson (élő kapcsolat kialakítása)..nincs új  a nap alatt...sajnos konkrét lovas tudást nem kaptam...viszont a kapcsolatról kialakult képemgondolatom megerősödött...vagyis a legfontosabb tanítása a kurzusnak:a kapcsolatokat nem lehetszabad a kényszerre alapozni, csak önként szabadakaratbóllegyélkapcsolódjvalakivelvalakihez....vagyis a ló (férfi) csak szabadon saját akaratból belső elhatározásból-érzésből veled akarjon lennikövessen, ehhez ki kell alakítani  a megfelelő teret (anyagiérzelmi)...nem kell semmit kérni...nem lehet kérnielvárni...csak adni...szeretetet...elfogadást...neki legyen boldogságésszándék, hogy veled legyen és azt tegye amit szeretnél, mert ő maga ezt szeretné...

matyóhímzésesindián...és Gergő kell  a szelfi,
nemolyanrosszaz

...hát...valami van...

...már előzőleg is írtam, hogy rejtélyesen belázasodom esténként....péntekreteljesenfelülkerekedett rajtam...a héten szinte minden nap hazajöttem és ágybabújtam...apéntekéjjel...hát...
forrónvagyépphidegveritékkel izzadtan jelentős fájdalmakkal ébredtem...nagyon fáj a fogam...igen tudom, már tavasszal darabokra tört a számban és én nem csináltam semmit....
...nah most kell...hosszas gondolkodás után dél körül beértem az ügyeletre, ahol szükségeselégségesszűkszavú120 kilós doktorúr megmondta, hogy ez szájsebészet lesz...mitöbb be van gyulladva...szóval antibiotikumfájdalomcsillapítókombo...
a hétvégét zsibbadásban fájdalmak között töltöm...érzékelem ahogy már nem hatnak a gyógyszerek, és az ideget elönti  a fájdalomérzés... és legszívesebben  magam kihúznám a fogam annyira fáj... szegénynagyapácskámsosemmentfogorvoshoz, rákötött egy súlyt a mázsáról és ledobta...és már kint is volt...
nohmindegyholnapszétvágjákkivésikkiszedik...túl leszek rajta....
semmi erőm nincs... a lovakat is csak az ablakból figyelem, pedigolyanszépőszvan...igaz én 17 órát aludtam egyben szóval nemsokatérzékeltem belőle...