...doki...akié minden tiszteletem...végre kimondta, hogy Ruli szívbeteg...sok jel árulkodott, de nem is akartam hinni azt hiszem...és még talán némileg félre is vezettem a dokit tudatalatt...
...szerda éjjel óta talán ez az első megnyugvásos nap...kezdem elfogadni ami van...ami persze nem jó...összeraktuk a sztorit...
...novemberben még meglépett Ruli a szomszédban kialakított ideiglenes karámból...szépen vágtázott...azóta egyre fogy és alig mozog...olyan mint egy nyugger a derkón amikor lemegy 2 zsemléért a tologatható keretével...első kólikának vélt rosszulléte december 3-án volt, amit még 2 kisebb követett...előtte már mikor öreg Indián barátom itt volt (november) megdöbbenve látta milyen dagadt a csánkja..persze ez már keringési problémára utaló jel volt...mint ahogy a nagy szőre is...igaz lehet a szőrét az Argentin származásra és a túl jóltartásra fogni...
...az allergiát és rossz táplálást már többször próbáltuk kólikával összefüggésbe hozni...de így utólag ezek szédülések és gyengeség volt, de eddig nem szuszogott...most viszont érezhetően tántorgott...elég félelmetes egy labilis jószág melletted...főleg éjjel...
...bezártam őket...Árpás a hős...alig eszik, hogy átengedjen minden finomat Rulinak...és hát a szerdai lábraállást is részben neki köszönhetjük, ott állt Ruli felett végig és az első sikertelen összecsuklós felállás után amikor Ruli végleg elborult...már a fejét sem emelte fel...és talán félórát is telefonáltam...fogtam a szárat és vártam a csodát...Árpás elkezdte harapdálni a nyakát...mire Ruli összeszedte minden erejét...én még ekkor is azt hittem, hogy kólika...járatni akartam...de Ő meg sem akart mozdulni...napok óta Eszter szilveszterkor elcserélt kabátja helyett hazahozott pléddel ráeszkábálva közlekedik, él...sokat esznek...főzöm a lenmagot plusszban, ahogy indián mondja...
és várom a csodát...
...reggelente rettegve megyek ki, hogy vajon mi vár rám...láthatólag lefekszik...a kabátja trágyás ebből látom...de mire kimegyek már áll...ebből következik, hogy fel tud állni...
dokit kértem, hogy ha nem venném észre hogy Rulit el kell engedni, akkor szóljon...persze minden erőmmel azon vagyok, hogy éljen...de azért belémnyilal a gondolat, hogy mi van ha...
egyrészt meg kell beszélnem Krisztiánnal, Ruli előző gazdájával...másrészt csak bizakodom, hogy elkerülhetem a hivatalos procedúrát és annak többszázezres költségét...persze, ha nem, akkor Esztert idézem, "hogy kell egy kibaszott nagy gödröt ásni, és az ugye télen elég nehéz"...
...és hát az is felmerült bennem, hogy nem akarok ló nélkül lenni, szóval ha visszafogottan is, de elkezdtem csikókat nézegetni...csikót mert most született ergo egészséges...és hosszan velem tud maradni...
sokan csodálnak, sokan vádolnak...kevesen értenek és sokan kétkednek...de nekem ez az utam...sokat sírtam az elmúlt napokban...ami már évek óta nem nagyon ment...sok sebet, félelmet bennem rejlő tüskét hoz felszínre és talán általa újraélve le tudom zárni...
...szóval az a tisztem, hogy Rulinak megadjak mindent amit lehet..és ne kérjek Tőle semmit....támogassam amíg lehet...gondozzam és ápoljam...
Néhány barátom különösen tudatosan, vagy észrevétlen, de a legjobbkor ad....figyelmet, támogatást, ölelést...
