...női  sors...

...már kicsinyke gyermekként néztem nagymamácskámat, és anyukámat, hogy mennyire sokat kell  aggódniuk..élet kisebb nagyobb dolgaiért, hol életértholhalálárt...más nem fontos...

...ma reggel szokatlan csend volt hajnalban a karám környékén...Ruli feküdt...felette Árpás ácsorgott...furcsa volt, de csak gyors simogatás és vízszénafutástovább..csajokkal suliba indulva Franci mondja, hogy Ruli  kint fekszik..ez már felettébb gyanus..annyira hogy nem hagyott nyugodni... csajokat elvittem suliba és munka helyett hazajöttem...Ruli  ismét fekszik...ez kólika..villant be..de mitől?
nagy gáz van... valami  iszonyú görcs a gyomromban.. és csak azt mondogatom magamban...hogy volt egy kósza gondolatom erről..és hogy egyre többször vonzok be szar dolgokat, csak mert rosszra gondolok, ami hamarosan be is következik...ba***a meg...
annyit tudtam, hogy nem veszíthetem el... lázas telefonok, szárért futás még sosem gázoltam át sáron..mindenen ilyen gyorsan... aztán séta.. felsleórákonát..amint kicsit bejöttem lefeküdt..jaj nagyon nem lesz ez  így jó...íszonyú érzések kavarogtak bennem, hogy Ő csak egy állat (mindenki mondja, hogy csak  egy gond nekem...de szeretem), nem tehetek róla..én igyekszem a gondját viselni...dehát...nem  hallhat  meg...
régen  nagyon régen éreztem magam ennyire tehetetlennek...amikor Esztert tartottam a karomban (miközben Francit hordtam a szívem alatt ekkor már ) egy karambol után eszméletlen, semmilyen életjelet nem mutatott...azt hittem meghalt...fényévek teltek el  míg nem ért ki  a mentő...és én csak gondolta...gondoltam...hogy nem történik semmi baj...Eszter azóta csodaszép NŐ,  de ez  az élmény megváltoztatta az  életem...
...Ruli is még sokáig fog velem  makacskodni :) :(

...így lesz...

...jó, hogy vannak barátaid, akik megmondják, hogy vazze ez már sok...
...hm...nem is tudom hol kezdjem...annyi mindent nem írok...a mai csak egy kiragadott példa kicsinyke életemből...hetek óta alszomnemteszeknembeszélekcsakvagyok...lekötnek a napi gondok..merthogy jönnek...Rulit még mindig nem műtöttük meg, és hát megyünk bele a télbe..majd holnap..nagyobb műtét lesz  mint gondolta a doki, persze én tudtam...de nem hitt nekem...le kell fektetnünk, amiből ugye nehéz felállni,de hát ezt is meg kell élnünk közösen..mint ahogy azt is, amikor alig egy hete kergettem a faluban...merthogy azt hittem, hogy a bizalom már akkora (hajlamom van ezt hinni), hogy bátran engedhetem át a legelőre szár nélkül...hát legalább megpróbáltuk...tanulság.. sokkal több figyelemkapcsolat kell...szóval holnap műtét...na és szokásos téli extra kiadás kilyukadt a kazán...ilyenkor érzékelem mennyire ki is vagyok szolgáltatva a pénznek...a francba...
...szóval  reggelihelyrebillentős kávét falubeli kedvencbarátnőmnél töltöttem, aki sosem mond kritikát, annyira figyelmes, nem bántana meg sohasem senkit, csak  ad..észrevétlen, ha kell enni, ha kell kölcsön pénzt...és ma már nem maradt csendben (tudom ez neki  nem volt könnyű, hogy mondja) ,hogy amit csinálok Az MÁR sok, törődjek fontosabbdolgokkalmineknekemolyantöbbletteheramitnebírokel...koncentráljak arra ami fontos...próbáltam neki mondani, hogy felelősséggel tartozom, meg hogy kell nekem a nehézség, abból  tanulok...meg hogy nem térek ki a nehézség elől-ezt eldöntöttem...de tulajdonképpen igaza van...

Eszter a hős...

Már épp élné az ember lánya a szürke hétköznapjait, amikor is még ha kamasz is az ember lánya rá kell  döbbennie a húsvér valóságra...akármennyire is nem akarja...
...valamiért szerencsére történnek ilyen dolgok velünk..és talán épp a legjobbkor..amikor..és most bocs Eszter...de épp a kamaszkorilegmélyebbmindenszaréssemminemérdekel közepén meg kell  mentened egy embert, aki ugyan az osztálytársad, "de hát két mondatot sem váltottál még vele..."
..történt, hogy Eszter mellett egy osztálytársa leesett a lépcsőn, és beütötte a fejét, amitől epilepsziás rohama lett...minthogy sehol senki...hát kinek másnak...neki..vagyis Eszter Neked kell cselekedni...és hát hős vagy,  kerestél  tanárokat..hívtál  mentőt... biztosítottál kényelmet,  nem estél pánikba...csak tetted amit kell..és hát ilyenkor érzékeli az ember a valóságot mennyire is egy kiszolgáltatott húsdarab, nem  uralja tudatát,  végtagjait...bepisil...
...ember...

Szóval Eszter...büszke vagyok Rád!

...kicsit RAJ-os, deszép...

Közben készül Jácint kiállítása...nekem  tetszik, majd mesélek...

..ősz van..melankólia...elmúlás...
..próbálok befelé élni..látszólag sokmindent teszek...de igazán az elmúlt 6 hétben nem tettem semmit...próbáltam az "arcomat kisimítani"...nagytakarítanitestembenlelkembenotthonomban...újra nő lenni....

"Varázslatos dolog nőnek lenni. Olyan kaland, amihez bátorság szükséges, olyan viadal, amit soha nem lehet megunni. Ha nőnek születsz, sok nagy feladat vár rád. Először is harcolnod kell azért, hogy megtudják: ha Isten létezne, ősz öregasszony vagy szépleány is lehetne. Az után harcolnod kell, hogy megértesd az emberekkel: a bűn nem azon a napon született, amikor Éva leszakította azt az almát. Azon a napon egy csodálatos erény született, amit úgy neveznek: engedetlenség. Végül azért kell harcolnod, hogy bebizonyítsd: formás, kerek testedben értelem lakozik, és meghallgatásért kiált." (Oriana Fallaci)
  
és nem csak a fenti értelemben...

utóbbi idők néhány meghatározó élménye: színház (ahol néhány pillanatra elfelejtettem lennigondolkodni)...férfi aki inspirál..apró pillanatok...
...ilyen apró pillanatot éltem meg tegnap este, amikor barátaim kedvenc helyén a "Szimfiben" beszélgettünk Jácint leendő kiállításáról...már este volt...őszi  fények kint..én olykor kifelé tekintgettem, mintha várnék  valakit, vagy valamit...két fullszuper rokkantkocsi futott be, majd el is tűnt..hosszú percekig nem jött be senki, nem tudtam, hogy ők is ide tartanak...mígnem két ifjú mankókkal benyitott, egy esti csevejre a kávézóba, nehezen ámde határozottan botorkáltak le a lépcsőn, nem fogadták el a harsány segítségnyújtást...ültek velem szemben..közel egymáshoz...sok sok apró érintés-nagyon nagyon gondoskodóak...szép pillantások...olykor ottfelejtődött a figyelmem...de Ők ezt sem vették észre..magukkal..egymással voltak elfoglalva...annyira tökéletes volt és szép...ragyogás és szárnyalás...

..embernek (akivel szívesen megosztanám magam) mondanám...két fontos dolog van: a ragyogás és a szárnyalás...ezek nélkül  nem érdemes élni...
..és van az engedetlenség..ami oly sok ember számára érthetetlen...

Fatih Akin: Fallal szemben

"Ha képes vagy úgy működni, mintha nem lennének gondjaid, akkor rá fogsz döbbenni, hogy nincsenek gondjaid! Minden gond csupán látszat; hiszel bennük, ezért vannak ott. Ez önhipnózis: azt ismételgeted magadnak, hogy ilyen meg olyan vagy, hogy alkalmatlan vagy, ismételgeted, mantrává válik; lesüllyed a szívedbe, és valósággá válik. Nagyon könnyen eldobhatod gondjaid, ha megérted, hogy te vagy az, aki ragaszkodik a gondhoz, nem az ragaszkodik hozzád. Nagyon rátermett akarsz lenni; de miért? Miért nem tudsz elégedett lenni minden alkalmatlanságoddal és korlátoddal együtt? Amint elfogadod ezeket, látni fogod, hogy kezdesz sokkal könnyebben áramlani."
Osho

 

 

  "Az embereknek csak akkor nyílik rá alkalmuk, hogy kedvesek legyenek és segítsenek, ha te felhagysz azzal, hogy bátornak és erősnek mutasd magad, amikor nem vagy az."
Daniel Gottlieb

 ..na utóbbi időben ezt érzem...hogy csak  beszélek a hős amazoni létről..és közben...

...épp ezért megpróbálom elengedni magam...felvállalom az elesettségem, és olykor a kétségbeesésem...hagyni, hogy segítsenek...meghívjanak egy italra...de azért nem vagyok ebben ám még olyan jó...csak szólok, hogy most tanulom...

 

 

...nos..fő, hogy élek..
...ma reggel gyanútlanul közlekedve,épp a Ligetbe jöttem ,mikor a vasúti átjárónál balra akartam kanyarodni szabályosan...és egy barom, úgy gondolta, hogy megelőz...
..kiszolgáltatott helyzet..amikor érzed, hogy te semmi rosszat nem csinálsz..és közben egy vadbarom hülyesége miatt majdnem kinyíródsz...
...változnom kellene...túl empatikus vagyok..remélem nem szívok miatta..a csávót ráadásul ismerem, és hát legalább annyira szerencsétlen mint én,  no  nem  túl  megbízható...aligpénzemunkája...de rendőrök és én is kedves voltam Vele...ő volt a hibás, vasúti átjáróban szabályosan balrakanyarodó ént elég gyorsan előzött..később elmondta, hogy idegesítette, hogy mit tökölök...ÉÉÉNNN?...nem  nagyon szoktam...
...majd kiszált és elkezdte nekem, hogy nem indekszeltem..gondoltam magamba ez  hülye...a kikanyarodó traktoros bizonyítja...a csávó el is ment utána (közben még igaz  belement egy árokba) kb 10 percig nem is került elő...ekkor hívtam  a rendőrséget...
...kiderült, hogy nincsenek rendben a papírjai, lejárt a személyije, nincs kötelezője...banyek...most akkor ezzel  mire megyek..nem jelentettem fel..bízok benne, hogy a megállapodás szerint kifizeti majd a károm..
remélem...
mi a fasz akar ez lenni?... épp nyavalygok a bajaimon...alig vagyok el a kis életemben...nem uralom.. finoman szólva...várok remélem  nem  b*sz át..és a sokkon kívül nem lesz más kárombajom...
...de vajon mit akar ez a jelenteni?..lassítsak? hova szinte álltam..és eleve lassabb vagyok..vagy legyek  figyelmesebb..hát igen össze kellene rendezni  magam...vagy azt tanuljam meg, hogy senkibe ne bízzak  meg...ezt annyira nem akartam..bízni  akartam...majd kiderül...

..és akkor most jöhetnek a k**vára nőies feladatok, pénzbehajtás, autószerelő és minden szar...király...

talán csak azt akarta valami megmutatni mennyire törékeny vagyok...még én is (kb. pont egy évvel  a medencetörésem után...most még mi  jön?)