2016. augusztus 2., kedd

Csodára várva


...azt hiszem lassan fel kell adnom a várakozásom a csodára.....a csodák nem megérkeznek, nem kell arra várni...a csoda benned van! maximum felszínre kell hozni, vagy engedni.

...lassan az Őrségbe már haza megyek...szeretem







...az Őrségben is, mint mindenhol máshol, megannyi csoda van, közülük sok lassan az enyészeté, ha nem teszünk valamit...annyi mívesség, szépség, apró részlet, minőségi anyag, megannyi történet, családok, életek, emléke van ezekben a házakban, még ha roskadoznak is lassan

MENTS MEG EGY HÁZAT!




...olyan jó, hogy Eszter is velünk tartott.

jah...és Kapolcson is voltunk...JuciRobi, Jácint hosszú száműzetés után, Nono, és SáraEszter...no  meg én.

...nem akarok károgni, hogy már semmi nem a régi, valószínűleg minden megy magaszerint, csak míg 20 éve felnéztem az alter értelmiségi szabadságfííílinggel megáldott hyppikre...mára már én/mi  vagyunk azok...volt az egészben valami hiányérzetem, volt valami űr,
...a hely pedig rendbenvan, a fröccs a régi, az árusok 15 éve ugyanolyanok, vagy még jobbak, igaz az árak az egekben...csak valahogy az emberek mások...

csá'lád:













és más csodák:








feketefehérigennem fotográfiák: Nagy Jácint

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése