2015. szeptember 18., péntek

és néha mégis kell foglalkozni a múlttal, de csak annyira, hogy elengedd ami ...

...már gyerekként azt a f..ságot tanultam meg, hogy a nehézségeimmel, szomorúságommal nem terhelem a szüleimet (másokat)...hiszen mindig elmondják/ták, hogy van nélkülem is elél bajuk....

...így maradtam minden lázas betegségben egyedül a rekaméra ültetve 1-2 évadnyi fotómagazinnal...igaz, kifinomult is a képivilágom...
...vagy hetekig titkoltam, hogy leestem, és a drága szomszédnéni kötözi a vállam...persze el volt törve a kulcscsontom...csak hogy én ne okozzak gondot...

a medencetörésem 8 napig hordozásáról (akár hegyre fel) nem is beszélve...

szóval faszán megtanultam ezt...és erre a legjobb gyógyír, ha nem a saját nehézségem a téma, hanem másé...

csak átverésben, nem várt helyzetben...kiszámíthatatlan szituban gyengülök el annyira, hogy kimondjam...valami nehéz, fáj...szomorú vagyok.

...nem akarom ugyanazokat a hibákat elkövetni mint a szüleim...szeretnémbátranőszintén magam adni még akkor is, ha épp...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése